Tanévnyitó a Tiszakeresztúri Oktatási-Nevelési Központban

Szeptember 3-án, mint Ukrajna minden iskolájában, a Tiszakeresztúri Oktatási-Nevelési Központban is megszólalt a tanévnyitó csengőszó, amely az iskolapadokba szólította a gyerekeket, jelezve számukra a 2018-2019-es tanév kezdetét.

A tanévnyitó ünnepség az állami és nemzeti himnuszok felcsendülésével vette kezdetét. Dobsa Aranka, az iskola igazgatónője Goethe szavaival kezdte köszöntését: Tetteidnek tudjál örülni, / más tetteit tudd megbecsülni; / főként ne gyűlölj egy embert se, s a többit hagyd az Úristenre. Az igazgatónő mindannyiunk ünnepének nevezte a tanévkezdést, a felnövekvő nemzedékek nevelését, oktatását, hisz ők jelentik számunkra a jövőt. – Őseink az első kaszasuhintást az érett búzatáblákon No, Isten nevében! kiáltással kezdték. Kezdjük el mi is így! – mondta, s a templom és az iskola megőrzésére biztatott a jelenlegi, aggodalommal és félelemmel teli időszakban is.

A diákokat, az előző évekhez hasonlóan, pontosságra, szorgalomra, következetességre, toleranciára, önfegyelemre, a külső és belső környezetük megóvására kérte. Mindezeken túl beszélt a kitartásról, mint olyan tulajdonságról, melyet kiveszőben lát, de ami az érvényesülésnek nagyon fontos feltétele. – A kitartásban semmi könnyedség, semmi lezserség nincs. A kitartás izzadságszagú, nem kell hozzá nagy ész, különös tehetség, találékonyság, innovatív szellem, bátorság… A kitartás egy döntés.

Az intézmény vezetője megkülönböztetett szeretettel köszöntötte a legkisebbeket, a mai nap ünnepeltjeit, majd a szülőkhöz és a kollégákhoz is intézett néhány szót.

Sipos József, helyi református lelkipásztor a mai napi igével köszöntötte az egybegyűlteket (Lukács 16:1-2 – A hamis sáfár). Igemagyarázatában elmondta, hogy a példázatban szereplő gazdag ember Istent jelképezi, a sáfár pedig minket. Mi mindnyájan Isten sáfárai (vagyonkezelői) vagyunk. Számadással tartozunk: a gyerekek a tanáraik felé, a tanárok a tanügy, a szülők és egymás felé, a szülők az iskola felé, s mindezeken túl mindannyian legfőképpen Isten felé. – Ez a gondolat kísérjen végig bennünket az előttünk álló tanévben, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk a ránk bízott feladat elvégzése érdekében! – zárta szavait a lelkész.

Néhány diáklány szavalata után az elsősök tanító nénije köszöntötte a tizenhárom kis nebulót, akik bemutatkozásképp rövid versekkel és énekkel fűszerezett műsorral készültek.

– Nem tudjuk mi lesz a jövőbeli magyar oktatással, de bízunk benne, hogy az a hatéves gyerek, aki az első iskolás napjait magyar éneket énekelve kezdi, ötven év múlva is magyarul fog beszélni, és a kultúránkat is továbbviszi – e szavakkal zárta az eseményt Dobsa Aranka igazgatónő.

Héder Zsuzsanna
Kárpátalja.ma