Kezdőlap » Kárpátalja » Színes » Célra tart! Feszít! Lő! – beszámoló az első kárpátaljai íjásztanfolyamról

Célra tart! Feszít! Lő! – beszámoló az első kárpátaljai íjásztanfolyamról

Ez a három vezényszó több százszor hangzott el a szombaton megtartott első kárpátaljai íjásztanfolyamon, s nyomában több mint 40 vessző hasította a levegőt, majd csapódott be a céltáblákba.

Az elmúlt évben sok kárpátaljai településen tartottam íjászatot és barantát is. Hol rendszeresen hétről hétre, hol csak egy-egy alkalommal, valamilyen rendezvényre hívtak meg. Rengeteg ügyes, lelkes gyerekkel és felnőttel találkoztam, akik pillanatok alatt megtanulták az íjászat alapmozdulatait és szépen lőttek. Hiába, a vérünkben van.

Ebben az évben éppen ezért azt tűztem ki célként, hogy baranta edzőképző sorozatot indítok azért, hogy minél több emberhez érhessen el a kedvenc játékom. A másik cél az, hogy összegyűjtsem azokat a harcos lelkületű magyarokat, akik továbbviszik a barantát a térségben. A tíz hétvégére tervezett tanfolyam első alkalma az elmúlt hétvégén Nagyszőlősön volt. Segítségül hívtam egykori edzőtársaimat a Kiskunságból. Így a testvéremmel, Molnár Pállal, K. Tóth Endrével és Horák Zsolttal tartottuk meg Kárpátalja eddigi első íjászképzését.

Előzetesen 15-20 fő részvételére számoltam. Minden várakozásomat felülmúlva 48-an jöttünk össze a Szelíd Lovas Központ lovardájában. A legkisebbek ötévesek voltak, akik eleddig soha nem íjásztak. Érkeztek felnőttek is szép számmal, akik szintén itt lőttek először. Mások már tapasztalt íjászként érkeztek, így olyan programot kellett kitalálni, amely mindenki számára tartogat fejlődési lehetőséget.

Magyarországi barátaimnak köszönhetően több íjat és sok nyílvesszőt kaptam ehhez a munkához. A tanfolyam előtti napokban például egykori barantás csapattársam egy értékes íjat és nyílvesszőket ajánlott föl, a bátyám szomszédjában lakó európa- és világbajnok íjász Kalmár József pedig egy nagy köteg jó minőségű versenynyílvesszőt. Így a farm készletével együtt már 25 íjjal tudtunk edzeni. Az a cél, hogy előbb-utóbb mindenkinek legyen sajátja, vagy jusson íj a kincstári készletből.

Hat órán keresztül gyakoroltunk. Molnár Palkó nemcsak íjászoktató, hanem népzenész is. Minden gyakorlást moldvai körtánccal kezdtünk. A tánc – kiemelten a körtánc – és az íjászat kapcsolatáról is beszélt Pali. A ritmusérzék, ütemérzék, a mozgáskoordináció vagy az együtt mozgás másokkal nagyon fontos mind a két tevékenységben. Arról nem is beszélve, hogy nagyon szeretünk táncolni.

Az első órában botforgatással, botos ügyességi játékokkal melegítettünk be. Az íjászat nagymozgásait és ütemét szintén bottal gyakoroltuk, így nem kellett figyelni semmi másra, csak a testtartásra, a lábak, a tartó és a feszítő kéz helyzetére, illetve egymásra. Már ekkor mozgásból, körben sétálásból és futásból is gyakoroltunk.

Ezután került kézbe az íj, habár még csak vessző nélkül. Ekkor azt tapasztalhattuk meg, hogy milyen, amikor erőt kell tenni a feszítésbe, és ez hogyan befolyásolja a mozgásunkat, tartásunkat. Még magára a nyílvesszőre nem kellett figyelni, így volt lehetőségünk a nagymozgásokat rögzíteni, csiszolni, javítani.

A harmadik órában lőttünk először. Itt már külön vált a társaság kicsikre és nagyokra. Én foglalkoztam az 5-10 évesekkel, akiknek a többsége még soha nem fogott hagyományos íjat a kezébe, vagy ha igen, akkor nem mutattak nekik használható technikát. Náluk még nagy nehézség, hogy kezükre, lábukra, ujjaikra, mindenre figyeljenek egyszerre. A kicsiknél élménybe kell csomagolni a gyakorlást, és nem szükséges tökéletesre csiszolni a mozgásokat, hanem hagyni kell néha „elesni” őket. Hagyni, hogy ne jól csinálja, később kis segítséggel javítja vagy magától rájön, hogy hogyan is kell azt. Az élmény náluk a hintaló hátáról és a körben sétálásból való lövés próbálgatása volt. A legkisebbek is bele-beletaláltak már a célba önállóan, mozgásból. A nagyobbacskák meg kifejezetten sokat ügyesedtek. Nagyon élvezték. Négyórányi gyakorlás után sem akarták abbahagyni.

A nagyok aprólékosabb munkát végeztek. A nagymozgások után az ujjakkal való finom mozgásokat, a pontos célzáshoz szükséges apróbb mozzanatokat is gyakorolták. Sorra vették a tipikus oldáshibákat, vagyis mit hogy nem szabad rosszul csinálni. A negyedik órában pedig a körben sétálásból való gyakorlás következett, ami már a dinamikus íjászathoz tartozik. Itt figyelni kell a körre is, illetve a lábunkra, hogy orra ne bukjunk. Egy ritmusban kell lépni, különben szétesünk, és ehhez a ritmushoz kell hangolni a betöltést, célra tartást, feszítést és a lövést is. Érdekes módon, minél több dologra összpontosítunk, annál jobban fog menni az egész.

A délutáni programban többen lovasképzésen vettek részt Margitics Emőke lovasoktató vezetésével. Ide csempészett be Horák Zsolt a lovasíjászathoz szükséges alapozó mozgásokat. Mindenki kipróbálhatta, milyen lőni lóhátról.

A többiek pedig ezalatt megtanulták a gyorstöltést, a mozgásból lövést harcias körülmények között. A végén vívósisakban, tappancsos vesszőkkel négyfős csapatok íjászcsatája következett. Ez az egyik legjobb játékunk.

Összedolgozva a csapattársainkkal le kell vadászni az ellenfél csapat tagjait, közben futni, rohamozni, menekülni, elugrani a nyílvesszők elől. Összeszedni az ellőtt vesszőket, gyorsan betölteni, és harcolni tovább.

Innen folytatjuk…

A következő alkalmak várhatóan november 24-én, december 16-án, 22-én és 29-én lesznek megtartva. Minden érdeklődőt várunk, és az ő számukra ajánljuk a Kárpátalja Baranta Facebook-oldalt. Bármilyen tudással be lehet csatlakozni ebbe a folyamatba, az is jöhet, aki még soha nem lőtt.

Szilaj István
Petőfi Sándor Program – Kárpátalja Baranta
Kárpátalja.ma

Szólj hozzá!

Read previous post:
Lopáson érték, azután menekülés közben elgázolta a rendőrnőt

A helyi rendvédőket október 6-án hajnalban tájékoztatták, hogy Ungvár egyik buszmegállójának a térkövezetét szedi fel éppen egy férfi. A helyszínre...

Close