Jogunk van-e az anyanyelvi oktatáshoz?

A napokban jelent meg a REGIO: Kisebbség–Kultúra–Politika–Társadalom című folyóirat 2018. évi harmadik száma. Az aktuális számban – számos egyéb tanulmány mellett (lásd a tartalomjegyzéket) három tanulmány érint egy olyan kérdést, amely az utóbbi hónapokban a figyelem középpontjában van Kárpátalján. Ez a kérdés pedig az anyanyelvi oktatás jogának problémaköre.

Csernicskó Istvánnak, a Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont vezetőjének rövid bevezető tanulmányát követően két, egymással gyökeresen ellentétes álláspontot olvashatunk ezzel a kérdésekkel kapcsolatban.

Előbb három ukrajnai alkotmányjogász fejti ki az új ukrán oktatási törvénnyel kapcsolatos hivatalos álláspontot. Külön érdekessé teszi ezt az írást, hogy a szerzők egyike személyesen is részt vesz az oktatási törvénynek az Alkotmánybíróságon folyó alkotmányossági vizsgálatában. A tanulmányból kiderül, hogyan látja Kijev a kisebbségek anyanyelvi oktatását, s látható, milyen érveket sorakoztatnak fel a jogászok álláspontjuk alátámasztására.

A másik tanulmány nem kapcsolódik közvetlenül az ukrán oktatási törvényhez, és nem érinti annak 7. cikkelyét sem, mégis szorosan kötődik az előző írás témájához, ugyanis az anyanyelvi oktatás és az emberi jogok kérdésköréről ad összefoglaló képet. Szerzője Tove Skutnabb-Kangas, a kisebbségi oktatás és az emberi jogok egyik legismertebb nemzetközi szakértője. Következtetése szerint a hatályos nemzetközi jogban viszonylag kevés pozitív jog van a kisebbségek anyanyelvi oktatásához, és általában ezek sem kötelező érvényűek, ez azonban nem szolgálja az emberek közötti egyenlőséget. A szerző úgy véli, az anyanyelvi oktatás joga nagyon fontos jog, amit támogatni kell. A tanulmányt kutatóintézetünk munkatársa, Máté Réka fordította angol nyelvről magyarra.