Helytörténeti szemlén a KMKSZ Tiszaásványi Alapszervezete

A KMKSZ Tiszaásványi Alapszervezete idén februárban pályázatot nyújtott be a Bethlen Gábor Alaphoz A magyar történelem korszakai – Árpád-vonal címmel. A program ennek a védelmi rendszernek a megismertetését tűzte ki célul. Szerettük volna, hogy szűkebb pátriánk képviselői is megismerkedjenek a magyar királyi honvédség remekművével, amely a második világháború idején az Északkeleti- és Keleti-Kárpátokban játszott jelentős szerepet. Célunk az volt, hogy a magyar történelembe kalauzoljuk a helyi magyar ajkú közösség az Árpád-vonal és a hozzá kapcsolódó erődítésrendszer megtekintése által.
Hosszú szervezés és egyeztetés után a helyi alapszervezet elnökségének döntése értelmében október 4-én útra keltünk. A hajnali indulás nem akadályozta meg a félszáz lelkes, kirándulni szerető és történelmünk iránt nyitott alapszervezeti tagot abban, hogy egy élményekben gazdag napot töltsön el vidékünk varázslatos tájain.
Úticélunk a volóci járási Felsőgereben volt, amely mindössze 13 km-re fekszik a számunkra nagy fontossággal bíró Vereckei-hágótól. Itt található az Árpád-vonal egyik része, egy bunker, amely immár felújított állapotban várja a látogatókat. A bunkerrendszer egyedülálló Európában. Idegenvezetőnknek köszönhetően teljes képet kaphattunk a hely történetéről és jelentőségéről. A hadtörténeti objektumba belépve egy teljesen más világba cseppentünk: a boltíves folyosók a háborús idők hangulatát idézték fel bennünk. A bunker körülbelül 700 méter hosszú, a hegy belsejébe falépcső vezet, jobbra és balra elágazások találhatóak. A létesítmény néhol 30-50 méter mélyen a föld alatt fut, nem ritka az egy méter vastagságú betontakaró fölötte. A felújításnak köszönhetően megfelelően kivilágított folyosókon járhattunk. S bár az újonnan létesített falépcsők és átjárók biztonságosak voltak, a háborús emlékeket idéző harci folyosókat járva az embernek bizarr érzése támadt. Kijutva a felszínre a résztvevők teljesen magukénak érezhették id. Kész Géza szavait, aki erről a helyről így nyilatkozott: „Egy magyarnak büszkeség ezeken a folyosókon végigmenni, mivel a nem is oly régi múltunk köszön vissza, amikor egy megtépázott magyar állam képes volt egy ilyen volumenű beruházást levezényelni„.
Menet közben útba ejtettük a környék látnivalóit. Így jutottunk el a Szinevéri-tóhoz és a Sipot-vízeséshez. Az időjárás is kedvezett nekünk, hisz utunkat majdnem egészében aranyló napsütés kísérte.
A Szinevéri-tóhoz tett kitérő sokaknak örökre emlékezetes marad. Bár a csúcsra vezető, erősen emelkedő út kissé megterhelő volt, de a panoráma mindenért kárpótolt. Egyre feljebb haladva fokozatosan nyílt ki a táj, majd a tengerszemhez érve teljes pompájában bontakozott ki előttünk. A látvány pazar és fenséges volt.
Nem kisebb hatással volt ránk a Fülöpfalva közelében fellelhető Sipot- vízeséssel való találkozás sem. Tizenhat méter magasból alázúdulva ez Kárpátalja egyik legszebb vízesése. A mellette található kőlapokon föl lehet jutni elég magasra, amit többen meg is kockáztattak.
Kellemesen elfáradva arra még jutott energiánk, hogy a sötétedés beállta előtt időt szakítsunk egy közös szalonnasütésre a szabadban. Kiindulási pontunkhoz ugyanazon az úton tértünk vissza, s érkeztünk meg késő este.
A KMKSZ Tiszaásványi Alapszervezete ezúton mond köszönetet a Bethlen Gábor Alapnak és a „KMKSZ” Jótékonysági Alapítványnak a támogatásért, amelynek segítségével megvalósulhatott ez a csodálatos túra.

Ferkó Csaba, Tiszaásvány