Tisztességgel, becsülettel és alázattal fogom képviselni Kárpátalját…
Precizitás, gyakorlás, kitartás jellemzi a batári Sztojka Vanesszát, aki abszolút hallással született, kivételesen hegedül, s szinte minden percét a zene tölti ki…
A mindössze 13 éves kárpátaljai lány már több hazai tehetségkutatón indult, s az itteni sikerei inspirálták arra, hogy az anyaországban is megmutassa tehetségét. Az ének iskolája kiváló lehetőséget biztosított Vanessza számára, aki már a tehetségkutató válogatóján is osztatlan sikert aratott, s fellépéseivel hétről hétre a zsűrit és a közönséget egyaránt elkápráztatja.
– Mikor kerültél kapcsolatba a zenével?
– Én már anya hasában is zenét hallgattam, mert ő, mint zongoratanár, egész várandóssága alatt a zeneiskolában dolgozott. Mikor nagyobb lettem, elmesélte, hogy már akkor is igen élesen reagáltam a fals hangokra: ha tetszett a zene, akkor nyugiban maradtam, ha nem, akkor nagyokat rúgtam. Születésem után nagymamám dúdolgatott nekem gyerekdalokat, altatókat, majd később népdalokat. Nagyon pontosan emlékszem arra, hogy már háromévesen szívesen énekeltem a Csillagok, csillagok című népdalt. Az ének volt az első kapcsolatom a zenével, majd háromévesen eldöntöttem, hogy hegedülni fogok. Szerintem akkor még nem sejtettem, hogy mire vállalkozom.
– Hogyan jött az ötlet, hogy indulsz Az ének iskolájában? Jelentkeztél már korábban is hasonló megmérettetésre?
– Részt vettem már több ukrán nagyváros eseményén, mint például: Ternopolban a Kristály Pacsirtán (2012), Vinnyicában a Zenei esernyőn (2013), Lembergben A Művészetek Királyságán (2013), de felléptem Netysinben és Bila Cerkván is.
2013 augusztusában első helyezett lettem a ”Khryshatlevi Grona” Nemzetközi Táncdalfesztiválon, és ekkor jött az ötlet, hogy Magyarországon is kipróbálhatnám magam. Ehhez kitűnő lehetőséget biztosított Az ének iskolája. Gyorsan kellett döntenem, mivel idén betöltöm a 14. életévemet, s ez a műsorra jelentkezők felső korhatára.
– Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy felvettek az osztályba?
– Azt gondoltam, hogy a felhőkig ugrálok majd, ha sikerül, aztán meglepetés volt számomra, hogy bekerültem a műsorba, s örömkönnyekben törtem ki. Elmondhatatlanul jó érzés volt.
– Hogyan érzed magad az osztályban? Mennyi időt vesz igénybe a felkészülés, a próbák?
– Mind a 15 osztálytársammal nagyon jó viszonyban vagyok. Gyorsan megtaláltuk a közös hangnemet: az éneklést. Mindenki nagyon aranyos, a tanári kar és az osztályfőnök egyaránt. Egy igazi nagy kirándulás számomra ez a műsor. Mivel hét közben az itthoni életet kell élnem: suli, zeneiskola, versenyek stb., ezért nagyon be kell osztanom az időmet, hogy minden nap tudjak énekelni.
– Milyen gyakran kell felutaznod Budapestre? Összeegyeztethető az ottlét a tanulással?
– Minden hétvégén fent vagyok a fővárosban. Néha nehezen tudom összehangolni az itthoni teendőkkel, de mindent megteszek azért, hogy mindenütt maximálisan helyt tudjak állni.
– Mit vársz az adástól?
– Először is tanulást, amely hozzásegít ahhoz, hogy fejlődjek. Szakmai jó tanácsokat, rengeteg jó élményt, nagy barátságokat és nem utolsósorban a nyereményt!
–Mik a közeli/távoli terveid? Hol képzeled el a jövődet? Ebben milyen szerepet kap Kárpátalja?
– Közeli terveim: kitűnően befejezni a zeneiskolát és az általános iskolát, no és persze Az ének iskoláját.
A távoli tervek között szerepel egy nagy, közös koncert Mága Zoltánnal és egy jó duett Szulák Andival. Nagyon szeretnék elutazni Olaszországba, Spanyolországba vagy Franciaországba, és ott elismerést kivívni magamnak. Kárpátalja mindig a hazám marad, és bárhová visz a sors, mindig tisztességgel, becsülettel, alázattal és a legjobb tudásom szerint fogom képviselni a szülőföldem.
Pallagi Marianna
Kárpátalja.ma