Kárpátaljai magyar hírportál

Switch to desktop

A szamócatermesztés alapjai

szamocaRovatunkban ritkán esik szó a szamócatermesztésről. Ezért arra kértük ifj. Szabó Tibor forgolányi gazdálkodót, a Pro agricultura Carpathica Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadóját, hogy foglalja össze olvasóink számára a legfontosabb tudnivalókat.

A szamócaültetvények szabadföldön általában 2-3 éven át maradnak ugyanazon a területen, míg hajtatásban 1-2 évig. A tervezett telepítés nagyon gondos előkészítést igényel, amely már a megfelelő terület és elővetemény kiválasztásával elkezdődik, továbbá a termőképességet a telepítés előtti talajművelés is jelentősen befolyásolja.

A szamócának jó elővetemények közül a káposzta a legkiemelkedőbb a zöldségfélék közül, de a zöldbab és a zöldborsó is kiváló. Szántóföldi kultúrák közül a repce, az őszi kalászosok és a korán leszántott zöldtrágyanövények javasolhatók. Különösen augusztusi ültetés esetén fontos az elővetemény helyes megválasztása, mert a korai ültetéshez július végéig kell előkészíteni a talajt, hogy szántás után részben leülepedhessen.

Alaptrágyázáskor fontos szempont, hogy a szamóca a szerves anyagokkal jól ellátott talajokon terem első évben a legjobban. Ezért szükséges, hogy az alaptrágya nagy mennyiségű szerves trágyából és egy kisebb mennyiségű kiegészítő műtrágyából álljon. Célszerű azonban ezek előtt talajmintát venni, és az eredmények figyelembe vételével adagolni a műtrágyát.

Szamócát szamóca után néhány évig talajfertőtlenítés nélkül nem szabad ültetni a talajuntság és a kártevők felszaporodásának elkerülése végett.

Bár az eredeti talajadottságokat alapvetően nem tudjuk megváltoztatni, de a talaj termőképességét a talaj-előkészítés alkalmával jelentősen javítani tudjuk. A gondos talaj-előkészítés nemcsak a szamócapalánták foganását és kezdeti fejlődését befolyásolja, hanem azok termőképességét is. A talaj-előkészítés az ültetéshez hasonlóan alapvető feladat, amellyel a kedvező talajállapot létrehozása a cél. A talaj-előkészítés lényege, hogy a szamóca számára jó szerkezetű, megfelelő tápanyagtartalmú és arányú, jó vízgazdálkodású, gyomoktól és kártevőktől mentes talajt alakítsunk ki.

A terület kiválasztásánál vegyük figyelembe, hogy a szamóca érzékeny a mészre. Az alaptrágyát és a műtrágyát a területen egyenletesen szétterítve nehéztárcsával dolgozzuk bele a talajba, így a tárcsázott 10 cm-es réteg a szántáskor egyenletesebben oszlik el.

A szamóca művelési rendszerét a termesztés célja, valamint az ültetvény tervezett élettartamához és a fajtához igazított sor- és tőtávolság határozza meg. A szamócát szabadföldön és termesztő berendezésekben is termesztik, ami szintén befolyásolja az alkalmazható művelési rendszert.

A soros művelésnél a szamócasorok egymástól egyenlő – 70-80 cm-es – távolságra vannak. A tőtávolság a soron belül 25-30 cm. E művelési mód alkalmazásakor az ültetvény ápolási munkái könnyen elvégezhetők, az állomány megvilágítottsága és szellőzöttsége kielégítő. A szabadföldi termesztésben ez a legelterjedtebb művelési mód, többéves termesztésre alkalmas. Keskenyebb soros (40-50 cm) változata a fólia alatti szamócatermesztésben használatos, de itt csak egy-, maximum kétéves kultúraként.

Az ágyásos termesztés egyéves szabadföldi termesztésnél és hajtatásnál alkalmazható. A 120–160 cm széles ágyásokba 30–40 cm sor- és 15–20 cm tőtávolságra ajánlott telepíteni a szaporítóanyagot. Ez a termesztés nálunk nem igazán elterjedt.

Az ikersoros bakhátas művelés a szabadföldi termesztésben a leginkább alkalmazott módszer. A bakhátak 15–30 centiméter magasak, 70–90 centiméter szélesek, a bakhátak közötti távolság 55–60 cm. A bakhátakra telepített ikersorok közötti távolság 30–40 cm, a tőtávolság 25–30 cm. A bakhátakat rendszerint fekete színű fóliával takarjuk.

A talajtakarásos bakhátas termesztés legnagyobb előnyei:

– csökken a gyomok elleni védekezés mértéke,

– a szamóca 2-3 nappal korábban kezd érni, áruértéke növekszik;

– nem tömörödik a talaj, nem rongálódik szerkezete, így a jobb szerkezetű talajban a gyökérzet jobban fejlődik és könnyebben felveszi a tápanyagokat;

– csökken a párolgás, ritkábban és kevesebbet kell öntözni;

– az eső és harmat hamarabb felszárad, minek következtében csökken a fertőzés kockázata;

– a szamóca a talajjal nem érintkezik, tisztábbak maradnak a szemek és áruértékük növekszik;

– a takarófólia kilyukasztása, leterítése, a palánták ültetése majd a fólia összegyűjtése teljesen gépesíthető;

– 2-2,5°C-kal növeli a talaj hőmérsékletét;

– az öntözés és a tápoldatozás a bakhátakon – az ikersorok között – elhelyezett csepegtető csövekkel egyszerűen megoldható.

A talajtakarásos bakhátas termesztés legnagyobb akadálya (hátránya) a beruházáshoz szükséges többletköltség. 
(Folytatjuk)
Kárpátalja

2011-2012 © Pro Cultura Subcarpathica

Fel Deszktop verzió