Kopogtató: választó kistérségek és a bejgli hazahívogató ereje

Tudják, hogy miről venni észre felénk a leginkább, ha hazaérkeznek a külföldön dolgozók? Minden internetszolgáltató rögvest bemondja az unalmast, ami a családi mozizásokba is belerondíthat, az ügyeletes szerkesztőinket pedig egyenesen a gutaütés kerülgeti.

Félreértés ne essék: inkább néznénk Reszkessetek betörőket ezredjére is a televízióban, csak jönnének haza mindannyian. Az ünnepek körüli fokozott határőrület miatt azonban sokan úgy döntenek, hogy nem vállalják a több órás átkelési tortúrát az itthoni bejgliért.

– Egy-két kivételtől eltekintve gyakorlatilag nincs olyan ház a településünkön, ahol folyamatosan együtt lenne a család – számvetett édesanyám a napokban. Hozzá kell szokni, hogy átalakul a világ, amiben felnőttünk, hogy több ismerőssel találkozunk a határ túloldalán, mint Kárpátalján. Hogy a családi összejövetelek helyett videópartykat kell tartanunk, ha azt akarjuk, hogy lássa, hallja egymást a teljes rokonság. Bele lehet ebbe törődni? Minden bizonnyal igen. De attól még azt érezhetjük és többségében érezzük is, hogy megette a fene az egészet.

A kárpátaljai közigazgatás terén is változások előtt állunk. Ma több kistérség is választásokat tart. A részvételi arányok tekintetében talán nem rossz az időzítés, noha húsvétkor sem jutottunk el túl sokan az ünnepi asztaltól a szavazóládákig.

Most nem kezdjük el fejtegetni, hogy a sokat emlegetett decentralizáció milyen hatással lesz a gyerekbetegségeihez makacsul ragaszkodó, recsegő-ropogó országra. Ám, hogy az alakuló kistérségek mennyire lesznek életképesek, az rajtunk is múlik. Hogy olyan személyeket bízunk-e meg az irányítással, akik a közért dolgozva képesek lesznek életben tartani, ne adj’ isten felvirágoztatni a kistérségeket, vagy akik úgy hozzák össze a családokat, hogy útilaput kötnek az itthon maradottak talpára is…

Pallagi Marianna
Kárpátalja.ma