Korunk civilizációs betegsége: a depresszió

Búskomorság, letargia, reményvesztettség, melankólia, búbánat – korunk egyik leggyakoribb civilizációs betegsége, a depresszió egyéb megnevezései és egyben tünetei ezek. Olyan állapotra utalnak, amelybe akaratán kívül bárki kerülhet, s amelyből segítség nélkül nem lehet kikecmeregni, holott tüneteinek elmérgesedése a személyi kapcsolatok és az egészségi állapot romlásával, legsúlyosabb esetben pedig akár öngyilkossággal is végződhet.
Székely András, a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének (LESZ) vezetője a depresszió felismeréséről, kezeléséről, következményeiről tájékoztatott.
– A depresszió nem feltétlenül ugyanazokban a tünetekben nyilvánul meg minden embernél, de vannak gyakori tünetek: az általános önvád, öngyilkossági gondolatok, a nagyon rossz reggeli hangulat, az alvászavar, a jövőkép hiánya, a teljes lehangoltság, a libidóvesztés, az étvágycsökkenés, a csökkent önértékelés és motiváció, az öröm és érdeklődés elvesztése, a reményvesztettség egyaránt depresszióra utalhat. Bizonyos genetikai tényezők, a depresszióra való hajlam és egy negatív életesemény, egy fontos személy vagy a munkahely elvesztése, családi tragédia, baleset – együtt depressziót válthatnak ki.
A betegség testi tüneteket is okoz, ami képtelenné teszi az egyént bizonyos feladatok ellátására, és emiatt még rosszabbul érzi magát. Ezek gyakran elfedik a valóságot a beteg és az orvos elől is, és egyik fél sem gondol arra, hogy a beteg azért nem tud aludni, azért étvágytalan vagy azért vannak szexuális problémái, mert depressziós. Nehéz kiutat találni ebből a körből. Felmérések szerint az emberek 14–18%-a volt már depressziós életének egy szakaszában. Sokszor saját magán sem ismeri fel az ember, s ha fel is ismeri, fél bevallani, kezeléshez folyamodni. Félnek a pszichológustól, pszichiátertől, mert azt tartják, hogy aki hozzájuk jár, az „nem normális”. Pedig kezelés, segítség hiányában jelentősen súlyosbodhat a baj.
– Mi a helyzet a kor- és nembeli eloszlással?
– A depresszió valamennyi életkort érintő betegség. Nőknél gyakrabban fordul elő, mint férfiaknál, az idősek, a kamaszok, a kisgyermekes anyák és a pszichiátriai betegségben vagy krónikus testi betegségben szenvedők különösen veszélyeztetettek.
– Ha ilyen gyakori problémáról van szó, miért tudunk mégis keveset róla?
– Ezzel a témával elsősorban a férfiakat nehéz elérni, mert nem szívesen foglalkoznak a lelki egészséggel kapcsolatos dolgokkal. Sőt, sokan kifejezetten a nők „problémájának” tekintik a depressziót. A depresszió előfordulása a nőknél gyakoribb. Egyrészt azért, mert a nők beismerik, ha lelki problémájuk van, míg a férfiak maguk előtt is letagadják, mások előtt meg főleg nem beszélnek róla. Férfiak esetében azért is mondható alacsonyabbnak a részarány, mert esetükben olyan tünetek jelentkeznek, amelyeket elsősorban nem depressziónak ítélünk meg. Ilyen az alkoholizmus, a munkamánia, a szenvedélybetegségek, az agresszió. Nehezen kezelhetőnek nyilvánított, iskolai problémákkal küzdő fiatalok esetében azzal is érdemes számolni, hogy az agresszió, a problémák mögött nem lelki gond áll-e, amit a fiatal nem tud kezelni. Gyakori a szülés utáni depresszió is. Felmérések szerint az óvodáskorúak 1, a kisiskolások kevesebb mint 2, a 12 és 17 év közöttieknek 3–10%-át érinti, esélye pedig az életkorral növekszik.
A depresszióval szembeni hatékony módszer az emberek felvilágosítása, hogy a betegséget felismerjék, s tudják, hogyan segíthetnek a depresszióban szenvedőn. Felismerés szintjén az orvosok, pedagógusok, rendőrök, papok, gyógyszerészek, kórházi dolgozók, szociális munkások, s minden olyan személy segíthet, aki gyakran kerül kapcsolatba emberekkel. Persze ehhez megfelelő ismeretekkel kell rendelkezniük. Több kutatás eredménye mutatja, hogy az öngyilkosságot elkövetők 69%-a a tettét megelőző héten felkereste orvosát, de nem lelki, hanem valamilyen testi problémával, pl. fejfájással, szédüléssel, kimerültséggel, hátfájással, hasi panaszokkal, alvásproblémákkal. Ezért a háziorvosok felkészítése a mentális problémák felismerésére nagyon fontos. A rendőrök gyakran találkoznak öngyilkosjelöltekkel és olyanokkal, akiknek családtagja öngyilkosságot követett el, tehát nekik is feltétlenül tudniuk kell, hogyan kezeljék az ilyen helyzeteket. Az öngyilkossági kísérletek többsége gyógyszeres túladagolással történik. A gyógyszerészeknek feltűnhet, ha valaki szokatlanul sok gyógyszert vásárol, s közben zavartan viselkedik. A kórházban dolgozók és azok, akiknek az ismeretségi körükben van kismama, felfedezhetik a szülés utáni depresszió jeleit is. De a pincér, a fodrász, a kozmetikus, a taxisofőr is találkozhat depressziógyanús személlyel, s már azzal is segíthet neki, ha felismeri a bajt és átadja neki egy telefonos lelki elsősegély telefonszámát – Brazíliában fodrászokat, kozmetikusokat képeztek ki arra, mit tegyenek akkor, ha depressziós személlyel találkoznak. Terápiával ezek a személyek természetesen nem szolgálhatnak, segíteni viszont bárki tud.
Nagy szerepe van a megelőzésben a médiának is abban a tekintetben, hogy hogyan tudósít az öngyilkosságról. Sok példa van arra, hogy egy híres személy öngyilkosságát követően megugrott az öngyilkosságok száma. A német válogatott labdarúgó, Robert Enke például vonat elé vetette magát, s ez sokáig vezető hír volt a médiában. Németországban és Magyarországon is kimutatható volt, hogy az Enke halálát követő hetekben jelentősen nőtt a fiatal férfiak által vasútnál elkövetett öngyilkosságok száma. Tehát sokan követték a példáját. Ezért nem szabad részletesen leírni az öngyilkosság körülményeit, hatáskeltő képeket mellékelve, s leírni azt, hogy az illetőnek nem volt más lehetősége, mint az öngyilkosság.
Az idejében történő felismerés és kezelés kérdése egyre égetőbbé válik, hiszen az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslései szerint 2020-ra a depresszió lesz a második legnagyobb népbetegség.
– S ha valaki depresszió gyanúját fedezi fel valakin, mit tegyen?
– Érdemes figyelmet fordítani arra, amikor valaki a környezetünkben hirtelen negatív irányba változik, kifejezetten visszahúzódó, emberkerülő, vagy éppen agresszív lesz, mert az a depresszió enyhébb vagy erősebb formájára utalhat. Amikor valaki ilyen módon nem szándékosan, de mégis tudatosan kezdi el rombolni saját kapcsolatait, akkor erősíti magában azt a gondolatot, hogy őt senki nem érti meg, őt senki nem szereti. Nem egyszerű ilyenkor türelmesnek és kedvesnek maradni. A lényeg, hogy ha segíteni nem is tud az ember, legalább a helyzeten ne rontson. Fontos kommunikációs alapszabály, hogy ha valaki nem érti meg, amit mondok, akkor én nem találtam meg a jó eszközt ahhoz, hogy elmondjam, amit szeretnék. Nem feltétlenül fog megérteni bennünket a másik, ha az, amit mondunk, nem illeszkedik a saját világához. Csak akkor tudunk kapcsolatba kerülni vele, ha elfogadjuk a helyzetértékelését, azt a valóságot, amelyet ő megél. Úgy beszéljünk vele, hogy saját maga jöjjön rá arra, hogy van más lehetőség. Nyugodt és bizalmas légkört kell kialakítani, bátorítani az illetőt, hogy beszéljen magáról. S ha erős a gyanúnk, hogy az illető depresszióban szenved, közöljük vele, s azt is, hogy mit tehet a betegség ellen, kit kereshet fel, kitől kaphat segítséget. Ha pedig nem találjuk meg vele a közös hangot, akkor hívjuk fel egy olyan személy figyelmét, akire az illető még hallgat, aki szót tud érteni vele, s javasoljuk, hogy próbálja meg szakemberhez eljuttatni az érintett személyt. Hangsúlyoznám, hogy az említett tüneteket belső feszültség, szorongás is okozhatja. Pontos diagnózist csak szakember, pszichológus vagy pszichiáter adhat.
– Saját magáról is megállapíthatja valaki?
– Vannak különböző kérdőívek, amelyekkel kiszűrhető a depresszió lehetősége. Ilyen például az BDI (Beck depresszió kérdőív), a PHQ-9, s a WHO-nak is van egy 5 kérdésből álló kérdőíve, amely a szubjektív jólléten keresztül becsüli fel a kockázatot. Érdemes megnézni ezeket a kérdőíveket, de diagnózist az ember nem állíthat fel saját maga – ezek a tesztek abban segítenek, hogy felhívják a kitöltő figyelmét arra, hogy külső tanácsot vagy segítséget kell igénybe vennie.
– A szakemberen kívül mi segíthet még a depresszió megelőzésében, leküzdésében?
– Az egyik legfontosabb a testmozgás. A sport és a mozgás antidepresszív hatása egyértelműen bizonyított. Továbbá a pozitív életszemlélet, a negatív gondolatok csökkentése, a megfelelő stresszcsökkentés is fontos. Segíthet a rendszeres napi ritmus fenntartása, a kielégítő alvás biztosítása – az alvászavarok ugyanis növelhetik a depresszió kockázatát. Fontos azonban, hogy a kielégítő alvást ne keverjük össze a túl sok alvással, az ugyanis szintén rossz hatással lehet ránk. Vannak különböző technikák a koncentrálókészség, a helyes időbeosztás javítására, hogy ne érezzük úgy, elvesztettük az uralmat az életünk fölött. De ezek csak enyhe depresszió esetén segíthetnek. Súlyos depresszió esetén az egyén elveszíti azt az energiát, amely a változtatáshoz szükséges. Egyedül nem tud segíteni magán, szakember segítségére, gyógyszeres kezelésre is szükség van. Sok ember, aki súlyos depresszióban szenved, hiába is fedezi fel magán a tüneteket, nem megy el orvoshoz, mert annyira reménytelennek látja a helyzetét, hogy azt gondolja, rajta már úgysem segíthet senki sem. Pedig a depresszió sikeresen gyógyítható.

Espán Margaréta