Kezdőlap » Kárpátalja » Színes » Alexandriai Szent Katalin és a Katalin-napi néphagyományok
Fotó: Szeged.hu

Alexandriai Szent Katalin és a Katalin-napi néphagyományok

Alexandriai Szent Katalinra, a tizennégy segítő szent egyikére emlékezünk liturgikus emléknapján, november 25-én. A Katalin név jelentése: korona, mindig tiszta. Valószínűleg előkelő alexandriai család sarja volt, aki a tudományoknak szentelte életét. A 4. század elején, amikor Maxentius császár Alexandriába látogatott, halálos ítélettel fenyegették meg mindazokat, akik nem hajlandók a bálványoknak áldozni.

Katalin ezt megtagadta és lehetőséget kért a császártól, hogy tudományos vitában védje meg keresztény hitét. A császár erre Alexandriába hívatta birodalma leghíresebb ötven bölcselőjét.

A legenda szerint a bölcselők egymás után hajoltak meg Katalin érvelése előtt, mire a császár dühében máglyára küldte valamennyit. Katalin ekkor azzal biztatta a bölcseket, hogy ha hisznek, elnyerik az örök életet.

Mivel a császárnak tetszett a lány, felkínálta neki a császárnői trónust, azaz a házasságot (bár már volt felesége), ha hajlandó lesz a bálványimádásra, ám Katalin visszautasította. A császár ekkor letépette ékes ruháját, és ólmos ostorokkal verette meg, majd börtönbe vettette, ám Katalin az ott töltött időt is térítésre használta. Hírére a császárné is eljött, hogy megnézze, s Katalin olyan hatással volt a kíséretében lévő testőrtisztre, hogy az katonáival együtt keresztény hitre tért.

Ezután egy éles késekkel kirakott kerékre kötözték Katalint, mely azonban az imájának hatására darabokra tört.
A császárné kérlelte urát, hogy hagyjon fel a harccal, amelyet Isten ellen folytat. Maga is megvallotta, hogy hisz Krisztusban. Erre a császár megkínoztatta, majd a kereszténnyé lett testőrtiszttel és katonáival együtt lefejeztette, végül pedig kiadta a parancsot, hogy Katalint is fejezzék le. A legenda szerint, amikor a feje lehullott, testéből vér helyett tej folyt, majd angyalok a Sínai-hegyre vitték, ott temették el. Sírja fölött áll ma a Szent Katalin-kolostor.

Tisztelete a nyugati és keleti egyházban egyaránt igen elterjedt, a középkor egyik legnépszerűbb női szentje volt.
Bölcseleti fakultások, teológusok, filozófusok, ügyvédek, tudósok és diákok, valamint a molnárok, a fuvarosok, kerékkel kapcsolatos vértanúsága miatt pedig a bognárok és a kerékgyártók védőszentje. Kerékkel és karddal ábrázolják. Mivel utolsó imádságában Katalin a betegeknek ígért segítséget, a kórházak támogatójaként is megjelenik; s mert a börtönben sem tört meg, a foglyok is hozzá folyamodtak oltalmazásért.

Alexandriai Szent Katalin után Katalin kerekének hívják a román és a csúcsíves stílusú templomok fő homlokzatán a bejárati ajtó fölötti nagy ablakot, melynek küllős díszítése a kerékre emlékeztet.

Személye, okossága a magyar folklórra is hatott: ő lehetett a népmesék Okos Katájának ihletője. A mesehős talpraesett és gyönyörűséges leányzó alakja ugyanis emlékeztet Alexandriai Szent Katalinra, mivel személyében egyesítette a női bölcsességet a bátorsággal és a szépséggel.

Egyesek szerint a közismert gyerekmondóka: Katalinka szállj el, szállj el! Jönnek a törökök, sós kútba vetnek, onnan is kivesznek, malom alá tesznek, onnan is kivesznek, tüzes piszkafával kemencébe tesznek, onnan is kivesznek, a katlanba tesznek… is Szent Katalin alakjára vezethető vissza, tekintettel a megkínzatására.

Katalin napjához a néphitben időjósló hiedelmek és házasságjósló praktikák is kötődtek. „Ha Katalin kopog, karácsony tocsog,“ így tartja a népi időjóslás. Vagyis ha november 25-én fagy, akkor karácsonykor esős, latyakos idő várható. Az időjósló mondás fordítottja is igaz, tehát ha Katalinkor esős, enyhe idő van, akkor karácsonykor fagyni fog, vagyis szép fehér karácsony várható.

Erre utal még: „Ha Katalin szépen fénylik, a karácsony vízben úszik“, és ezt bizonyítja a közmondás is: „Ha Katalinkor megállott a liba a jégen, akkor karácsonykor sáros idő lesz“.

A házasságjósló praktikák közül egyes helyeken a lányos házaknál ezen a napon gyümölcsfáról ágat vágtak, vízbe tették, s úgy tartották, ha karácsonyra kizöldül a „Katalin-ág“, farsangra férjhez megy a lány (más vidékeken ez Borbála-napi hagyomány). A kivirágzott „Katalin-ágat“ – egyfajta jegyajándékként – karácsonykor a jövendőbelijének adta a lány. Másutt több ágat is vízbe tettek, és mindegyiknek legénynevet adtak. Úgy tartották, amelyik ág kivirágzott karácsonyra, olyan nevű legény lesz a lány jövendőbelije.

Ugyancsak a Katalin-naphoz kötődött az a hiedelem, miszerint ha az eladósorban lévő leány hajnalban feláll a házuk udvarán lévő dombra – jobb híján akár szemétdombra is –, amelyik irányból kutyaugatást hall, onnan jön majd a vőlegénye. Csantavéren, Sárosfán a legények böjtöltek, hogy megálmodják, ki lesz a feleségük.

A Katalin-nap női dologtiltó nap is volt. Nem volt szabad például kenyeret sütni. Doroszlón viszont a férfiak dologtiltó napjaként tartották számon, ott nem volt szabad szántani, sem befogni a kocsit, hogy ne forogjon a kerék, utalva arra, hogy Katalint kerékre kötözték. Leálltak a malmok, a kendergyárak, az összes kerekesek. Ilyenkor a malmosok munka helyett a templomba mentek, mert Katalin volt a védőszentjük.

A Katalin-bálok népszerűsége máig töretlen. Régen Katalin napjával be is fejeződtek az őszi bálok, lakodalmak, lévén közel a csendes adventi időszak, mikor már sem lagzikat, sem táncmulatságokat nem tartottak. Katalin-nap a régi pásztoremberek emlékezetes napja is volt, mivel ezen a napon hajtották ki utoljára a csordát.

 

 NZS

Forrás: felvidek.ma

Szólj hozzá!

Read previous post:
Parti Nagy Lajos: Egy hosszú kávé

Ma ősz van és vasárnap, avarszag és dohányzom, az asztalkán fajanszban

Close