A beregszászi főiskola a kárpátaljai magyar tudományosság és oktatás központja – Interjú prof. dr. Süli-Zakar Istvánnal

Prof. dr. Süli-Zakar István, a Debreceni Egyetem Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszékének oktatója október 29-én tartott előadást a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola hallgatóinak. Előadásának témájáról, munkásságáról beszélgettünk a professzorral.

Nem először jár a Rákóczi-főiskolán…
– Majdhogynem azt mondanám, hogy hazajövök. Örömmel tölt el az a fejlődés, amit itt tapasztalok. Amikor legelőször láttam, az épület egy lepukkant rom volt beszakadt tetővel, amelyen fák nőttek. Szerencsésnek tartom magam, hogy szinte a megszületésétől kezdve nyomon követhettem azt a hihetetlen szép és eredményes utat, amelyet bejárt az intézmény.
Látom a főiskola szerepét és jelentőségét, s hogy egyre jobban megfelel hivatásának.
Rendszeresen, mondhatni féléves gyakorisággal látogatok Beregszászba konferenciák alkalmával, vagy előadásokat tartok a hallgatók épülésére. Ebben a célom egyrészt az, hogy a hallgatók eligazodását segítsem, s megerősítsem őket abban, hogy jó helyen vannak.
A beregszászi főiskola egy nagyon elhivatott intézmény, a kárpátaljai magyar tudományosság és oktatás, humánerőforrás-nevelés központja.
Ma egy szomorú dologról, a szegénységről és a szegénység ellen való küzdelem fontosságáról tartottam előadást. Elmondtam azt, hogy ez egy véget nem érő küzdelem, de nekünk, földrajzosoknak is van ebben feladatunk.
Természetesen a hallgatóságot biztattam arra, hogy ahogyan az itt oktató volt tanítványaim, ők is induljanak el a továbbvivő úton. Sikerrel végzett doktoranduszaim tanítanak a főiskolán. Ők már eljutottak egy magas szintre akár a tanári, akár a tudományos munkát illetően. Az ő sikerük az én sikerem is. Talán büszkébb vagyok rájuk, mint önmagamra. Nem járatlan az út. Erre hívtam fel a hallgatóság figyelmét is.

Ön hol végezte a tanulmányait? Ha jól tudom, az Amerikai Egyesült Államokban és Grúziában is volt tanulmányúton.
– Úgy van, én egy világjáró ember vagyok. Nem egészen kettőszáz állam van a földön, melyek jelentős része óceáni vagy egyéb területen lévő kis szigetország. Én eddig százhét országban jártam, ami azt jelenti, hogy a szárazföldi országok jelentős részében. Nagyon kíváncsi vagyok a világra, mindent tudni akarok róla. Persze tudom, hogy nagyon keveset ismerhetünk a valóságról, de ettől függetlenül – én küzdök.
Algyőn születtem, Dél-Magyarországon, Szeged és Hódmezővásárhely között. A szegedi középiskolából a Debreceni Egyetemre kerültem, s ott is maradtam. Végeredményben a Debreceni Egyetem szülötte vagyok. Sok szép egyetemen megfordultam, többek között Tbilisziben is eltöltöttem egy évet. Az USA-ban tanárként dolgoztam. A volt Szovjetunióban is nagyon jó kapcsolataim voltak. Észak-Írországtól kezdve a párizsi Sorbonne egyetemen át a román egyetemekig sokfelé jártam. A Debreceni Egyetemen kívül tanítottam Nagyváradon, Kolozsváron, Csíkszeredában, itt Beregszászban, Egerben, Miskolcon, Gyöngyösön, Nyíregyházán. Azonban én inkább azt tartom fontosnak, hogy a világon, de különösképpen a Kárpát-medencében hihetetlenül sok tanítványom dolgozik. Akármerre megyek, mindenütt azt érzem, hogy folytatják azt, amit tőlem tanultak, s esetleg magasabbra is szárnyalnak már, mint én tehettem.

Mi az Ön szakterülete a földrajztudományon belül?
– A társadalomtudományok. Régen emberföldrajznak nevezték, ma társadalomföldrajznak. Ez azt jelenti, hogy a földrajzi jelenségek és folyamatok közül én azt vizsgálom, amelyben az ember a főszereplő. Vagyis pontosabban a társadalom, mivel én mindig azt hangoztatom, hogy nem az egyes ember a lényeg, annál mindig fontosabb a társadalom. Sokan úgy gondolják, hogy a földrajz csak természettudomány. Ez azonban nem igaz, mert csak félig az, a másik fele társadalomföldrajz. Ezen belül vannak az én kutatási kérdéseim. Talán azért, mert engem bánt a szegénység, a műveletlenség. Ezért foglalkoztam mindig is elesett emberekkel, mert az ő felemelésükért is lehet tenni. Az elmúlt szűk tíz esztendőben többek között a magyarországi cigányság integrációját tanulmányoztam. Mostani előadásomban a szegénységnek mint földrajzi jelenségnek a lényegét jártam körül. Valójában a társadalom az, amelyben én hiszek, s úgy gondolom, hogy ez a fontos.

Kárpátalja társadalomföldrajzi kutatása szempontjából mi a véleménye?
– Én itt konkrét kutatásokat nem végeztem. Ám, ahogy mondtam, s erre büszke vagyok, több fiatalember dolgozott itt kutatóként, s ennek a kutatómunkának az eredményeként szereztek Debrecenben diplomát, sőt többen doktori címet is. Én ebben konkrétan nem vettem részt, de témavezetőként bekapcsolódtam, és szakmailag irányítottam az ő munkájukat. Tehát így mondhatom, hogy munkájuk révén nagyon jól ismerem Kárpátalja társadalomföldrajzi viszonyait. Látom a problémákat, a meglehetősen nehéz helyzetet.
Ezen kívül az 1993-ban alakult Kárpátok Eurorégió egyik alapító tagja vagyok. A szervezet tagjaként, s a területfejlesztési munkabizottság elnökeként nagyon intenzív kapcsolatot ápolok Kárpátaljával. A megye vezetőinek jelentős részét személyesen ismerem, hosszabb-rövidebb ideig együtt is dolgoztam velük. Végig követtem azt, hogy a ’90-es évek elején hogyan, s miként alakult a kárpátaljai politikai helyzet. Elég sok könyvet is írtam a Kárpátok Eurorégióról is, ahol kiemeltem Kárpátalja szerepét és jelentőségét.

Kárpátalja.ma