Ballagási ünnepség a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceumban

A Karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceum 22 végzős diákja intett fájdalmas búcsút szeretett iskolájának, tanárainak és diáktársainak 2012. május 13-án. A ballagó diákok utoljára végigjárták a tantermeket, a kollégiumi szobákat, majd énekelve a líceum udvaráról vonultak át a falu templomába.
Az ünnepséget, Tóth Jenő atya, a líceum intézményvezetője nyitotta meg. Beszédében elmondta, hogy a karácsfalvai líceum mindig próbálta számukra a legjobbat adni. Tanárok, nevelőtanárok és az atyák minden igyekezettükkel azon voltak, hogy olyan magyar, keresztény fiatalokat neveljenek, akik bátran, nem félve az akadályoktól, tovább indulnak az előttük álló ismeretlen útnak. Szívetekben nem lehet félelem, sem aggódás – mondta az atya – mert, erős az Istenbe vetett hitetek. A Jó Isten szeretete és gondoskodása nem szűnik meg soha. Ahogyan eddig óvta életetek, ugyanúgy véd és felemel a nehézségekben ezután is. Az egyházi líceumok célja a tudás elsajátíttatása mellett, a hitben való megerősödést az emberségre, szeretetre való nevelést jelenti – zárta le gondolatait Tóth Jenő atya. Isten áldását kérve indította útjára a ballagókat.
Az ünnepség megnyitása után következett a két végzős osztály (11. oszt és 12. oszt. ) búcsúszereplése. A diákok néha elcsukló hangon, könnyes szemekkel és egy-egy szál virággal hálálták meg tanáraiknak az elmúlt évek során kapott tudást, szeretetet, odafigyelést és gondoskodást.
A végzős diákok kedves, biztató szavakat kaptak osztályfőnökeiktől. Szabó Annamária tanárnő, a 12- esek osztályfőnöke, az iskola mottójával búcsúzott diákjaitól: „Ne félj, csak higgy!”(Mk. 5,36). Ruszinkó Szergej a 11. osztály osztályfőnöke, József Attila Ősz című verséből idézett, s fejezte ki gondolatait, érzéseit:
„Tudtam, hogy ősz lesz s majd fűteni kell,
De nem hittem, hogy itt van, ily közel,
hogy szemembe néz, s fülembe morog.”
A líceum tanulmányi vezetője, Magyar Vita igazgatónő beszédében arra biztatta a ballagó diákokat, hogy legyenek bátrak, és büszkén vigyék tovább az értékeket, melyeket Karácsfalván szereztek. Elmondta, hogy életüknek egy olyan szakaszához értek, amit itt ma lezárnak. Másnap életüknek már egy új fejezet íródik életük könyvében, amit ugyanúgy, ahogyan eddig, ők írnak tovább. Az igazgatónő Teréz Anya Élet törvényeivel zárta szavait. Ezt követően Magyar Vita igazgatónő és Tóth Jenő atya átnyújtotta a 22 végzős diáknak az érettségi bizonyítványokat.
A ballagási ünnepséget Szent Liturgia követte, melyen Demkó Ferenc, a Beregszászi Görögkatolikus Esperesi Kerület esperese prédikált. A Liturgiában koncelebráló atyák: Tóth Jenő, karácsfalvai; Pősze Roland, tiszabökényi; Csirpák József, salánki; Egressy Miklós, makkosjánosi; és Deák Szergej, gődényházai áldozópap.
Az esperes úr prédikációjában elmondta a diákoknak, hogy 2-3 évvel ezelőtt, mint csiszolatlan gyémántok kerültek a tanárok kezébe. Elérkezve a mai naphoz, fénylenek és csillognak, mint a legszebb és legértékesebb gyémántok. Még egy feladatuk van még azonban, miután kilépnek az iskola kapuján. A feladat az, hogy rakják a megfelelő foglalatba a gyémántjukat – mondta az atya. Elhagyva a karácsfalvai líceumot úgy ragyogjatok az iskola képzeletbeli láncán, hogy a világban mások számára fényt, reményt és emberséget sugározzanak.
Mentes Mihály Az Úr bennem című versével búcsúzott a 10. osztály diáktársaitól:
Vette a gyenge nádat az Úr;
Állította a magas hegyre.
És szólt: Tölgy légy, kemény, erős.
Ezer apró virágot fedj be.
Viharok zúgnak, meg ne hajolj.
Villámok zengnek: meg ne reszkess.
Túl viharon, túl fellegeken
Emeld fejedet az egekhez.

(Fóris Csilla)