A hímes tojás, a húsvéti szimbólum

A húsvét a keresztény világ egyik nagy ünnepe. Jézus feltámadását ünneplik ekkor mindenhol. Mióta világ a világ, az emberek megünnepelték a tavaszt, a természet megújulását. Amikor húsvétra készülünk, nemcsak a feltámadásnak, hanem az újjászületésnek is örvendünk.

Az ünnephez igen sok népszokás kötődik, valamint elterjedtek a húsvéti jelképek is. Ez utóbbiak közül legnépszerűbb és legismertebb a hímes tojás, melyet egykor előszeretettel készítettek a lányos házaknál. Húsvét nagyhetén ismerjük meg részletesebben eme jelkép eredetét! Talán így többen kedvet kapnak a hímeskészítéshez.

A tojás ősi termékenységszimbólum, szinte minden népnél fellelhető: a születés, a teremtés, a megújhodás jelképe. A kereszténységben a feltámadás szimbóluma lett. A tojás szimbolikáját még a baromfitartással nem foglalkozó északi népeknél is felleljük, ők a madarak tojásait gyűjtötték az erdőn. Magyarország területén már az avar kori sírokban is találtak díszített tojásokat. A bukovinai székelyek a nagyhéten felállított jelképes Krisztus-sírba is tesznek díszes tojást.

A tojásnak fontos szerepe van a húsvéti étrendben, de a színezésük, díszítésük ugyancsak régi korokra nyúlik vissza.

Ha az egyszerű festett vagy színezett tojásokat nézzük, akkor a legnépszerűbb szín a piros, ez napjainkban is így van. Ennek magyarázatát a színek mágikus erejébe vetett hit adhatja. A pirosnak védő erőt tulajdonítottak. A tojások piros színe egyes feltevések szerint Krisztus vérét jelképezi. Eredetileg növényi alapanyagokból nyerték a színt. A tojásokat vízbe áztatott hagymahéj levében főzték meg. Az eleinte egyszerű tojásokat később már különböző mintákkal díszítették. Növényi leveleket kötöttek rá, aztán mártották a hagymahéj vörös levébe. A díszítés másik módja a viasszal való festés. Ilyenkor a megolvasztott méhviasszal rajzolták meg a mintákat, mely azonnal száradt. A díszített tojást festékbe mártották, de a viasszal festett részek megtartották eredeti színüket.

Vidékünkön, Kárpátalján ma is találkozunk a fentebb leírt technikákkal. Gyakori nálunk a hagymahéj levében főzött tojás, melyet viasszal festenek meg előzőleg, de levelet is kötnek rá, vagy színezés után savval visszamaratják, esetleg éppen karcolják. Az utóbbi két technika leginkább a Bereg-vidéken terjedt el.

Külön említést érdemel az a viaszos technika, melyet vidékünkön még ma is alkalmaznak az egykori Ugocsa megyében lévő Salánkon. A megfőzött tojásokat megfestik viasszal, majd bekenik fényes porral. Az aranyszínű por csak a viaszos részre fog ráragadni, a tojás többi felülete tiszta marad. Ezzel a technikával a viaszos minta még inkább kiemelkedik.

Említésre méltóak a Nagydobronyban festett hímesek. A tojásokat oldószerbe kevert ételfestékkel festik meg, majd vékony, kihegyezett pálcikára tekert, vattából készült ecsettel festenek rá mintákat. Igazi különlegességnek számítanak az itt készített színes tojások. A salánki viaszos tojás, valamint a nagydobronyi hímes tojás bekerült a Magyar Értéktárba is.

A hímesek elkészítése nem kevés időt igényel, ám ezek nélkül nem ünnep az ünnep. Egykor szinte minden lányos háznál készültek hímesek, melyeket leggyakrabban a nagymama vagy az édesanya festett. Ma már egyre ritkábban találkozunk ezekkel. Pedig így, ünnep előtt már maga a festés, a tojások elkészítése is valódi élményt jelent, melyet nem helyettesíthet az üzletekben tucatjával kapható csokiutánzatok megvásárlása.

Gál Adél
Kárpátalja.ma