A sztojkások örökre összetartoznak

Szeptember 20-án immár második alkalommal gyűltek össze a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum egykori tanulói, hogy emlékezzenek az alma máterben töltött diákévekre.
Az öregdiák-találkozó szentliturgiával vette kezdetét, amelyet Pősze Roland, a líceum lelki vezetője celebrált. Prédikációjában Krisztus templomainak építőköveihez hasonlította a diákokat, hangsúlyozva, hogy mindegyikük egy építőkő, s rajtuk múlik, milyen lesz a jövő. Mint mondta, ha a diákok szilárd kövei lesznek a Jóisten országának, akkor biztos, hogy az masszív és erős lesz majd. Ez az erő különösen fontos, s nagy hatást gyakorol mindennapjainkban a közösségek életére.
A találkozó hivatalos megnyitóján Varju Zoltán, a líceum IV. Béla Görögkatolikus Kollégiumának vezetője, a líceum egykori diákja köszöntötte hajdani diáktársait, kiemelve, hogy azok mindig magukénak érezhetik a líceumot, s az, hogy hosszú évek múltán is visszatérnek oda, bizonyítja, hogy igaz az intézmény mottója: „Több, mint iskola!”
Az ünnepi ebéd elköltését követően az öregdiákok egyperces néma felállással emlékeztek néhány évvel ezelőtt tragikus körülmények között elhunyt diáktársukra, Kovács Andrásra. Majd szó esett a jövő nemzedékeiről is, hiszen az egykori diákszerelmekből mára több házasság, több gyermek is született, akik, ahogy azt az öregdiákok remélik, ha Isten is úgy akarja, követik majd szüleik példáját, s a líceumot választják majd iskolájuknak.
A régi élmények és emlékek felelevenítését fényképvetítés és sok-sok beszélgetés hivatott szolgálni. A múlt mellett persze a jövőről is szó esett. A líceum Összetartozunk nevet viselő öregdiák-egyesületének tervei között szerepel az egykori és az épp a líceum padjait koptató diákok találkozója, ezért a lehető legtöbb programba vonják majd be az öregdiákokat a líceum munkatársai, hogy meséljenek diákéveikről, vagy épp immár mint férj és feleség mondják el tapasztalataikat a párkapcsolatokról.

Espán Rita