Kopogtató: székely lobogó kontra akasztás

Úgy tűnik, nehéz esztendő elé néz a Kárpát-medence magyarsága. Még alig koccintottunk 2018 örömére, máris kirobbant a legújabb, sok magyart bántó botrány. 2017 ősze óta mindenütt a kárpátaljai magyarság anyanyelvi oktatása elvesztésének veszélyével igyekeztek az elszakított nemzetrészek a maguk módján felvenni a harcot. Azért, hogy ne kezeljenek másodrendű emberekként bennünket az otthonunkban. Most pedig Erdély és a székelyek kaptak újabb pofont. Mihai Tudose román miniszterelnök január 10-i nyilatkozata szerint ugyanis, „hogyha a székelyföldi intézményekre kiteszik a székely zászlót, akkor azok is lógni fognak, akik kitették azt. A székelyek autonómiájáról szó sem lehet…”.

Tudom, észnél kell lenni. Nyugodtnak, higgadtnak maradni minden körülmény között, mert egy-egy rosszul megválasztott szó, keresetlen mondat csak olaj a tűzre. Akár a román kormányfőé… Hiszen most pattanásig feszült a helyzet: a gyulafehérvári centenáriumi évben puskaporos a levegő, piszkos politikai érdek a konfliktus, és ezt bizony nem árt szem előtt tartani. Mégis, fáj és dühítő az ilyen megnyilvánulás, pláne a 21. század „toleráns”, „demokratikus”, „haladó” Európájában. Akkor is, ha félreteszem a fellobbant haragot, és tudatában vagyok annak, hogy a fenti mondat a Realitatea TV nacionalista hangulatkeltésről hírhedt Rareș Bogdan újságíró vezette műsorában hangzott el. Akkor is, ha tudom, hogy az autonómiakérdés jóval árnyaltabb annál, ami hozzánk belőle eljut: a „kint lehet, avagy sem a székely zászló az épületeken” aspektusnál.

Igen, a politika bizony időnként erősen tisztességtelen, piszkos játékot űz, s ember legyen a talpán az a civil, aki átlát ezen a sűrűn szőtt hálón. S bizony, néha vissza is üt – akármilyen megfontolásból vagy esetlenségből nyilatkozott is Tudose, az a saját népén is csattanhat: a románokat is érinti ugyanis az ukrán oktatási reform, Ukrajnában ők is kisebbségben vannak, s bizony, nem ártana jobban figyelni, milyen példát mutatnak a nemzeti kisebbségekkel való bánásmódból, kommunikációból a szomszédoknak.

Egyébként pedig a politikus megnyilvánulása már csak azért is kellemetlen öngól, mert a mai székely zászló központi motívumai, a nap és a hold, Románia hivatalos jelképei is egyben. A lobogó ráadásul egy romániai közigazgatási egység, Hargita megye hivatalos zászlaja is lett (támadják is gyakran román hivatalos és civil szervezetek, időről időre érvényteleníti egyik bírósági döntés a másikat a jelkép jogszerűségét illetően).

De hát rend a lelke mindennek – a magyarok rendje pedig az, hogy minél inkább támadják a számunkra nemzeti értéket jelentő hagyományokat, jelképeket, nyelvet, annál inkább küzdünk értük, így jelenlétünk annál kevésbé mellőzhető.
A külső – vélt vagy valós – támadásokkal megbirkózunk tehát. Már csak az a kérdés, saját népünkön belül felül tudunk-e emelkedni a politikán és önző érdekeken, s összefogunk-e, vagy hagyjuk, hogy felemésszen bennünket saját kicsinyességünk és örökös elégedetlenségünk.

Kocsis Julianna
Kárpátalja.ma