Kopogtató: sem a turulmadarat, sem nyelvünket, sem az iskolát

Október 14. Ukrajna védelmezőinek napja.

Heti hírösszefoglalónkat olvashatják.

– Tovább folytatja a kárpátaljai magyar állami és önkormányzati tisztviselők listázását a Mirotvorec (Béketeremtő) nacionalista szervezet. Az oldal orosz nyelvű működtetői – akik állításuk szerint az orosz titkosszolgálattól lopták el a magyar útlevelek teljes adatbázisát – közölték: kárpátaljai irodájuk munkatársai napi 12-15 órán át dolgoznak az adatok felderítésén. Már több mint 500 név szerepel a nyilvános listájukon, de nem állnak le a munkával, és hamarosan átlépik Ukrajna kárpátaljai ellenségeinek 600-as listáját, s határ a csillagos (150 ezres?) ég. A Mirotvorec ugyanakkor nagylelkűségéről is tanúbizonyságot tett: ha a kettős állampolgársággal rendelkezők elküldik számukra a magyar útlevelük leadásáról szóló dokumentumot, pár órán belül lekerülnek a listáról.

– Autósok zárták le az utat a megye több területén. A járművezetők az egekbe szökő üzemanyagárak miatt emelték fel a hangjukat. Portálunk értesülései szerint a kezdeményezők között nincsenek magyarok, de azt nem tudjuk egyértelműen cáfolni, hogy nem az orosz titkosszolgálat megtervezett akciója áll a háttérben.

– Kelet-ukrán családokat költöztetne az áttelepült kárpátaljai magyarok üresen álló otthonaiba Viktor Baloga, így szüntetve meg Beregszász magyar jellegét, és orvosolva a magyar kérdést a régióban. Az ukrán parlamenti képviselő feltehetően ezzel szeretné növelni politikai népszerűségét a megyében – a területen élők ugyanis már átlátnak Baloga köpönyegforgató húzásain, így módot kell találni egy teljesen új szavazótábor kialakítására.

– Sajnos ez a hét sem zárult veszteségek nélkül a kelet-ukrán fronton: Mahasz Roland 27, Dronov Szerhij 21, Baklanova Oleszja 19 évesen vesztette életét a terrorellenes műveletek helyszínén.

– A Munkácsi Vármúzeum pályázatot hirdetett Ukrajna címeremlékművének elkészítésére. A pályázatot a várban álló turulmadaras emlékmű talapzatának fényképével illusztrálták, így feltételezhető, hogy annak helyére szánják az óriáscímert. A pályázatról megjelenő ukrán bejegyzések alatt a többségi nemzethez tartozó lakosok tömkelege fejezte ki felháborodását javasolván, hogy inkább a megye infrastrukturális fejlesztésére szánják a nem létező költségvetési többletet a történelem átírása helyett.

– Doktori címmel rendelkező nyelvész, politikus, pedagógus nevezte „debileknek”, s titulálta a négylábú házi kedvenceinktől értetlenebbnek a kárpátaljai magyarokat, amiért nem képesek rá, hogy megtanulják Sztepan Bandera, Tarasz Sevcsenko, Lina Kosztenko nyelvét. Irina Farion nem ma kezdte pályafutását: már 2013-ban háromtól hét évig terjedő szabadságvesztésre szerette volna ítéltetni azokat, akik „az államnyelv ellen cselekszenek”.
Egy fecske nem csinál nyarat, mondhatjuk. A hölgy saját magát minősítette kirohanásával. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy – az Ukrajna területén élő nemzeti kisebbségeket megszállóknak tituláló – Farion, aki miatt az általa emlegetett Tarasz Sevcsenko és Lina Kosztenko is forogna a sírjában, fasisztoid felszólalását követően tapsot kapott a publikumtól.

– Kárpátaljára látogatott Pavlo Klimkin. Ukrajna külügyminisztere barátságosabb hangnemet ütött meg Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség soron kívüli választmányi ülését követő sajtótájékoztatón, a Kijevbe vezető úton azonban volt ideje a közösségi oldalaira, ahol egyértelműsítette, hogy – farionos hasonlattal élve – nem készül ebekből szalonna. Klimkin reményeit fejezte ki, hogy az elmúlt időszak eseményeihez igazodva az állami szférákban dolgozó kettős állampolgárok megteszik a szükséges, ukrán jogszabályokhoz igazodó lépéseket.

A hét olvasói levele:

„Kedves Törvényhozók!
A kilétem nem fontos, de annyit elárulok magamról, hogy pár évtizeddel idősebb vagyok az Önök országánál. Voltam már cseh, magyar, szovjet és ukrán állampolgár. Nem kértem egyiket sem, de nem volt mit tenni, ha már egyszer a fejem fölött húzogatták a határokat. Ugyan erről sem kérték ki előre a véleményem, de úgy adta az Isten, hogy magyarnak születtem. S ha már így esett, büszkén vállaltam magyarságom. Gyerekkoromban az öregek magyar nótákat énekeltek, nekem minden este el kellett mondanom az Én Istenem, jó Istenemet… Volt, hogy muszáj volt templomba járnom, máskor meg csak lopva lehetett. Mi csendben tűrtünk és tettük, amit kellett. Végül is, minden bolond eszme lecsengett egy idő után.
Valamelyik nap jönnek haza az unokák, a gyerekek: »Tankokat láttak az utakon!«, »Megtiltanák, hogy magyarul tanuljunk az iskolában!«, »Kitoloncolnának minket az országból!«, »Ma kamerával mászkáltak a faluban, hogy megnézzék, tudunk-e ukránul.« S ha ez nem lenne elég, olvasom, hogy a Turul-szobrot is lebontanák Zrínyi Ilona váráról… Kedves képviselők! Nézek én ukrán híreket is. Még rádiót is hallgatok. Amíg tizenkilenc éves katonák halnak meg Kelet-Ukrajnában, amíg az egészségügyi miniszterük a lázmérőhöz sem ért és az emberkísérletek mellett kampányol, amíg a főügyészüknek nincs jogi diplomája és fogalma nincs az ország törvényeiről, amíg ketrecharcosok módjára verekszenek a parlamentben, addig ne azon aggodalmaskodjanak, hogy mi itt Kárpátalján milyen nyelven kérünk kenyeret a boltban. Eleget láttam már ezen a talpalatnyi földön, hogy tudjam, nem vezet semmi jóra a sárba tiprás, a kakaskodás… Mi tisztességes ukrán állampolgárok vagyunk. Igyekszünk tanulni a nyelvüket. Cserébe csak azt kérjük, hogy emberként bánjanak velünk, ne bántsák a turulmadarat, a nyelvünket, a templomunkat és az iskolát.”

Köszönjük, hogy minket olvasnak. Tartsanak velünk a jövő héten is!

Pallagi Marianna
Kárpátalja.ma