Ezt teszi az agyunkkal a cukor

Tudományos alapon megközelítve a cukorfogyasztás egyfajta „természetes jutalmazás” – hatásai az agynak élvezetesek, ezért újra és újra meg akarjuk ismételni.

Az evolúció során kifejlődött az agyunkban egy úgynevezett mezolimbikus pálya – egy rendszer, amely az élvezetes dolgokat – mint az evés, a cukorfogyasztás vagy a szexuális aktivitások – dekódolja. Ha valami kellemes dolgot csinálunk, a frontális lebenyünk olyan hormonokat termel, melyek a testünkben jó érzést keltenek, és amik miatt megjegyezzük azt, ami örömet szerzett nekünk.
A különböző ételek nem egyformán váltják ki ezt a hatást – leginkább az édes ízekre reagálunk örömmel, mert a mezolimbikus ösvény az evolúció során az édes dolgokkal kapcsolatban jelezte legtöbbször, hogy ezek egészséges szénhidrátforrást biztosítanak a testünknek. Például amikor az őseink bogyókat gyűjtögettek, a savanyú íz azt jelezte neki, hogy „még nem érett”, míg a keserű azt, hogy „vigyázat, mérgező”.

Manapság persze már nem csak a gyümölcsök jelentik számunkra az édességet, sőt, egyre több cukrot fogyasztunk, melynek világszerte mutatkoznak a negatív egészségügyi hatásai. Az ételekben lévő hozzáadott cukor sokszor szinte észre sem vehető, viszont kutatásokkal igazolható, hogy függőséget okoz, ezért érdemes átgondolni a fogyasztási szokásainkat. Ha úgy döntünk, hogy teljesen elhagyjuk a cukrot, akkor könnyen megeshet, hogy hasonló dolgokat élünk át, mint azok, akik valamilyen kábítószerről próbálnak leszokni – ezt patkányokon végzett kísérletekkel is igazolták.
A patkányok 12 órán át nem kaptak enni, majd újabb 12 órán át cukros és normál táplálékot is adtak nekik. Egy hónapig táplálták őket ilyen módon – ennyi idő után már mutatkoztak rajtuk a függőség jelei. Sokkal többet ettek a cukros tápból, mint a normálból, a 12 órás ételmegvonás alatt pedig levertség és depresszió tüneteit mutatták.

A cukor, akárcsak a drogok, elárasztja az agyat dopaminnal, ami hosszú távon azt a hatást vonja maga után, hogy egyre több és több cukorra lesz szükségünk ahhoz, hogy aktiváljuk a dopaminreceptorokat – azaz jól érezzük magunkat. Az agyunk hozzászokik a cukorhoz, és mindig egyre nagyobb mennyiséget akarunk. A cukormegvonás pedig – különösen az elején – levertté tehet minket, hangulatingadozással, szédüléssel is járhat. Hogy pontosan mennyi időbe telik „leszokni” a cukorról annyira, hogy ne érezzük a mellékhatásokat, mindenkinél egyénre szabott. Mindenesetre ha a teljes elhagyását nem is választjuk, a mennyiséget mindenképpen érdemes csökkenteni egészségünk érdekében.