Focidrukkerekkel a metrón

Azt, hogy szerdán kupagyőztes lett a Fradi, onnan tudom, hogy eufórikus hangulatban lévő futballdrukkerekkel utaztam a pesti metrón. Eddig a médiában értesültem arról, hogy a drukkerek olykor hangosak, s hogy az agresszív, szélsőséges rajongókat eltiltják a meccsektől, de testközelből még sosem tapasztaltam, milyen egy hatalmas tömeg a pesti tömegközlekedésen, akik zajongását már jóval a szerelvény megállóba érkezése előtt hallani lehet.
Éjszaka van, a metró mégis tele utasokkal. Egyszer csak valami fura zúgás hallatszik, amire az utasok megszeppennek, majd mikor a szerelvény megáll, „kupagyőztes, kupagyőztes”-t skandáló zöld-fehéreket látok mindenfelé. Valójában az egész megálló zöld-fehér színekben pompázik. Hová fognak felférni? Felférnek, igaz, hogy tele lesz tőlük a kocsi. Majd elkezdenek ugrálni, úgy, hogy az egész szerelvény mozog, libeg. A metró nem indul, a tömeg egy-egy vezér kezdeményezésére skandál, énekel. Az ugrálás abbamarad, a szerelvény végre elindul. A skandálás folytatódik, én pedig azon gondolkodom, meg kell-e tőlük ilyenkor ijedni, vagy sem. Ahogy az arcokat figyelem, nem bűnöző tekinteteket látok, habár van ezekben a férfiakban és nőkben pár doboz sör, az biztos. De örülnek, kupagyőztes lett a csapatuk, és most gátlások nélkül, teljességgel megélik az érzelmeiket. És akkor rájövök, hogy épp részese vagyok egy közösségi élménynek. Hiszen a nagyváros más-más részéből, különböző társadalmi rétegeiből verbuválódott tömeg mégiscsak közösség, akkor is, ha más, mint amit a kárpátaljai ember általában a fogalom alatt ért. A kárpátaljai falu vagy kisváros jól ismert arcai között felnövő ember számára természetes, hogy van közössége, hiszen sokszor egész életében ugyanazokat az arcokat látja, velük osztja meg életének különböző élményeit. Furán reagálunk hát arra, ha az emberek tőlünk eltérően szocializálódnak, és ennek eredményeképpen például másképp is élik meg, mutatják ki érzelmeiket. Azonban a nagyvárosban élőknek ugyanúgy szükségük van közösségi élményre, a valahová tartozás érzésére, akkor is, ha ez a csoport sokszor spontán. S közelről nézve nem is olyan rémisztőek a drukkerek. Sokkal inkább tele vannak energiával, örömmel, feltöltődnek a hétköznapokhoz, és végre nem a „magyar pesszimizmus” köszön vissza az emberre a 3-as metrón.

Sponták Szabina
Kárpátalja.ma