Kezdőlap » Kárpátalja » Színes » A májusfaállítás hagyományáról

A májusfaállítás hagyományáról

Gyermekkoromban május elsejének reggelén ébredés után végigsétáltuk vagy éppen végigbicikliztük a falut, és gyönyörködtünk a kapuk fölött magasló, színes szalagokkal díszített sudár fákban. És persze nemcsak a látvány volt érdekes, hanem ezzel azt is megtudtuk, hogy melyik lánynak van már udvarlója. S ez az információ talán érdekesebbnek tűnt. De nézzük, miért is állítanak májusfát a legények?
Április utolsó és május első napja nemcsak a majális miatt fontos, hanem a hónaphoz kötődő népszokások, a májusfaállítás és a májuskosár miatt is. Ilyenkor vihetnek ugyanis a férfiak a kiszemelt hölgynek fákat vagy kosarakat – jelezve ezzel udvarlási szándékukat.
Május elseje a fiatalság ünnepe is. A májusfa, mint legtöbben tudják, az udvarlási szándék bizonyítéka, szerelmi ajándék, de emellett a zöld ág a természet megújhodásának a szimbóluma is. A májusfa állításának szokása a XV. századig nyúlik vissza, vagy még annál is régebbre.
A májusfa állításának napja a magyar nyelvterület legnagyobb részén május elseje, de egyes adatok szerint a nyelvterület északi és nyugati részén pünkösd napján is állítottak májusfát.
A májusfa sudár, lombos fa, nyár- vagy nyírfa lehetett, melynek törzsét megtisztították a gallyaitól, csupán a tetején hagytak szép zöld, lombos ágakat. A legények éjszaka vágták ki az erdőn, és hajnalra állították fel a helyi szokásnak megfelelően minden lányos ház elé együttesen, vagy mindenki a maga kedvese háza elé. Mindezt persze titokban. A májusfákat szalagokkal, zsebkendőkkel, virágokkal, teli üveg borral, hímes tojással stb. díszítették föl, mielőtt a földbe beásták, vagy a kapufélfára, kútágasra felerősítették volna.
Mindez május első napján arról árulkodott, hogy melyik leányzónak van már kedvese. És persze az sem volt mellékes, hogy ki milyen nagy és díszes fát kapott. A csinosabb leányzók több fát is kaphattak. Akinek viszont egyetlenegy sem jutott, elhagyatottnak, árvának érezhette magát.
Nem ritka eset volt, hogy ellopták a májusfát, ezért a legények hajnalig virrasztottak, és őrizték az általuk felállított fát. A fa őrzéséről nóta is szólt:
Ma van május első vasárnapja
Kinn alszik a legény a kapuba.
Kejj fel legény oda van a kalap,
A májusfa a zöld erdőbe maratt.
Nem maratt ott mer én elültettem,
Mit tehetek ha ellopták tőlem. (Ortutay, 1934:162-163)
A lopásról pedig el kell mondanunk, hogy nemcsak a fákat csenték el, de kaput, lócát is loptak a legények, hogy megvicceljék a házbelieket. Ezeket elrejtették a település különböző pontjain, s legtöbb esetben a ház gazdájának kellett megkeresnie azt.
A fa állítása kemény fizikai munkát is igényelt, hiszen saját kézzel kellett azt kivágni, s az éj leple alatt a kedves házához csempészni, feldíszíteni. Az udvarlási szándék komolyságát bizonyította az éjjeli zene, vagyis a májusfa állítását követően a legény fogadott zenészek segítségével szerenádot adott, amit a lánynak fogadni illett egy szál gyufa meggyújtásával.
Sok helyütt ma is él a falvakban a májusfa állításának szokása, noha egyre inkább felváltja mindezt a májuskosarak ajándékozása.
Május elseje a faállításon kívül a mezőgazdaságban is fontos dátum volt. „A májusi eső aranyat ér” – tartja a mondás, mely arról tanúskodik, hogy ha nincs a hónapban elegendő csapadék, a termés sem lesz jó. Úgy tartotta a hiedelem, hogy ha május elseje előtti éjjel esik az eső, szintén nagy termés lesz, ha hideg van vagy fagy, akkor termés nem lesz. Az öregek szerint is ki lehetett következtetni, hogy milyen lesz a jövő tél. Ezt május első napja mutatta.

Gál Adél
Kárpátalja.ma

Szólj hozzá!