60 éve tüntették ki Mihalina Mihály kárpátaljai labdarúgót

Még felsorolni is nehéz a Kárpátalján született azon magyar sportolóknak a nevét, akik a múlt század elejétől kezdve napjainkig a magyar, csehszlovák, szovjet vagy ukrán színekben értek el kimagasló sporteredményeket Európában és a világban. Vitathatatlan, hogy ebben a felsorolásban mindenekelőtt a térség labdarúgóit kell megemlítenünk. A húszas években csehszlovák válogatottságig vitte az ungvári születésű Silinger Sámuel. A magyar nemzeti válogatottban eredményesen szerepelt a kárpátaljai dr. Pesovnik László. A XX. század harmadik évtizedében érte el legjelentősebb sikereit az 1934-es világbajnokság ezüstérmes labdarúgója, a beregszászi születésű dr. Kalocsay Géza, aki pályája során megfordult a francia Lille-ben is, valamint az 1954-es világbajnokságon Sebes Gusztáv szövetségi kapitány segítője lehetett a magyar Aranycsapatban. A kiválóságok közé sorolható még az Ungvári SK Rusj két játékosa, Krizs József és Bokotej Sándor is. Az SK Rusj gólkirályának, Csancsinov Cebeknek pedig Prága válogatott csapatában volt állandó helye hosszú időn keresztül. Emellett, az Ungvárról induló Boksay Sándor 1937-ben bekerült a Slavia Prahába és a negyvenes évek végén a csehszlovák válogatott szövetségi kapitánya volt.

A negyvenes és ötvenes években is jelentős sikereket értek el légiósaink. A munkácsi Beca József (CSZKA Moszkva) Melbourne-ben, a szovjet olimpiai csapat tagjaként aranyérmet szerzett. Az Ukrán SZSZK labdarugó-válogatottja és az SZSZKSZ olimpiai, A- vagy B-válogatott csapatainak megbecsült tagjai voltak még az ugyancsak kárpátaljai Mózer János (Szpartak Moszkva), valamint a Kijevi Dinamo egykori játékosai Juszt Ernő, Komán Mihály, Popovics Tibor, Tóth Dezső és az a Mihalina Mihály, aki az Ungvár melletti Poroskő faluban született és a pályafutását szintén az SK Rusj-ban kezdte.

Ez a csapat akkoriban a térség egyik legjobbjának számított, mivel az 1929 és 1934 között a hat kerületi bajnoki cím mellett hatszor győzött a kelet-szlovákiai ligában, ötször volt döntőse (1929–1932, 1935) és kétszer győztese (1933, 1936) az országos szlovák bajnokságnak. Mihalina az 1938/1939‐es idényben került az akkor még a csehszlovák labdarúgó ifibajnokság szlovák csoportjában részt vevő SK Rusj-hoz, 1939‐től pedig már a magyar labdarúgó-bajnokság másodosztályában (NB II) az ungvári ifi- és tartalékcsapatban szerepeltették, majd 1944. május 22‐én a Losonci AFC elleni mérkőzésen bemutatkozott balhátvédként a felnőttek között is. Az ungvári csapat abban az évben az ő közreműködésével a megtisztelő 4. helyett harcolta ki az NB II Északi csoportjában. A következő szezonban azonban több meccset már nem tudott lejátszani a magyar másodosztályban, mert jött a front, a bajnokság félbeszakadt, illetve az első osztályú fővárosi csapatok részvételével hadibajnokságként decemberig folytatódott. Az Ungvári SK Rusj ezzel befejezte magyarországi szereplését.

2.ábra Az Ungvári Szpartak bajnokcsapata 1946-ban (Mihalina Mihály a negyedik jobbról) Forrás: http://fcgoverla.uz.ua
2.ábra Az Ungvári Szpartak bajnokcsapata 1946-ban (Mihalina Mihály a negyedik jobbról) Forrás: http://fcgoverla.uz.ua

A második világháborút lezáró párizsi békeszerződések Kárpátalját a Szovjetunióhoz csatolták, és az Ukrajna része lett. 1945 elején Mihalina Mihály az újonnan létrehozott Ungvári Dinamóhoz ment át, amelyben a csapatszervezés mellett ellátta az edzői teendőket is. Tagja volt Kárpátalja válogatott csapatának, amely bajnoki címet szerzett az Ukrán SZSZK első, háború utáni szpartakiád labdarúgótornáján. Még az év őszén meghívták őt a megszüntetett klubok bázisán létrehozott Ungvári Szpartakba, amely 1946-ban elindult az ukrán bajnokságban és azt jelentős fölénnyel megnyerte.

1948. október 20-án megrendezték az ukrán labdarúgókupa döntőjét, amelyen az Ungvári Szpartak 2:1-re kikapott a Dinamo Kijevtől. A mérkőzés után Mihalina és az ungvári csapat további hét alapjátékosa, elfogadva a Dinamo vezetőinek ajánlatát, már Ukrajna fővárosában folytathatta labdarúgó-karrierjét.

A Dinamo játékosaként az 1948–1955 közötti években szerepelt. A főleg fiatal kárpátaljai játékosokból álló kijevi együttes már 1949-ben elnyerte az első csoporthoz tartozó szovjet utánpótlás-csapatok közötti labdarúgótorna bajnoki címét, 1952-ben pedig megszerezte a felnőtt csapatok közötti országos bajnokság ezüstérmét. Mihalinát továbbá ugyanabban az évben egyhangúan megválasztották a Dinamo Kijev csapatkapitányává.

Ettől kezdve többször jelölték őt az ukrán köztársasági válogatott csapatba és a szovjet B-válogatottban is évekig stabil helye volt a középpályán. Labdarúgó-pályafutásának legemlékezetesebb pillanatait a budapesti Népstadionban, az 1954. szeptember 26-án megrendezett mérkőzésen élte át, amikor a szovjet válogatott tagjaként a magyarokkal került szembe, s amelyen csapata végül 3:0-ra nyert

Ezek után következett az 1954. október 20-ai, a moszkvai Dinamo Stadionban megrendezett szovjet kupadöntő, amelyben a kijeviek a Jereváni Szpartakkal találkoztak és kiharcolták a várva várt győzelmet (2:1). A szezon sikeres befejezése után Mihalina Mihálynak az SZSZKSZ érdemes sportmestere kitüntető címet adományozták. Így, 1955. február 14-én ő lett a Dinamo első érdemes sportmestereinek egyike, illetve az első a nyugat-ukrajnai és a kárpátaljai sportolók között.

Az ukrán fővárosban közben elvégezte a testnevelési főiskolát és a labdarúgóedzői szakiskolát. A Kijevben töltött hét rendkívül eredményes szezon után visszatért a szülőföldjére. Hazatérését követően – kisebb megszakításokkal – közel 20 éven keresztül az ungvári mestercsapatot irányította, később pedig a megyei sportbizottság labdarúgó-vezetőedzője és több mint tizenkét évig a Kárpátaljai Labdarúgó-szövetség elnöke volt.

3. ábra Az Ungvári Verhovina csapata 1966-ban (Mihalina Mihály vezetőedző az álló sorban balról az első). Forrás: http://fcgoverla.uz.ua
3. ábra Az Ungvári Verhovina csapata 1966-ban (Mihalina Mihály vezetőedző az álló sorban balról az első). Forrás: http://fcgoverla.uz.ua

Időközben a Csernovici Bukovinát és az Ivano-Frankivszki Szpartakot is irányította (1969– 1971). Így elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy Szabó József, Turjancsik Vaszil, Havasi András, Dikovec János, Szekecs István, Reskó István, Medvigy Ferenc, Varga István, Pfajfer Tamás és más labdarúgóklasszisok bekerülhettek a szovjet labdarúgás élvonalába.

(A cikk az Otthon minden kő megsegít… című, 2011-ben Magyarországon kiadott monográfia kivonatos szövege alapján készült, amelynek szerzője Mihalina László, Mihalina Mihály középső fia. A cikk teljes terjedelmében (36 oldal) az alábbi linken megtalálható: http://bit.ly/1cVCkXw)