Kezdőlap » Sorozatok » Kopogtató » Kopogtató: Téltemetés és tavaszvárás

Kopogtató: Téltemetés és tavaszvárás

Lassan véget ér a tél és a beöltözések nagy időszaka, a farsang is. Jelképesen elkergetjük a telet, és várjuk, minden porcikánkkal óhajtjuk a napsütést, a meleget, a színeket és a tavaszt. Nehéz tél volt ez, teli fagyokkal és fénytelenséggel, félelemmel, fenyegetéssel, kompromisszumokkal, megalkuvásokkal, küzdelmekkel. Viaskodtunk a természet zordsága ellen, s rádöbbentünk, hogy civilizációs törekvések ide vagy oda, ha lavina zárja el a hegyi kocsiutat, ha csúszóssá válnak a járdák és a terek, ha befagy a vízvezeték, vagy elreped egy cső – vidékünk megadja magát a természetnek, s magunkra maradunk a problémáinkkal. Hiába küldünk kérelmeket és beadványokat, ha mi nem találunk épkézláb mestert, szakit, megoldásokat, akkor a sújtások eluralkodnak rajtunk. El kell temetnünk a telet, és várnunk kell a tavaszt, az ébredést. Hátha egy ilyen tél kellett ahhoz, hogy tudatosabban kezdjünk el gondolkodni és képviselni az ügyeinket.

Már látszik a fény… Látni vélem a civil lakosság tudatosabb gondolkodását (l. magyar érettségi ügye, vagy akár a beregszászi útlezárás, vagy a nyelvkérdésről való gondolkodás, vitázás), az érdekképviseletek aktivitását, beadványait, megmozdulásait, törekvéseit.

Az elmúlt időszak legnagyobb gyásza, hogy – ahogy körülnézek – egyre inkább tudatosul bennem, hogy eltűnnek az ismerős arcok, kedves kapcsolatok. Kevesebben vagyunk már itt Kárpátalján, de hátha nem vagyunk kevesen ahhoz, hogy fel tudjon nőni egy generáció, amely ennek a kisvidéknek a jólétét, meglétét tartja szem előtt, amely számon tartja azokat, akik elmentek innen, és emlékezteti arra, amit sosem felejthetünk el: bárhol is vagyunk a világon, mindig tehetünk (és tennünk is kell) valamit ezért a kis, hegyek ölelte földért és közösségért.

Sok minden történt ezen a télen… Feketévé vált sok remény, feketévé vált az egyik legcsodálatosabb álom: látnunk kellett, hogy egy politikailag ambiciózus momentum alatt hogyan töredezett meg egy magyar olimpiai remény ötkarikája. A közös álmunk. Ám ne felejtsük el, hogy most jön csak a tavasz, a fény és az új álmok időszaka; hátha tudunk tenni azért, hogy a tudatos Kárpátaljáról, az összefogó magyarságról, a céltudatos Magyarországról és a feltámadó európai kultúráról már ne csak álmodjanak gyermekeink. Számomra fontos ez, nem magam miatt, hanem a gyerekeink miatt, az elsüllyedni látszó európai tudat miatt.

Ébredjünk fel!
Merjünk ébren álmodni!

Kudlotyák Krisztina
Kárpátalja.ma

Szólj hozzá!

Read previous post:
Kárpátaljai tehetségek a kárpátaljai tehetségekért – farsangi bál a Rákóczi-főiskolán

Jótékonysági farsangi bállal űzte el a telet a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar...

Close