Vászjáék, az erdő és a vihar

Nemrég hatalmas vihar söpört végig Kárpátalján. Kíméletlen szelek fújtak a települések utcáin, és vittek mindent, amit lehetett: tetőt, fát, virágot. A nagy felfordulás helyenként áramkimaradást is okozott. Sokakat megdöbbentett a pusztítás, és értetlenül álltak a történtek előtt. Valóban nem tudjuk?

Mielőtt tovább szörnyülködnénk az időjárás viszontagságain, nézzünk kicsit körül a házunk, illetve a környezetünk táján. Elméletileg mi, akik a Kárpátok lakói vagyunk, egy igazán kiváltságos helyen élünk, hiszen erdők és hegyek védenek minket, például orkán erejű szelektől. Nézzük meg az erdőgazdaságunkat, amit talán indokoltabb lenne garázdaságnak nevezni. Ligeteinkben lassan csak mutatóban van fa, mi pedig vállat vonunk, hisz mit tehet a kisember az erdészet ellen. Az erdészet is hárít. Ezt kapták Vászjáék ukázba: kell a fa. Hogy ki a felelős, talán soha nem derül ki. Környezetvédelmi mozgalmak ide vagy oda – a közép-európai Kárpátok facsoportjai így alakulnak át bútorokká Európa-szerte.

Amikor pedig jön egy jelentősebb vihar, csak vakarjuk a fejünket. Ilyen pusztítást eddig – az amerikai katasztrófafilmeket leszámítva – nemigen láttunk. Eszünkbe sem jut, hogy mi okoztuk a bajt saját magunknak. Kapzsik voltunk és nem törődtünk a természettel. A vihar után számoljuk a lehullott cserepeket, de a hiányzó faállományra még mindig nem gondolunk.

Bár látni és olvasni néhány faültetési akcióról, ezek a megmozdulások elenyészőek az irtáshoz képest. Néhány erdészet is feleszmélt, pár éve többek között a környező erdőkben látni pici faiskolákat. Sajnos, ez is már az utolsó utáni pillanat: egy nemrég elültetett fa nem lesz fél év alatt ötvenéves óriás. Persze, a semmihez képest ez is valami.

Vászjáék tényleg megállíthatatlannak tűnnek. Egy kis valamit ná zsebu, és csinálhatsz bármit az erdőben. Így keletkeznek a papíron létező, egyébként láthatatlan erdőtüzek mifelénk. Érdekes módon ezek az „erdőtüzek” csak a legszebb, legnagyobb fákat érik el. Micsoda válogatós lángok…

Mit tehet a kisember a nagy probléma ellen? Talán valóban nem sokat. De ha csak tíz-tizenöt kisember összefog és visz magával egy-két csemetét, akkor pár tucat fával zöldebb környezetben élhetünk. A döntés a mi kezünkben van. Ülhetünk tovább a babérjainkon és szörnyülködhetünk a „gonosz” időjáráson, vagy ásót és locsolót fogva tehetünk ellene. Mert bőven van mit visszaadnunk a természetnek.

Szabó Kata
Kárpátalja.ma