Kezdőlap » Kárpátalja » Színes » Esküvői szokások a nagyvilágból

Esküvői szokások a nagyvilágból

Az esküvő minden ember életében különös és nagy jelentőséggel bíró esemény, hisz a lányból asszony, a fiúból családfő válik. E fontos napot minden népnél más és más szokások, hiedelmek, babonák kísérik, amelyeket az idegen kultúrákban talán furcsának tartanak. De hát, ahány ház, annyi szokás.

Az egyik legjellemzőbb, s a magyar lakodalmaknak is elmaradhatatlan mozzanata a menyasszonyrablás. Ez a szokás a világ több országára is jellemző, s a roma közösségek már évszázadok óta gyakorolják. Annak idején az elrabolt menyasszonyt akár napokig is „fogva tartották”, távol családjától, jövendőbelijétől. Nálunk ez az idő persze rövidebb, legfeljebb 1-2 óra, s a tanúk, illetve a vőlegény feladata, hogy az ara visszaszolgáltatása fejében különböző feladatokat hajtson végre, ezzel is vezekelve azért, hogy nem őrizte elég figyelmesen. Néhány ázsiai népnél ez a szokás sokkal komolyabb, mivel a menyasszonyt nem adják vissza.

Japánban a legtöbb helyen máig is nagyon ragaszkodnak a régi szokásokhoz. A pár szerelemből vagy érdekből házasodik, s a lányokat türelemre nevelik, mellyel idővel megszeretik férjüket. A hagyomány szerint a családok az utolsó részletig megtervezett találkozáson ismerkednek meg egymással. Maga az esemény körül nem feltétlenül nagy a felhajtás, s főleg a színek és a számok bírnak nagy jelentéssel. A kimonó színe hagyományosan a fehér és a fekete. Mivel a japánok szerencsés számnak tartják a nyolcast, így az esküvőn ilyen számú virágot illik adni. A menyasszony tetőtől talpig fehérben van, ami az érintetlenségét szimbolizálja. A vőlegény kimonója fekete színű. Az esküvői szertartás legfontosabb részeként a pár megiszik egy pohár rizsbort, más néven szerelembort, mely az újonnan megszületett egységet szimbolizálja. Majd a szertartás utolsó részében egy belső szentélybe lépnek, ahol az örök házasság jelképét, egy örökzöld fa ágát helyezik az oltárra.

Gyakorta mondják a szülők, hogy a lánygyermek „jobb”, mert őt majd elviszik a háztól, míg a fiúnak meg kell teremteni a feltételeket (például a házat) a jövendő arával való együttélésre. Nos, a török szokások némiképp párhuzamosak ezzel, mivel e hagyomány szerint az esküvőhöz szükséges minden egyes dolgot, a virágoktól a frizuráig, a vőlegény, s persze annak családja fizeti. A menyasszonynak csupán annyi a dolga, hogy törülközőt és ágyneműt vigyen a hálószobába. A szertartás a lakásban történik. A lakodalom 3 napig tart. Fontos a szüzesség kérdése, s a nászéjszakán a vőlegény barátai a közelben tartózkodnak. Hajdanában ugyanis, amikor a szülők döntöttek a jövendőbeli személyéről, gyakran megesett, hogy a menyasszony szerelme megpróbálta megmenteni a lányt, s a nászéjszaka végül a vőlegény és a szerelmes halálával ért véget. Ez ma már persze nem fordul elő, a hagyomány azonban megmaradt.

A mai zsidó esküvői szertartás alig különbözik valamit az ókoritól. A menyasszony fehér, a vőlegény pedig halotti ruhát visel, amit az arától kap azért, hogy emlékeztesse a halálra. A pár a nagy napon böjtöl, egészen a szertartásig. Ennek keretében először elmondanak egy áldást a borra, majd egymás ujjára húzzák a gyűrűt. Ezt követően a rabbi tart beszédet, majd felolvassa a ketubát, a házasságlevelet. Ebben többek között az szerepel, hogy a felek mit kapnak egymástól, s mik a kötelességeik. A szertartás pohártöréssel zárul: a vőlegény eltöri egy értékes pohárkészlet egy darabját, hogy hiányérzetük legyen. Ez szimbolizálja azt, hogy az életben rossz dolgok is történnek. A szertartást a lakoma követi, amelyen ma már együtt táncolhatnak a fiúk és a lányok (a régi hagyománytól eltérően). A zsidó vallás nagyon családcentrikus, így válóok lehet, ha a párnak 3 éven belül nem születik gyermeke.

Skóciában egy régi hagyomány szerint az esküvő előtt a menyasszonyt ismerősei és barátai elrabolják, majd különböző mocskos dolgokkal teljesen összepiszkolják, „befeketítik”, hogy a menyasszonnyal ennél megalázóbb dolog soha életében ne történjen.

Svédországban a menyasszonyt és a vőlegényt is szájon szabad csókolni. Ha valamelyikük elhagyja a termet, a másik fél csókjáért sorban állnak a vendégek.

Afrikában számtalan esküvői szokás, hagyomány él. Minden törzsnek megvannak a maga tradíciói, amelyek a hagyomány és a vallási behatások nyomán alakultak ki. A vallástól függően az esküvő több napig is tarthat, vagy ugyanakkor több pár házasodik össze. Egyes kultúrákban a fiatalok 13-15 éves korukban, vagyis felnőtté válásukkor házasodhatnak. A lányokat gyerekkoruktól arra nevelik, hogy jó feleség legyen majd belőlük, de olyan titkos jelzésekre is megtanítják, amelyekkel úgy tudnak más asszonyokkal kommunikálni, hogy a férjük ne értse meg őket. Szomáliában 4 felesége is lehet egy férfinak, amennyiben képes mindannyiukat eltartani. Sok helyen a fiú birkával fizet a lányért. Az esküvő középpontjában a család áll, és fontos szerep jut benne a táncnak, a zenének és az élénk színeknek is.

Indiában 6 napig tart az esküvő. Ennek egyik érdekes mozzanata, amikor a menyasszony szülei tejben megmossák a pár lábát, ezzel jelképesen megtisztítva, előkészítve őket a közös útra.

Az Egyesült Királyságban létezik egy játék, amelyet a lagzin játszanak. Egy nagy tálba érméket és különböző tárgyakat tesznek, amit vörösre színezett vízzel öntenek le. A pár egymás után húz ki tárgyakat a vízből. Aki a legnagyobb összeget szedi így össze vagy sikerül kihúznia a megadott tételeket, az lesz a főnök a családban.

Bár a mi hagyományainkhoz mérten ezek a szokások elég furcsák, valójában mind ugyanazt a célt szolgálják: egyesítik a párt, s kellőképp felkészítik és elindítják az új családot a közös útra.

Espán Margaréta
Kárpátalja hetilap
More in esküvő
Huszadik alkalommal is Barokk Esküvő Győrben

Az idén már 20. alkalommal, augusztus 10. és 12. között megrendezendő Barokk Esküvő olyan rendezvény Győrben, melynek során egy igazi...

Close