Még egyszer a Vereckei emlékmű ügyéről

 

A magyar és ukrán közvéleményt már hetek óta foglalkoztatja a Vereckei honfoglalási emlékmű február 19-én elkövetett rongálásának  ügye. A fejleményekről, illetve a helyi ukrán és magyar társadalmi-politikai elit állásfoglalásáról e kérdéssel kapcsolatosan a legnagyobb hírportál, a Zakarpattya.net is több írást közölt.

 

 

A Vereckei honfoglalási emlékmű felállítása több éves belpolitikai harcok és legmagasabb szintű diplomáciai tárgyalások, kompromisszumok és gesztusok hatására valósulhatott meg 2008-ban. Az emlékmű már akkor is heves reakciókat váltott ki az ukrán szélsőjobboldal híveiből.

A média szerint Juscsenko elnök megegyezett Sólyom László magyar köztársasági elnökkel, hogy engedélyezi a magyarok Kárpát-medencébe érkezése 1100. évfordulója tiszteletére egy emlékmű felállítását a Vereckei hágón, ha cserébe Budapesten a Holodomor (1932-33-as éhínség) áldozatainak emlékére hasonlóképpen emlékmű készül. A magas szintű megegyezés ellenére a Kárpátaljai Megyei Tanács nem adott engedélyt az emlékmű építésére, amely így is elkészült.

A „Szvoboda” tagjai már ekkor gyalázatos tettet terveltek ki és valósítottak meg: átnevezték az emlékművet „A magyar nép bűnbánatának emlékművére a fasiszta megszállók 1939-44-ben elkövetett gyilkosságaiért”, az ukrán állami jelképet, trizubot tettek a tetejére és egy márványtáblára azt írták fel: „Örök dicsőség Ukrajna hőseinek – a kárpáti szics-gárdistáknak. Bocsánatot kér a magyar nép”.

Az ukrán szélsőségesek arra akarták hangolni a közvéleményt, hogy az emlékmű azon a helyen épült, ahol az 1939-es magyar bevonulás során a magyar és lengyel honvédek több mint 600 galíciai ukrán szics-gárdista hadifoglyot végeztek ki, ezt „korabeli” fényképekkel is illusztrálták a közvélemény magyarellenességének erősítésére. Bár a sajtóban, médiában számos felvétel jelent meg, ahol több jobboldali szervezetnek is a képviselői büszkén álltak a meggyalázott emlékmű mellett, mégsem vonták őket felelősségre, sőt…

A következő rongálás majdnem egy évre rá történt, 2009 márciusában, amikor ismeretlenek vörös és sárga-kék festékkel öntötték le az emlékművet, illetve olyanokat írtak fel, hogy „Kérj bocsánatot, Budapest, Kárpát-Ukrajnáért!” Akkor nem találták meg az elkövetőket és a médiában megjelent nyilatkozatok pedig többnyire arról szóltak, hogy az emlékmű ellen már felépítése előtt tiltakozott a legtöbb kárpátaljai ukrán szervezet, mivel provokatív jelképnek minősül és előrelátható volt, hogy ez lesz a sorsa.

A mostani eset abban más, hogy még az elkövetés éjszakáján, hajnali 2 óra körül a Volóci járási Verbjazs (Verebes) falunál letartóztattak 3 férfit, akik a „Szvoboda” szélsőjobboldali szervezet helyi csoportjának aktivistái: Oleg Kucin, a „Szvoboda” Kárpátaljai Megyei Szervezetének vezetője, helyettese, Ruszlan Polivka, valamint az ungvári városi szervezet vezetője, Tomas Lelekacs.

A „Szvoboda” Kárpátaljai Megyei Szervezete sajtószolgálatának nyilatkozata szerint a volóci járási bíróság 2011. február 21-én kétnapi fogva tartás után szabadon engedte a magyar emlékmű felgyújtásával vádolt „szvobodistákat”, mivel „a rendőrség koholt vádjai és hamis jegyzőkönyvek alapján tartóztatták le őket”. Oleg Kucin szerint a rendőrség brutális bánásmódban részesítette őket, az alapvető emberi és állampolgári jogokat – étkezés és ügyvédi védelem – sem biztosították számukra. Miután megtagadta a tanúvallomást ügyvédje jelenléte nélkül, Kucint átszállították Szolyvára, ahol – elmondás alapján – köztörvényes bűnözőkkel összezárva tartották fogva.

A „szvobodistákat” a 296 tc., 2. bekezdése alapján csoportos garázdasággal vádolták meg az emlékmű felgyújtásáért, amely alatt a közrend durva megsértését értik és akár 5 év felfüggesztett vagy 4 év letöltendő büntetést is kiszabhat a törvény. A „Szvoboda” országos szervezetének tiltakozására a bíróság szabadon bocsátotta a három gyanúsítottat, annak ellenére, hogy kezdetben ketten (Kucint kivéve) beismerték tettüket, és még vizsgálják, valóban „a társadalmi rend vakmerő és cinikus megsértésének” minősíthető-e a „szvobodisták” cselekedete. A vád alapján a bíróság bármikor elrendelheti a gyanúsítottak újbóli őrizetbe vételét. A sajtónyilatkozat azonban durvának, cinikusnak és az ukrán társadalmat sértőnek minősíti a jelenlegi ukranofób berendezkedést, melyben – úgy vélik – ellenségként tekintenek a valódi ukrán hazafiakra, ukrán társadalommal szembeni tiszteletlenség az, hogy magyar birodalmi jelképet állítottak fel azon a helyen, ahol 1939-ben a Karpatszka Szics gárdistái életüket vesztették – olvasható a „Szvoboda” nyilatkozatában. A nyilatkozat végén letartóztatásukat megalapozatlannak és politikai indíttatású koholmánynak nevezik, és azt állítják, hogy semmi közük a rongáláshoz, mivel csupán Lembergből, egy pártértekezletről tartottak hazafele.

Másnap már a rongálás egyik gyanúsítottja, Oleg Kucin, a szélsőjobboldali Szvoboda párt kárpátaljai szervezetének elnöke is megszólalt az ügyben. Az ungvári Zakarpattya.net újságírójának kedd este adott exkluzív interjújában a politikus azt mondta, hogy a magyar emlékmű körül kialakult konfliktushelyzetet az ukrán államhatalom provokálta ki nemzetiségi ellentétek szításának szándékával. „…Jelenleg az egész államgépezet arra törekszik, hogy – a rendőrséget felhasználva – nemzetiségi ellentétek szításának a bűnét varrják a nyakunkba. A mi álláspontunk azonban egyértelmű: nincs semmi bajunk az egyszerű magyarokkal, a magyar nép egészével. Sőt, mint ismeretes, a Szvoboda párt az együttműködésről tárgyal a hazafias magyar Jobbik párttal,” – hangsúlyozta Kucin. Majd hozzátette: „…vannak azonban olyan dolgok, amelyeknek nincs semmi közük az ukrán-magyar viszonyhoz sem a hétköznapi élet, sem pedig a nemzetközi kapcsolatok szintjén, mivel kezdettől fogva mindenki tudta: a Vereckei-hágón álló ismert emlékmű az ukrán törvények megsértésével, s nyilvánvalóan provokatív céllal épült”. Ezen kívül, Kucin szerint „a magyarokat az ukránokkal nem az ukrán érdekeket védő szervezetek, pl. a „Szvoboda”, ugrasztották össze, hanem az előző és a jelenlegi államhatalom az „oszd meg és uralkodj” elvnek megfelelően gerjesztette a tüzet a két nép között”.

Végezetül azt is elmondja az ukrán szélsőjobboldali párt kárpátaljai szervezetének vezetője, hogy „ők mindent megtesznek annak érdekében, hogy az ukrán-magyar kapcsolatok megtisztuljanak a politikusok gerjesztette provokációktól, és a két nép viszonyát az együttműködés és a jó szomszédság jellemezze… Az a hatalom viszont, amely az általa kiprovokált konfliktus szikráját élesztgeti, végeredményben olyan nagy lángot lobbanthat fel, amelyben maga is megsemmisül” – mutatott rá. Néhány nappal később megjelent nyilatkozatában viszont – látva a kárpátaljai jobboldal támogatását – Oleg Kucin már harciasabb hangnemben a jól ismert toposzokat hangoztatja, hogy az emlékmű jogtalanul épült, egy olyan esemény (a honfoglalás) tiszteletére, mely nem is biztos, hogy megtörtént, és mélyen sérti az ukránok öntudatát, mivel nincs kizárva, hogy „Kárpát-Ukrajna védőinek csontjaira épült”. Ezért határozottan kijelenti, hogy Ukrajna területén semmilyen idegen birodalmi jelképet nem akarnak látni.

A „Szvoboda” mellett más ukrán társadalmi és politikai szervezetek is véleményt nyilvánítottak a vereckei emlékmű megrongálása következtében kialakult helyzetről. Az Ukrán Néppárt Kárpátaljai Megyei szervezetének vezetője Ivan Gabor szerint törvényileg kellene betiltani az olyan birodalmi jelképek és emlékművek felállítását, melyek Ukrajna területének gyarmati státuszára emlékeztetnek és az elnyomók dicsőségét örökítik meg. A politikus véleménye szerint csak ezzel lehetne megakadályozni a különféle provokációkat, amilyennek a vereckei emlékmű felgyújtása is minősül. Nyilatkozatában Ivan Gabor kifejti, hogy a meglévő emlékművek rongálása és megsemmisítése külpolitikai konfliktusokat von maga után, így jelen esetben Magyarországgal, ami kedvezőtlenül hat a két ország kapcsolataira. Ezért az ukrán hazafiak legfőbb feladata, hogy „a jövőben ne állíthassanak semmilyen ideológiai fegyverként felhasználható emlékművet Ukrajna területén sem a magyarok, sem a lengyelek, sem az oroszok, sem a románok”.

Az Ukrán Párt Kárpátaljai Szervezetének vezetője, Pavlo Fedaka szerint is törvényszerű, hogy az emlékmű provokatív jellege miatt állandó konfliktusok tárgya lesz, és mint mondta, „az utóbbi események is csak azt bizonyították, hogy nem érdemes a magyaroknak visszaélni a hagyományosan türelmes kárpátaljai ukránok toleranciájával”. Az emlékmű elleni fő érv nála is a kárpáti szics áldozatainak kegyeletsértése, illetve egyes politikai erők „Nagy-Magyarország” iránti revizionista ábrándjának szimbóluma. A Magyar Királyság egykori észak-keleti határánál felállított emlékmű állandóan gyarmati múltjukra emlékezteti az ukránokat, ami egyértelműen negatív indulatokat vált ki belőlük. Véleménye szerint az emlékmű felépítése tönkretette a több éves jószomszédi együttműködés és viszony kialakítására tett erőfeszítéseket. Majd felteszi a kérdést: mi a fontosabb a kárpátaljai magyaroknak? A békés együttélés vagy a történelmi felsőbbrendűség állandó érzékeltetése. Válasza: a többségnek a békesség  a fontos és csak egy marék helyi politikus ragaszkodik rögeszmésen az emlékműhöz. Tehát, az egyetlen megoldás a helyi ukrán-magyar viszony rendezésére csak az emlékmű lebontása lehet.

A legmeglepőbb nyilatkozatot talán Kirill, az Ukrán Ortodox Egyház Kijevi Patriarchátusának ungvári és kárpátaljai püspöke tette, aki a Vereckei emlékmű meggyalázóiról azt mondta, hogy nem bűnözők, hanem hős ukrán hazafiak és nem elítélni kell őket, hanem kitüntetni. Az egyházi vezető, akinek egyrészt a kereszténység és a felebaráti szeretet hirdetőjének kellene lennie, a Zakarpattya.online internetes hírportálon napvilágot látott nyílt levelében „minden kárpátaljai hívő keresztény nevében” nem a márvány tömbön lévő kereszt elégetése miatt adott hangot megdöbbenésének, hanem azzal kapcsolatban, hogy a „Szvoboda” kárpátaljai vezetőit letartóztatták az emlékmű megrongálása miatt.

A püspöki nyilatkozat szerint a konfliktus kialakulásának egyik felelőse Viktor Juscsenko korábbi elnök, aki „kedves barátai” rábeszélésére hallgatva számos engedményt tett „Kárpátalja elmagyarosítása” érdekében. A nyilatkozat külön szól az „idegen magyar zászlók” és magyar nyelvű feliratok tömeges jelenlétéről a középületeken, a „magyar birodalmi náci szimbólumról” – a turulmadárról – illetve megengedhetetlennek tartja, hogy az egykori szics-gárdisták sírjai felett egy, „Ukrajna területi integritását fenyegető emlékmű” álljon, amely „megszentségteleníti ezen hősök emlékét”. A püspök durva és lekicsinylő megjegyzéseket tesz a honfoglalásra, illetve a mai Kárpátalja egykori területének Magyar Királyság kötelékében eltöltött időszakáról, mint 1100 évnyi vallási, társadalmi és nemzeti „rabságban” eltöltött időről beszél. A vitatott megítélésű 1939-es évet pedig a fiatal ukrán állam horthysták általi vérbefojtása évének nevezi. Vajon hogyan állnának a magyar hatóságok ahhoz a javaslathoz – teszi fel a meglehetősen abszurd kérdést a püspök – ha kezdeményeznénk az „ősi szláv Dobrocsin (mai nevén Debrecen)” határában egy gránitkereszt felállítását az alábbi felirattal: „Felállítva a Szent Kijevi Rusz – Ukrajna nyugati határán”? Majd a nyilatkozat végén a püspök kifejtette: a „szvobodások nem huligánok, és nem bűnözők, hanem hazafiak, s nem megbüntetni kell őket, hanem kitüntetni. Ezért az összes hazafi és keresztény hívő nevében követeli minden bűnügyi és bírósági eljárás megszüntetését irányukban”.

A Tarasz Sevcsenko nevét viselő Proszvita Szövetség is megszólalt az ügyben. A szövetség megyei vezetőjének nyilatkozatában „bosszúálló szörnyetegnek” nevezte a Vereckei-hágón található honfoglalási emlékművet, melyet mindenképpen le kell bontatni.

Volodimir Pipas, a megyei szervezet magyarellenes megnyilvánulásairól ismert elnökének állítása szerint a Vereckei-hágón – Magyarország akkori határán – száztizenöt éve emelt magyar honfoglalási emlékmű a Kárpátalja fölötti magyar uralmat volt hivatott megörökíteni, s az ott élő orosz-ukrán lakosságot erre emlékeztetni. Szerinte a régióban akkor „szörnyű soviniszta rezsim uralkodott”, ezért senki nem emelhette fel a szavát „a ruszin-ukránokra nézve rendkívül megalázó jelkép ellen, ezt csak a galíciai ukrán értelmiség tehette meg Ivan Franko íróval az élen. Az első világháború után bontották csak le a gyűlölt szörnyet” – áll a nyilatkozatában.

Az ukrán szervezet állítása szerint „1996-ban a magyar revansisták lefizették a helyi ukrán hatalmat és titokban megkísérelték visszaállítani az emlékjelet eredeti tartalmával együtt”, az emlékműnek ugyanis a nagy álmuk, Nagy-Magyarország határát kellett volna jelképeznie, de a szándék az ukrán közvélemény tiltakozása miatt meghiúsult. A Proszvita úgy véli, a vereckei honfoglalási emlékmű nagy tiltakozás melletti 2008-as befejezése a Kárpátalja megyei tanács (közgyűlés) engedélye nélkül, a vonatkozó ukrán törvények rendelkezéseinek megkerülésével történt. Ezért minden alap megvan annak feltételezéséhez, hogy a Vereckei-hágón létesített „monstrum” törvénytelenül épült, hivatalosan nincs emlékműként bejegyezve, vagyis „nem több önkényesen összedobált és bebetonozott kőhalomnál” – olvasható a nyilatkozatban, amely szerint ezért a hatalomnak le kell azt bontatnia. Vagyis jogtalan a létesítményt megrongálók felelősségre vonása, abszurdum e közönséges kőrakás felgyújtóinak, a Szvoboda párt tagjainak a letartóztatása és üldözése – így a közlemény.

A Proszvita nyilatkozata szerint a mostani ukrán hatalom úgy tesz, mint ahogy száz évvel ezelőtt tett volna hasonló esetben a soviniszta magyar hatalom, azaz üldözi az ukránok nemzeti méltósága mellett kiállókat, akik a revansista Nagy-Magyarország – még ha jelképesnek is tekinthető – újjászületése ellen küzdenek és védik Ukrajna területi egységét. Mindez azt bizonyítja, hogy a jelenlegi ukrán államhatalom nem védi Ukrajna nemzeti-állami érdekeit – mutat rá a közlemény.

„Követeljük a hatalomtól, hogy kötelezzék a Vereckei-hágón folytatott építkezés szervezőit az általuk törvényellenesen – Magyarország és Ukrajna közötti jelképes határkő állítása céljából – összedobált és bebetonozott kőhalom eltüntetésére” – áll az ukrán szervezet nyilatkozatában, amely egyúttal felszólít minden állampolgárt, hogy vesse latba erőfeszítését a „nagymagyar revansizmust jelképező”, törvénytelenül épült vereckei „kőhalom” eltüntetése érdekében, ha a hatalom ezt magától nem teszi meg.

A vereckei emlékmű megrongálását és a rendkívül sok nyilatkozatot a legnagyobb kárpátaljai magyar érdekvédelmi szervezet, a KMKSZ elnöke, Kovács Miklós sem hagyta kommentár nélkül. Az elnök nyilatkozatában elmondta, a jelenlegi sajnálatos incidens csupán egyik epizódja a hasonló jellegű vandalizmusnak vagy értelmezhető akár nemzetiségi viszálygerjesztésnek is.

A Vereckei honfoglalási emlékmű építését kezdeményező szervezet vezetője szerint, az eset jellegzetessége, hogy ez alkalommal azonnal elfogták a tetteseket, megbüntetésük viszont ugyanúgy elmarad, mint eddig. Arra a kérdésre, hogyan fogja ez a konfliktus befolyásolni a magyar és ukrán nép viszonyát Kovács Miklós elmondta, hogy a szélsőjobboldali szervezeteket Kárpátalján szélsőségeseknek tekintik és gyenge a támogatottságuk. „Ez az emlékmű kedvelt vesszőparipája a szélsőségeseknek ahhoz, hogy felhívják magukra a közvélemény figyelmét. A tény viszont az, hogy az őszi helyhatósági választásokon a KMKSZ és az UMDSZ egyaránt bekerültek a Megyei Tanácsba, míg a „Szvoboda” nem tudta átlépni a 3 %-os küszöböt” – konstatálta a politikus.

Magyarország állásfoglalását az ügyben hivatalos ukrajnai képviselője, az ungvári főkonzul ismertette. Nyilatkozatában a főkonzul elmondta, hogy a Vereckei hágó – a magyar történelem része. A IX. században a magyarok itt jöttek át a Kárpát-medencébe és költöztek mai lakhelyükre, ezt szimbolizálja a hágón felállított emlékjel és nem valaki ellen irányul, pláne nem sérti Ukrajna szuverenitását. Emiatt az emlékmű sokadik megrongálása döbbenetet váltott ki Magyarországon, főleg, hogy ennek során egy kereszt, minden keresztény számára egyaránt szent szimbólum is megsérült. Magyarországon számos ukrán történelemmel kapcsolatos emlékmű van, többek között Tarasz Sevcsenkonak vagy a Holodomornak (éhinségnek) mégsem jut senkinek az eszébe megrongálni azokat, a vereckei emlékjel elleni többszörös támadás után sem.

Magyarország és Ukrajna kétoldalú szerződést írt alá a nemzeti kulturális örökség kölcsönös védelméről, és az UNESCO égisze alatt aláírt nemzetközi szerződések is védik. Magyarország tartja magát ezekhez a szerződésekhez a jószomszédsági viszony megőrzése érdekében, és Ukrajnától is ezt várja el…- nyilatkozta a főkonzul.

Végezetül elmondható, hogy a honfoglalás emlékére állított vereckei emlékmű megrongálása magas hullámokat kavart nem csak a helyi ukrán-magyar kapcsolatokban, az ukrajnai belpolitikai viszonyokban, de Magyarország és Ukrajna szomszédság-politikájára is hatással lehet.

A tematikával foglalkozó linkek listáját l. itt

B.A.

Lehoczky Tivadar Intézet