Új seprű jól seper – Egy agilis polgármester

Önkormányzataink többségének egyik legfőbb problémája megegyezik az állampolgárok nagy részének egyik leghúsbavágóbb problémájával: a krónikus pénzhiánnyal. Megannyi községi tanács örül, ha működtetni tudja az általa fenntartott intézményeket, és fizetni tudja alkalmazottjait. Lehet-e ilyen helyzetben beszélni falufejlesztésről, faluszépítésről? Nos, lehet, mert ha van egy jó vezető, aki mozgósítani tudja a lakosságot, akkor legalább azokat a sürgető dolgokat el lehet intézni, melyekhez nem szükségeltetik sok pénz. És persze lehet lobbizni is egy-egy cél eléréséért…

A tiszakeresztúri bekötőút korábban arról volt hírhedt, hogy a mellette húzódó mezei árokban, illetve annak partján virított a szemét. Ám ha most fordulunk rá a községbe vezető mellékútra, örömmel fedezhetjük fel, hogy eltűnt a Szent Heverdel-napot tartó hulladék, és az erre járók – már csak tisztességből is – a kihelyezett kukába dobják a szemetet. Az út menti terület egy részét pedig a burjánzó bozóttól is megtisztították. S ez csak egy része annak, amit a falu és társközsége, Karácsfalva új, agilis polgármestere, Dobsa István a múlt év októberi megválasztása óta elért.

– A polgármesteri széket úgy vettem át, hogy megfogalmaztam terveimet – emlékszik vissza a községi vezető. – Ezek között első helyen szerepelt a közterületek megtisztítása, kezdve a községháza körüli területtől, befejezve a helység parkjával és a köztemetővel. Ezt a célt sikerült is elérni – de nem sikerült volna, ha a község lakossága nem segít egy emberként, közmunkában orvosolni a problémát. Már a választási kampány idején, amikor még „csak” KMKSZ alapszervezeti elnök voltam, nagytakarítást végeztünk a temetőben, és tíz teherautó-rakománnyi hulladéktól szabadítottuk meg azt. A választás után is sort kerítettünk egy újabb nagytakarításra, melyet a helyi református egyházközséggel együtt végeztünk el. Ugyancsak közmunkában tereprendezést is végeztünk a tiszakeresztúri szemétlerakónál, valamint a bekötőút mentén. Utóbbi helyen még nem fejeztük be a munkát, de természetesen folytatni fogjuk. A falu külterületén pedig kihelyeztünk hat kukát, s azóta láthatóan kevesebb szemét csúfítja a környezetet. A községháza körüli területet is rendbe hoztuk, a bejárat előtti tönkrement padokat pedig a polgármesteri hivatal önerőből újakra cserélte.

–A községháza épülete is nagyon ramaty állapotba került, megrepedeztek a falak, a bejárati lépcső. Ugyancsak javításra szorul a Karácsfalvára vezető mellékút, valamint a Tiszakeresztúron átvezető keresztúri letérő – Salánk mellékút itteni szakasza is, lévén, hogy tavaly ősszel csak mintegy 200 méteren aszfaltozták újra azt. Milyen lépéseket tett a problémák megoldásáért?

– Kívül teljesen, belül részben újra kell vakolni a községháza falait, és meg kell erősíteni az alapokat. Mindehhez 200 ezer hrivnyára van szükségünk, de önerőből nem tudjuk előteremteni az összeget, ezért beadvánnyal fordultam a megyei vezetéshez ez ügyben, ahol megígérték, hogy segítenek. A karácsfalvi út? A KMKSZ egyik járási tanácsi képviselőjével, Gorondi Alberttel együtt sikerült elfogadtatnunk egy járási tanácsi határozatot az öt kilométer hosszú mellékút rendbetételére. Szeretnénk, ha sikerülne leaszfaltozni azt (a munka elvégzése ötmillió hrivnyába kerül), de már annak is örülnénk, ha legalább lesódereznék a már több mint 25 éve javítást nem látott utat. Ígéret van – a megyétől – a tiszakeresztúri letérőtől Salánkig húzódó teljes útvonal leaszfaltozására is, amely 22 millió hrivnyába kerülne, ám a szükséges összeg jelenleg nem áll rendelkezésre…

– Választási programjában szerepelt a testvér-települési kapcsolatok létrehozása. Sikerült ezt elérni?

– Igen, testvér-települési kapcsolatra léptünk két magyarországi településsel, Bátonyterenye várossal és Sajókeresztúr községgel, melyek jelezték, hogy lehetőségeikhez mérten igyekeznek segíteni rajtunk. Bátonyterenye például felvetette, hogy helybeli diákokat táboroztatnának Magyarországon, de erre ezen a nyáron még nem kerül sor, viszont jövőre terveink között szerepel.

– Mit sikerült még elérni?

– Lakossági megkeresésre két elektromos, illetve két mechanikus tolókocsit kerítettünk négy mozgássérült számára. Az előbbiek nagyon drágák, egyenként 70-90 ezer hrivnyába kerülnek, önerőből nem is tudtuk volna beszerezni, de kapcsolatba léptünk egy magyarországi szervezettel, a Mozgássérült Emberek Országos Rehabilitációs Központjával, mely segített is: mind a négy tolókocsit biztosította. Az ugyancsak anyaországi Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája pedig ösztöndíjat biztosított több, a Tiszakeresztúri Oktatási-Nevelési Központban, illetve a Karácsfalvi Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceumban tanuló diákok számára, összesen 150 ezer forint osztottunk szét. A faluszépítésről sem feledkeztünk meg, Tiszakeresztúr központjában virágkosarakat helyeztünk fel hat villanyoszlopra. Június 17-én – a KMKSZ ISZ karácsfalvi alapszervezetével közösen – gyermeknapot tartottunk Karácsfalván. Augusztusban pedig vadászfesztivált rendezünk Tiszakeresztúrban.

Mit fűzhetünk mindehhez? Az új seprű tényleg jól seper…

Újfalussy Géza

Kárpátalja.ma