Ásványvizet vagy csapvizet igyunk?

Az utóbbi évtizedekben az egyik legdinamikusabban terjedő élelmiszerré vált az ásványvíz, amelyből harmincszor annyit fogyasztunk, mint a kilencvenes évek elején. De miért válasszuk palackozott vizet, ha a csapból is tiszta folyik?

Bár Magyarország rendkívül jó adottságokkal rendelkezik ásványvizekben, a rendszerváltást követő évekig fogyasztásuk gyakorlatilag mérhetetlenül alacsony volt. Összehasonlításképpen: míg 1990-ben az egy főre jutó éves magyar sörfogyasztás 105,3 liter volt, addig ásványvízből nem érte el a 4 litert sem. Míg azonban a sörfogyasztás néhány év alatt drasztikusan visszaesett (jelenleg körülbelül 65 liter az egy főre eső éves fogyasztás), az ásványvizek az utóbbi két évtizedben a legdinamikusabban népszerűvé váló termékek lettek Magyarországon. Fogyasztásuk 25 év alatt a harmincszorosára, 126 literre nőtt, amivel nagyjából utolértük az uniós átlagot. De miért fogyasszunk palackozott vizet, ha a csapból is tiszta, egészséges ivóvíz folyik?

„Számos feltételnek kell megfelelnie ahhoz egy víznek, hogy ásványvíznek lehessen nevezni. Az első és legfontosabb a tisztaságuk, ami azt jelenti, hogy mindenféle szennyeződésektől védett vízadó rétegből származnak. Emellett összetételének – leszámítva egy szigorú sávban meghatározott, természetes ingadozást – állandónak kell lennie” – mondta el a HáziPatika.com megkeresésére Dr. Bikfalvi Istvánné, a Magyar Ásványvíz, Gyümölcslé és Üdítőital Szövetség (MAGYÜSZ) titkára.

További fontos kitétel, hogy a vizet nem lehet szállítani sem a palackozóba: a csomagolást helyben, közvetlenül a kútnál kell elvégezni. A kútból a palackozóig zárt rendszeren vezetik keresztül a vizet, így semmilyen szennyeződés nem érheti, eredeti tisztaságban kerül a műanyag flakonokba – hangsúlyozta Dr. Bikfalvi Istvánné.

Már jobban fogy a szénsavmentes

Az ásványvizek változó összetételű talajrétegeken átszivárogva nyerik ki ásványi anyag tartalmukat, összetételük ezért – a talaj függvényében – rendkívül változatos. Az alacsonyabb, 500 mg oldott anyag tartalmú vizeknek semleges, de az ásványi anyagokban dúsabb vizeknek már jellegzetesebb, karakteres íze van. Ízlés dolga, hogy kinek melyik ásványvíz a finomabb, összességében azonban mindegyik hazai forgalmazású termék kifogástalan minőségű – emelte ki a szakember.

A MAGYÜSZ kimutatása szerint a magyarok – az osztrákokhoz, németekhez, csehekhez hasonlóan – a korábbi években inkább a szén-dioxiddal dúsított vizeket kedvelték jobban, az ezredfordulón eladott palackok 81 százaléka szénsavas volt. Évről-évre népszerűbbé válnak ugyanakkor a „csendes” ásványvizek, 2015-ben már a lakossági fogyasztás 48 százalékát tette ki a szénsavmentes változat. A zöld kupakú, enyhén szénsavas vizek a teljes fogyasztás 8-9 százalékát teszik ki csupán.

A csapvíz és az ásványvíz összehasonlításában az anyagi szempontok egyértelműen az előbbi felé billentik a mérleget. Míg a csapból engedett ivóvízért literenként alig 0,2 forintot kell fizetnünk, az ásványvizek közül a legolcsóbbakat is 30-35 forint/literes áron kínálják. Emellett az ásványvizek palackozása miatti környezeti terhelésről sem szabad megfeledkezni, mert bár a tárolásra használt PET-palackokat sokfelé gyűjtik szelektíven, újrahasznosításuk csak kis százalékban történik meg.

Bizonyos kutatások azt is vizsgálják, hogy a PET-palackokból a hosszabb tárolás során milyen mértékben szivároghatnak káros anyagok a benne tárolt ásványvízbe. Dr. Bikfalvi Istvánné azonban hangsúlyozta: ezek a palackok a benne lévő vizek biztonságos tárolására lettek kialakítva, és bár szélsőséges körülmények között is tesztelték őket, káros anyagokat a megengedett határérték felett sosem mértek bennük.

Az arzén a hazai ivóvíz legnagyobb problémája

Általánosan jó minőségű a hazai csapvíz is. Magyarországon a vezetékes ivóvizek körülbelül fele, és a természetes források jelentős része ásványvíznek minősül, tehát az összes oldott ásványi anyag tartalma meghaladja az 500 mg-ot literenként. Fontos azonban tudni azt is, hogy nem minden palackozott ivóvíz feltétlenül ásványvíz is egyben, a forrásvízként feltüntetettek kisebb ásványi anyag tartalmú ivóvizek csupán, de némelyik palackban szintén alacsonyabb oldott anyag koncentrációjú karsztvíz található.

A csapvízben lévő mikroorganizmusok kiirtásához klórt használnak, amely ugyan teljesen nem illan el kitöltéskor, de maradványanyagainak mennyiségét kormányrendelettel szabályozták. Bizonyos szempontból még az európai szabályozásnál is szigorúbb feltételeknek kell megfelelnie a hazai ivóvíznek, amely így kis valószínűséggel okozhat megbetegedést. Az elsődleges probléma a csapvíz esetén a határérték feletti arzéntartalom, amely elsősorban a déli és keleti országrész településeit érinti. Egy 2013-as EU-s rendelet miatt több településre is honvédségi autókkal kell hordani a megfelelő minőségű ivóvizet, bár az ott élők sok esetben nemtetszésüket fejezték ki emiatt, mert „megszokták” az arzénos vizet.

A korábbi ivóvíz-szabvány 50 µg/l-es arzénmennyiséget engedélyezett, az EU-s rendelet azonban ennek a mennyiségnek az ötödében, 10 µg/l-ben maximalizálta az arzén felső határát. Bizonyos kutatások szerint az ivóvízben található, határérték feletti arzénszennyezettség növeli a bőr- és tüdőrák, nagyobb koncentráció esetén pedig ezeken felül a hólyag- és veserák kialakulásának kockázatát. Kis dózisokban, hosszas bevitel esetén krónikus, nem daganatos betegségeket is okozhat. Ilyen például a bőr elszarusodása, a szív- és keringési megbetegedések, a perifériás és a központi idegrendszer rendellenességei, a máj- és vesebetegségek, a cukorbetegség. Ezekért a betegségekért természetesen nem csupán a túl arzénos ivóvíz, hanem számos más károsító tényező (alkohol, egészségtelen étkezés, mozgásszegény életmód) is felelőssé tehető.