Síakrobatikai sikerek Munkácson

A Munkácsi 3. Sz. II. Rákóczi Ferenc Középiskola testneveléstanára, Legeza István egy egészen különleges sportágat oktat és népszerűsít nagy odaadással a fiatalok körében már évek óta. Példaértékű az az elszántság és hozzáállás, amellyel e sportághoz viszonyul, s nem utolsósorban azok a sikerek is, amelyeket növendékei elértek. Néha ahhoz, hogy nagy dolgok jöjjenek létre – elég a hit és akarat. Nem történt ez másként Legeza Istvánnál sem.

– Honnan jött az ötlet, hogy síakrobatikával foglalkozzon?

– Én magam is sokat síeltem fiatalkoromban – mondja mosolygó arccal beszélgetésünk elején, majd csillogó szemekkel tovább folytatja: mindig valami különlegessel szerettem volna foglalkozni. 18 évvel ezelőtt egy nap a televízióban láttam meg először ezt a sportágat. Abban a pillanatban elhatároztam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Igaz, még nem tudtam, hogyan és miként, de az elhatározás akkor megszületett bennem. Ezt követően lassan elkezdtem tanulmányozni ezt a sportot, összeállítottam egy programtervezetet, amelynek alapján a diákokat elkezdtem felkészíteni.

– Milyenek voltak a kezdetek? Gondolom, egy ilyen sportág mellé kellenek támogatók is…

– A sísport a helyi magyar iskolában indult el anyagi támogatás nélkül. Amikor a gyerekek kezdtek jól szerepelni a helyi versenyeken, beléptünk a munkácsi járási Kolosz sportegyesületbe, hiszen az, hogy eredményeket tudjunk felmutatni komoly versenyeken, anyagi támogatás nélkül kivitelezhetetlen. Maga a szükséges sífelszerelés is borzalmasan drága, amire nekünk nem lenne pénzünk. Itt szeretném külön megemlíteni a Munkácson üzemelő Fischer sílécgyárat, amelynek a vezérigazgatója, Rábics László felkarolta a mi kis csapatunkat, és ők azok, akik kétévente vadonatúj sífelszereléseket biztosítanak a számunkra. Ezen támogatás nélkül nem tudnánk indulni a versenyeken.

– Kiből lehet síakrobata?

– Ez nagyon jó kérdés. Mára már eléggé elterjedt a hírünk, ezért jelentkeznek a városból több helyről diákok. De ez egy nagyon nehéz sportág, emiatt nem mindenki alkalmas rá. Akik jelentkeznek, azok először egy alapképzésen vesznek részt, ahol kiderül, hogy alkalmas lesz-e a diák erre vagy nem. Mivel a munkácsi magyar iskolában tanítok, a tornaórák alkalmával is ki tudom szűrni, hogy kinek lenne hozzá tehetsége, és azokat utána elhívom a foglalkozásra.

– Egy ilyen sportághoz megfelelő edzőhelyszínek is kellenek. Hol történnek az edzések?

– Az alapedzések a munkácsi magyar iskola tornatermében történnek. Ezenkívül a szabadban is foglalkozunk pályákon, parkokban, erdőben. Természetesen sípályákon is. Itt szeretném megemlíteni a zsdenyijevói (szarvasházai) Extrim szállodát, amelynek a tulajdonosa igyekszik számunkra biztosítani a megfelelő pályát az edzések alkalmával.

– Mik a kritériumok egy ilyen versenyen, egyáltalán hogyan néz ki maga a verseny?

– A pálya 250 méter hosszúságú, amelyen két ugró helyezkedik el. A gyerekek ennek a kanálisszerű részén siklanak. A pálya elég kemény, ám, hogy még keményebb legyen az ugró és az ugró utáni leérés, sokszor vízzel locsolják. A földetéréskor a sílécek óriási igénybevételnek vannak kitéve, ezért nagyon gyorsan tönkremennek. A gyerekek ezekre a versenyekre már augusztusban kezdenek edzeni. Összesen 24 gyerekkel foglalkozom, ebből 17-en versenyeznek különböző korosztályokban. A zsűri pontozza az időt, ami alatt lesiklik a versenyző, az ugrást és a technikát, s nagyon fontos az, hogy két egyforma ugrást nem lehet a gyerekeknek bemutatni.

– Milyen versenyeken sikerült eddig részt venniük?

– Amint említettem, különböző korosztályokban országos szintű versenyeken veszünk részt. Igyekszünk minden korosztályban képviseltetni magunkat. A kicsik kategóriájában nagyon jó az utánpótlásunk, ők a 2000-es születésűek, közülük több gyerek már országos versenyen is részt vett. Állandó résztvevői vagyunk a kárpátaljai bajnokságoknak is. Az idén már hat versenyen szerepeltünk. Itt szeretném megemlíteni azokat a tehetséges diákokat, akik nemrég helyezéseket értek el. Legeza Dorottya az ukrán kupában 4. helyezést ért el, az országos bukoveli versenyen pedig 5. lett, a kárpátaljai megyei bajnokságon megnyerte az első helyet. De nagyon tehetséges diákok a kicsik kategóriájában Riba Anasztázia, Kosztyú Eszter és Molnár Réka; Deskó Anton, aki az idén hat versenyen hatszor győzött, valamint a ’94–’95-ös születésűek között Hripta Marina, a munkácsi magyar iskola diákja, aki Ukrajna bajnoka lett idén; Czáp Georgina pedig megnyerte az ukrán kupát, és Szolovej Ira is nagyon ügyes. Azt gondolom, ők az elkövetkező években országos szinten az élmezőnyben lesznek.
Legeza István szerint az embernek mindig kell, hogy legyen az életében valamilyen célja. „Ha az ember abból, amit csinál, nem próbálja meg kihozni a maximumot, akkor nincs színvonal, nincs miért élni.” További sok sikert kívánunk munkájához!

Váradi Enikő