Dióültetvény telepítése és fenntartása V. – Növényvédelem

Egy egészséges diófa akár 100 évig is élhet, de növényvédelmi problémák miatt már a termőre fordulás előtt kipusztulhat. Érdemes ezért megismerkedni a dió károsítóival. A világ diótermesztése évről évre növekszik és fejlődik, ezzel együtt azonban a betegségek és kártevők száma és a kártétel gyakorisága is nő.

Évtizedekkel ezelőtt a dió betegségeiről alig beszéltek – a növényvédelmi teendőkről nem is szólva. Ma viszont egy szakszerűen művelt ültetvényben nagyon komoly, sokirányú tevékenységet kell folytatni ahhoz, hogy egészséges maradjon a növényállomány, és jövedelmező legyen a termesztés. Jelenleg 50 körül van a régiónkban ismert, a dión előforduló betegségek és kórokozók száma. Ezek többsége természetesen nem okoz súlyos károkat, de akad közöttük 4-5 olyan, amelyekre minden évben komoly figyelmet kell fordítani.

Vírusos betegségek

A vírusos betegségek közül a dió gyűrűsfoltosságát kell megemlíteni. Ezen fertőző betegség főként a szaporítóanyaggal terjed. Emellett atkák, kabócák is terjesztik. A kabócák elkerülése érdekében is fontos a gyommentes ültetvény, a fű magassága nem haladhatja meg a 15 cm-t.

Baktériumos betegségek

Baktériumos rügy-, levél- és termésfoltosság. A kórokozó tudományos neve: Xanthomonas arboricola pv. juglandis.

Ezen kórokozó teheti a legnagyobb kárt az ültetvényekben. Különösen a korai fajták fogékonyak a betegségre csapadékos évben. A telepítéstől kezdve bármelyik évben előfordulhat. A betegség tünetei változatosak: rügyelhalás, barkafoltosodás, bibeelhalás, vizenyős virágzat, barna-fekete elszíneződés megjelenése a hajtásokon és leveleken, továbbá ágelhalás egyaránt tapasztalható.

A kórokozó baktérium a fertőzött vesszők, ágak rákos sebeiben, továbbá a rügypikkelyek alatt telel. Esővel, széllel, rovarokkal, pollennel terjed, és tavasszal a gyakran vízzel borított növényi részeken, gázcserenyílásokon keresztül hatol be a növénybe. A baktérium elleni védekezést rügypattanástól virágzásig legalább 2-3-szor végezzük el réz-hidroxid, réz-szulfát, réz-oxid hatóanyagú készítménnyel. A fertőzés megjelenése esetén virágzáskor sztreptomicines (antibiotikumos) kezelést is alkalmazhatunk.

Gombás betegségek

– Gnomóniás levél-, hajtás- és termésfoltosság. Kórokozó: Gnomonia leptostyla.

A gnomóniás foltosodás gyakori betegség ugyan, de napjainkban egy kis odafigyeléssel már biztonsággal tudunk védekezni ellene. Az elhanyagolt ültetvényben azonban a nyár közepére teljes levélfertőzöttséget, korai levél- és gyümölcshullást képes előidézni.

Tünetek: apró barna foltként indul, majd megnagyobbodva szögletesedik, kiszürkül a közepe, és szabálytalanul összefolynak a foltok. A fertőzés terjedését elősegíti a júliusi 15–20  ^oC fok körüli hőmérséklet. Védekezés: lemosó permetezés, továbbá virágzáskor mankoceb és tebuconozol hatóanyagú készítmények váltakozó használata. A kezeléseket az időjárási tényezőkhöz igazítva havi egy-két alkalommal indokolt elvégezni.

– Fomopsziszos kéreg- és termésfoltosság. Kórokozó: Diaporthe eres.

Tünetei előfordulhatnak a vesszőkön, az ágakon, a fiatal és az érett dióterméseken, továbbá a dióbélen is. A legnagyobb problémát a kéregfoltosodással, nekrózissal és ágelhalással okozza. Az ágak kérgén egyre nagyobbodó, vörösesbarna szegélyű, hosszúkás, sokszor vesszőölelő barna foltok alakulnak ki, amelyek a fás szövetekig hatolnak, majd elhalnak az érintett ágak.

A gomba a fiatal, 1-2 cm-es diótermést is megtámadhatja, ilyenkor ez barnán-feketén elszíneződik, elhal, lehull. Későbbi fertőzésnél a termésburok, de a csonthéj is foltosodik, a betegség „átmegy” a még puha csonthéjon, és a dióbél „penészedik”, elszárad.

A betegséggel szembeni hatásos vegyszeres védekezés még nem ismert, viszont a gnomóniás betegség kezelésével ezen kórokozó felszaporodási esélye is csökken. A leghatékonyabb védekezést metszéssel, a fertőzött részek eltávolításával tudjuk elérni.

– Termésburok-barnulás, -feketedés, -korhadás, -rothadás, magbélpenészedés.

Több kórokozó (vírus, baktérium, gomba, rovar) okozta tünetegyüttes. A termésfoltosodás kialakulását már nemcsak baktérium és gomba okozhatja, rovartani problémák is fellépnek (pl. almamoly, dióburok-gabonalégy, vagy a legújabb károsító, a dióburok-fúrólégy stb.). Továbbá számba jöhet mindenféle mechanikai hatás (jégverés, művelőgépek stb.) is, amely sebzést okoz, elindítva a jellegzetes tünetekkel járó folyamatot.

Tünetek: barna-fekete korhadó-rothadó foltok jelentkeznek a még zöld dióburkon, majd a dió elbarnul, megfeketedik, s a fán marad. Nagyon súlyos károkat, akár 100%-os termésvesztést okozhat.

Ezen tünetegyüttes elkerülése csak gondosan ápolt ültetvényben, s a növényvédelem helyes alkalmazása esetén lehetséges.

– Fómás felületi kéregnekrózis. Kórokozó: Phoma juglandina.

A kórokozó elleni védekezés gombaölő szerek rendszeres használatával lehetséges, felszaporodása csak elhanyagolt fiatal ültetvények esetében fordulhat elő. Súlyos ágelhalást nem eredményez, viszont jelentős sebfelületet okoz, mely utat nyit más fertőzéseknek.