A kék arany

Aki hanyagul bánik vagy nyilatkozik a vízről, az a saját testével teszi ezt, ugyanis testünknek 70%-a, agyunknak pedig 90%-a tevődik össze vízből.

Ezek szerint a víz az egyik legjobb információhordozó-tároló. „Víz nélkül nincs élet.” – hangzik az agyoncsépelt, ám kétségtelenül igaz mondás. A víz, vagy ahogyan azt sokan – a fekete arany, vagyis a kőolaj mintájára – kék aranynak nevezik, nem véletlenül létszükségleti anyag, elég, ha csak a vérre gondolunk, ami az oxigént és a tápanyagokat szállítja a sejteknek: a vér 90%-a víz.

 

Ami Kárpátalja természeti adottságait illeti, sokan második Svájcként emlegetik. Én ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy Svájc lakossága korántsem áll hozzá ilyen hanyagul természeti kincseinek megőrzéséhez és környezetének tisztán tartásához. Vitathatatlan tény, hogy a Kárpát-medence erdőkben, jó minőségű termőföldben, de különösen vízben nagyon gazdag vidék. Kárpátalján azonban egyedül az erdőirtás nőtte ki magát üzletággá. A másik kettő: a mezőgazdaság és a vízgazdálkodás – tisztelet a ritka kivételnek – a kutyának sem kell. A mezők elgazosodva árválkodnak, a vízzel pedig még rosszabb a helyzet. A Latorca jelenlegi állapota nem az iszaptól és nem az áradásoktól olyan amilyen, hanem leginkább a folyóba hordott, lerakódott szemét miatt. A beregszászi Vérke-patakról nem is beszélve, amelyben – szennyvíztől kezdve szerves és szervetlen hulladékon át mindenféle ruhadarabokig – minden megtalálható. Pedig nem egy olyan helyi lakost ismerek, aki fiatal korában még fürdött benne…, sőt ivott is belőle, és még életben van! Hiába a cicomás plakátok, a hangzatos környezetvédő kampányok (melyek többnyire választások idején szoktak előjönni) – mindenki tudja: folyóink, tavaink többsége erősen szennyezett.

Keserű tény, hogy a Föld ivóvízkészlete egyre fogy. Nem állítok valótlanságot, ha azt mondom: a közeljövőben a legtöbb politikai és fegyveres konfliktus az ivóvíz birtoklása körül alakul majd ki. Ezért nem véletlen, hogy számos fejlett európai országban a vízprivatizáció egyre jövedelmezőbb, de ami még fontosabb – egyre biztosabb befektetésnek bizonyul. Meg lehet érteni, miért nehezményezi Magyarországon a Jobbik, hogy a magyar termőföld és vízkészlet magyar kézben, magyar tulajdonban tartása nem kapott komolyabb alkotmányos garanciát.

Nézzünk meg a vízzel és a termőfölddel kapcsolatban néhány adatot:

– az emberiség 40 százalékkal több természeti erőforrást használ fel, mint amennyi újraképződik.

– 900 millió ember alultáplált vagy éhezik.

– 24 ezer ember hal éhen naponta.

– 0,5 százalékkal csökken évente a világ mezőgazdasági termelésre alkalmas területeinek nagysága.

– 7 százaléknyi földterület alkalmas Kínában mezőgazdasági művelésre.

– 35 millió köbméter a Föld édesvízkészlete. Ennek több mint 97 százaléka sós, és csaknem 2 százaléka hó vagy jég. Összességében tehát a víz kb. 1 százaléka fordítható öntözésre, az erőművek hűtésére és a lakosság ellátására.

– 46 százaléka a Föld lakosságának vezetékes víz nélkül él. 1,1 milliárd ember nem jut egészséges ivóvízhez.

– 3,3 millió emberéletet követelnek évente a szennyezett víz okozta betegségek.

– Átlagosan 6 kilométert gyalogolnak naponta vízért a nők a harmadik világban.

– 380 liter vizet használ fel naponta egy átlag amerikai.

– 140-150 liter vizet használ fel naponta egy átlag magyar.

– 19 liter víz jut millióknak naponta a Föld legszegényebb vidékein.

– 7,5 millió köbméter vizet használnak naponta a golfpályák öntözésére az USA-ban.

– 15 év múlva előreláthatóan 1,8 milliárd ember él majd tartósan aszály sújtotta vidéken.

– 83 millióval gyarapodik évente bolygónk lakossága, így a vízfogyasztás is egyre nő.

– 2015-re komoly vízhiánnyal szembesülhet az arab világ. Az ENSZ előrejelzése szerint, a jelenleg 360 milliós arab népesség 600 millióra fog nőni 2050-ig. A térségben meglehetősen változó a vízellátottság szintje, de öt éven belül már csak Irak és Szudán megy át a „vízhiány-teszten”, azaz csak itt fogja meghaladni az egy főre jutó éltető folyadék az 1000 köbmétert. (Forrás: Barikád hetilap, 2011. április 21.)

A fenti adatokat nézve fészkelődik az emberben az érzés, hogy ez bizony nem jól van, a helyzet valóban súlyos. Azonban mit tehet egy átlagember, hogy legalább enyhítse/késleltesse a közeledő bajokat? Nem is olyan keveset. Mondok néhány példát. Egy tonna papír előállításához 27 000 liter víz szükségeltetik. Megoldáskánt erre szinte kínálja magát az újrahasznosítás, ami nyilván nem olcsó dolog, de még így is sokkal gazdaságosabb. Amíg például egyes afrikai országokban mit nem adnának egy liter hideg, tiszta, egészséges „kék aranyért”, addig mi naponta ezt a vizet húzzuk le az angol WC-n. És nem egy litert. És nem csak mi. De ami még érdekesebb: falusi családok tucatjai már nem elégednek meg a „kinti” árnyékszékkel, hadd legyen egy „benti” is, hadd csordogáljon a víz… A régi, csöpögő csapok is sok vizet elpazarolnak. Sok kicsi sokra megy alapon naponta akár 120 liter vizet is megspórolhatunk, ha kicseréljük vagy megjavítjuk a csapot. Aztán köztudott tény, hogy a zuhanyzás kevesebb vizet igényel, mint a fürdés. Fogmosáskor vagy borotválkozáskor célszerű elzárni a csapot, amíg az ember épp a borotválkozással vagy a fogmosással van elfoglalva. Szárazságban a növényeket olyankor érdemes öntözni, amikor kevésbé valószínű, hogy a víz elpárolog: vagy kora reggel vagy este. Mosáskor sok vizet megspórolunk, ha telepakoljuk a mosógépet, hogy ne két pár zokni és egy ing forogjon 40 liter vízben… A víz tisztaságát megőrzendő ajánlatos csínján bánni a különböző rovar- és gyomirtó szerekkel, illetve a műtrágyákkal.

Érdemes odafigyelni az efféle – most még jelentéktelennek tűnő – dolgokra. Hiszen hiába vannak százas euró- és dollárkötegeink a zsebünkben, a 40-50 fokos hőségben azonban hiába facsarjuk őket, szomjunkat nem tudják eloltani. Apropó: mi lesz, ha a jelenlegi, fiktív számokon és spekuláción alapuló bank- és pénzügyi rendszer összeomlik? Mi lesz akkor a pénz? Ha jól belegondolunk, az egyetlen igazi értéket az ivóvíz, a termőföld és az erdők jelentik. Ezekkel még az oly stabil értékkel bíró arany sem vetekedhet.

Vigyázzunk a vízre és becsüljük meg! A pazarlás önmagában véve nem bűn, de a víz esetében – lassú öngyilkosság. És végezetül, álljon itt egy régi indián bölcsesség: „Miután megölted az utolsó vadat, kivágtad az utolsó fát és beszennyezted az utolsó folyót is, rájössz, hogy a pénzt nem lehet megenni…”

Opálenik Miroszláv