Aki nélkül McLaren sem lenne – elhunyt a csapat legendás alapító tagja

Legendás vezetőjét, egyik alapító tagját gyászolja a McLaren-istálló: 75 esztendős korában elhunyt Tyler Alexander, aki meghatározó szerepet töltött be a sportág történetének egyik legsikeresebb csapata életében.

Az amerikai Tyler Alexander gyakorlatilag valóban a kezdet kezdete óta ott volt a McLarennél: szerelőként még 1963-ban, a csapat megalapításakor csatlakozott a névadó Bruce McLaren gárdájához, melynek aztán előbb főmérnöke, később pedig már a cég igazgatója lett. Eleinte főként a tengerentúli projekteken, így a CanAm-sorozatban, az IndyCarban tevékenykedett.

Miután az alapító egy tesztbaleset során 1970-ben elhunyt, Alexander honfitársával, Teddy Mayerrel tartotta életben az istállót. Az egyéb kategóriák mellett 1979-től újra csak az F1-re koncentrált, s a 80-as évek elején partneri megállapodást kötött az azóta átalakult cég mai ügyvezető igazgatójával, Ron Dennisszel. A britnek ekkor F2-es csapata volt, mely lényegében összeolvadt a Team McLarennel – így jött létre a ma is ismert McLaren-csoport, melyben Alexandernek és Mayernek 1983-ig résztulajdona volt. Ezt követően Dennisék kivásárolták őket, a duó pedig előbb 1985-ben és 1986-ban a rövid életű Beatrice F1-es csapattal próbálkozott, majd hátat fordított az F1-nek, s az IndyCarban próbált szerencsét.

1989-ben Dennis aztán visszahívta Alexandert a csapathoz, s egészen 2008-ig szolgált náluk, rendszeresen látogatva a futamokat.  Második mclarenes korszakában a britek összesen hat egyéni és öt konstruktőri bajnoki címet nyertek, olyan versenyzőkkel, mint Ayrton Senna, Mika Häkkinen és Lewis Hamilton.

„Burce McLaren mellett, aki 1963-ban megalapította a céget, Tyler Alexander volt a cégünk egyik első számú tartópillére – már a kezdetektől Bruce-szal dolgozott –, és Bruce nem is kívánhatott volna két erősebb vállat az övénél ahhoz, hogy felépítse csapata hírnevét”– mondta megemlékezésében Dennis. „Tyler gyakorlati szaktudása energikus és optimista hozzáállással párosult, melynek tetejébe még ragályosan száraz, szatirikus humora is volt. Ez tette őt sikeressé ég rendkívül népszerűvé – akár az autó tervezését felügyelte a gyárban, akár futamgyőztes CanAm- és Indy 500-as autókat versenyeztetett, akár akkor, amikor a világ legjobb versenyzőivel és mérnökeivel dolgozhatott együtt a Forma–1-ben. Egyszerűen fogalmazva Tyler a McLarenért élt, maga volt a McLaren – és a 2008 végi nyugdíjba vonulása után – amikor fontos szerepet játszott Lewis Hamilton bajnoki sikerében – is részese maradt a csapatnak, gyakran látogatott el a wokingi gyárunkba, a régi és új cimborákhoz.”

„Tyler olyan barát volt, aki sosem hagyott volna cserben. Tyler az egyik legnagyszerűbb képviselője volt a régi iskolának: szívós, szerény és ravasz. Az általa hátrahagyott örökség kitörölhetetlen részévé vált a nemzetközi motorsport történetének. Ezért aztán a McLaren egészének nevében szeretném kifejezni mély tiszteletemet a csapatunk egyik alapítóatyja felé, és mély együttérzésemről biztosítom a barátait, az őt mindörökké szerető párját, Jane Nottage-t, aki mindig bátran mellette állt, a legutolsó pillanatig.”

Akik nélkül ma nem lenne McLaren-csapat

Alexander 2014-ben az Autosport akkori munkatársának, Jonathan Noble-nek adott interjút frissen megjelent könyve bemutatója kapcsán, s akkor így mesélt Bruce McLaren haláláról, valamint a csapat életben tartásáról: „Hétfő volt, az 1970-es indianapolisi 500 mérföldes verseny után a hotelben ültem Dan Gurneyvel, és jött a telefonhívás Teddy Mayertől, aki közölte, hogy Bruce meghalt a délután egy goodwoodi teszten. Visszatértem Angliába, egyből a gyárba rohantam, és mindenki ott volt. Gordon Coppuck, aki a főtervezőnk volt, azt mondta a gyárban dolgozóknak, ha úgy gondolják, a szörnyű történések után kivennének egy napot, míg összeszedik magukat, rendben van. De Teddy (Mayer) nagyon bátor és jó húzással állt elő. Felállt és azt mondta: »Ami Bruce-szal történt, nagyon balszerencsés volt. De két hét múlva lesz egy CanAm-versenyünk, ezért jobb lesz, ha túltesszük magunkat ezen.« Csak ennyit kellett mondani. A következő napon mindenki jött dolgozni.”

Az említett mosporti versenyt aztán Dan Gurney meg is nyerte a csapatnak, miközben az előző indianapolisi versenyen égési sérüléseket szenvedő Denny Hulme harmadikként ért célba. „Denny nem tudott kiszállni az autóból, teljesen elkészült, föl sem tudta emelni az égett kezét a kormányról. Nem kellett volna versenyeznie aznap, de azt mondta, Bruce-ért muszáj volt neki. Valójában ez a két fickó, valamint a gyárban dolgozó emberek tartották életben a McLArent. Számomra és a többiek számára sem lehet ez kérdéses. Mindenkit tette a dolgát – és nézzék, most is itt vagyunk” – fogalmazott Alexander.

Häkkinen sikerei a legemlékezetesebbek

Az amerikai ezen interjúban elárulta, Häkkinen sikerei jelentették a kedvenc korszakát a csapatnál. „Az 1998-as és 1999-es évek voltak a kedvenceim, amikor Mika Häkkinen megnyerte a két bajnoki címét. Valójában a harmadikat is meg kellett volna nyernie 2000-ben, de túl sok technikai hibája volt. Ha kedvenc F1-es autót kéne választanom, Kimi Räikkönen 2005 autója egyike volt a legjobbaknak. 12 versenyt kellett volna nyernie vele abban az évben, de nagyon sok motorhibánk volt. Emiatt hiába kvalifikálta magát Kimi mindig a legjobb háromba, utána mehetett tíz hellyel hátrébb, de még így is mindig a legjobb háromban végzett. Simán nyernie kellett volna, jó formában volt, és az autó is jó volt. Varázslatos volt!”

„De volt még pár jó autónk. Mika 1998-as autója is remek volt. Barcelonában teszteltük először a teljesen új kocsit, és három-négy kör után máris másfél másodperccel gyorsabbak voltunk a többieknél, akik már két napja teszteltek. Emlékszem, azt mondtam, tegyük is vissza a kamionba az autót, menjünk haza, és senki ne nyúljon hozzá” – emlékezett vissza.

Végül pedig arról is beszélt, mi a legfontosabb lecke, amit az autósportból megtanult. „Megtanulod nyitva tartani a szemed és a füled, miközben a szád zárva marad. És még mindig itt vagyok. Okkal próbáltam betartani ezt. A másik dolog, hogy meg kell bíznod bizonyos emberekben, és nem csak időszakos kapcsolatokról beszélek. A McLarennél vannak emberek, akiket már évtizedek óta ismerek, és teljességgel bízom bennük. Ők sosem hagynának cserben, ahogyan én sem őket” – fogalmazott.

Most sem tette – csak ezentúl már fentről, újra az alapító mellől szorít majd szeretett márkája sikereiért. Isten nyugosztalja!