Vjatrovics: az ukrán történészeknek veszélyes Lengyelországba utazni

Volodimir Vjatrovics, az Ukrán Nemzeti Emlékezet Intézetének vezetője nem lát lehetőséget arra, hogy lengyel és ukrán történészek a továbbiakban együttműködjenek, mert szerinte az ukrán szakértők biztonsága sem garantált lengyel területen a Kijev által ukránellenesnek tartott, Varsóban meghozott új törvény után.

Ukrajna és Lengyelország között komoly feszültséget okozott az, hogy a lengyel parlament alsóháza január 26-án, felsőháza pedig február 1-jén megszavazta a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézetéről (IPN) szóló törvény módosítását, amely egyebek mellett büntetőjogi felelősség alá vonja a második világháborúban ukrán nacionalisták által elkövetett „bűntettek” tagadását. A törvényt Andrzej Duda lengyel elnök kedden alá is írta.

Vjatrovics az ukrán intézet hivatalos honlapján szerdán közzétett nyilatkozatában kijelentette, hogy ezek után nem látja lehetségesnek az ukrán és lengyel szakértők részvételével megalakított történészfórum munkájának folytatását, legalábbis lengyel területen semmiképpen sem. A tisztségviselő kifejtette: a törvény azon része, amely büntetőjogi felelősségre vonást helyez kilátásba azoknak, akik cáfolják, hogy ukrán nacionalisták 1925 és 1950 között háborús bűncselekményeket követtek el, jelentősen leszűkíti a párbeszéd és a tudományos vita terét.

Hangsúlyozta, hogy nem pusztán a tudományos munkát lehetetleníti el a törvény, de maguknak az ukrán kutatóknak a biztonsága sem garantált ezután Lengyelországban. Javasolta ezért, hogy a történészfórum mostantól csakis Ukrajnában üljön össze, ahol – mint fogalmazott – ahol nincsenek korlátozások vagy politikai diktátumok a múlt értékelésével kapcsolatban. Leszögezte: változatlanul azon az állásponton van, hogy a múlt megítélése kizárólag a történészek előjoga, politikusok éles kijelentései pedig nem segítik elő a két nép egymás közötti megértését.

Vjatrovics ukrán sajtójelentések szerint tavaly novemberben felkerült egy Varsóban összeállított „feketelistára”, amelyen olyan ukrán tisztségviselők szerepelnek, akik nem kívánatosak Lengyelországban, így beutazásukat is megtiltják. Az intézetvezetőt állítólag később levették erről a listáról.

Lengyelország és Ukrajna kapcsolatait a második világháborús időszakot tekintve elsősorban a volinyi (volhíniai) mészárlás eltérő megítélése árnyékolja be. Ez a terület a második világháborúig Lengyelországhoz tartozott, utána viszont a Szovjetunió, azon belül az Ukrán SZSZK, majd 1991-től a független Ukrajna részévé vált. A régióban 1943-ban az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) – lengyelországi történészek szerint – több mint százezer lengyelt mészárolt le. Ukrán kutatók szerint viszont a tragédiát az váltotta ki, hogy a megszálló hitleristák ellen küzdő lengyel földalatti Honi Hadsereg az UPA ellen is harcolt, és ebbe a lengyel civil lakosság is bekapcsolódott. A mészárlás az ő értelmezésükben megtorlás volt UPA-partizánok és vétlen ukrán nemzetiségű civilek haláláért. Az UPA a jelenlegi kijevi vezetés álláspontja szerint elsősorban Ukrajna függetlenségéért indított küzdelmet, és noha egy ideig együttműködött a náci németekkel, alapvetően mindkét totalitárius rendszer – azaz a fasiszta, de főként a sztálinista szovjet erők ellen – harcolt.

Andrzej Duda lengyel államfő tavaly decemberi ukrajnai látogatásakor még úgy tűnt, hogy a kért ország egymásnak kölcsönösen megfelelő megoldást talált: Petro Porosenko ukrán elnökkel közös sajtótájékoztatójukon bejelentették ugyanis, hogy ukrán-lengyel kormányközi bizottságot hoznak létre a történelmi viták rendezésére. Porosenko akkor meggyőződését fejezte ki, hogy a testület mihamarabb összeül, és „zöld jelzést” ad a Varsó által sürgetett, második világháborús ukrajnai lengyel tömegsírok feltárásának folytatására, amit tavaly tavasszal állítottak le.