Kezdőlap » Kárpátalja » Színes » Hiedelmek az óév utolsó, az újév első napja köré…

Hiedelmek az óév utolsó, az újév első napja köré…

A néphagyomány szerint a szilveszteri, vagyis az óév utolsó és az újév első napjához fűződő szokások szinte teljesen összefonódtak.

Közös célja eredendően az, hogy a következő évre egészséget, bőséget, szerencsét és boldogságot varázsoljanak. Kárpátalja több településén ma is fellelhető még jónéhány szokás és hiedelem, melyek az elkövetkezendő időszak szerencsésebbé tételére, illetve a rontások elkerülésére vonatkoztak. Álljon itt néhány példa, melyek – legtöbb ma már csak a szájhagyományban – még mindig élnek a magyarlakta településeken.
Az óév utolsó, s az újév első napja közötti éjszaka egy olyan köztes állapot, mely a varázslásokra, rontásokra is lehetőséget kínált, ezért ilyenkor a régiek fokozottan figyeltek a szerencsét vagy balszerencsét elővetítő dolgokra, viselkedési formákra. Az aprójószág szaporítására például óestén a kastekenőt a kemence tetejére tették, vagy dobták fel, hogy a tyúkok jobban üljenek. Az év utolsó napjáig igyekeztek visszaszerezni a kölcsönadott tárgyakat, hogy azok az újévben se cseréljenek gazdát.
Az újév egy új időszak kezdete, egy régi periódus lezárása volt. Ez mindmáig így is maradt. Ami az év első napján történik, az a néphit szerint később, az év során újra megismétlődik. Ezért az emberek, hogy az egész évi jó szerencsét biztosítsák, igyekeztek csupa kellemes dolgot cselekedni, minden jót kívántak egymásnak. Ezzel együttesen rengeteg tiltás és előírás volt érvényben. Az újév első napját, hetét különböző előjelek telítették, melyek az elkövetkezendő időszakra utaltak.
Január elsején az elfogyasztott ételtől kezdve az ember lépéséig minden jelentett valamit. Például a pénztárcában lévő pénz mennyisége, a bőséges vagy szegényes asztal stb. a gazdagságra, ill. szegénységre utaló jelek voltak. És ugyanígy volt ez az állattartással, a párkapcsolatokkal, a jószággal is. Ezért is övezi az újév első napját rengeteg hiedelem.
Kárpátalja egyes településein egykor az új esztendő első napján nem mentek sehová, hogy ne legyenek egész évben sorolók, hanem inkább otthon maradtak. Úgy tartották, hogy újévre nem volt szabad szárnyast vágni, mert pusztulni fog az aprójószág. A mosdóvizet sem lehetett kiönteni a lavórból, mert a vízzel együtt a szerencsét is kiöntik. A régiek nagyon fontosnak tartották, hogy újév napján férfi lépjen először a házba, és ne üres kézzel. A férfi jelenléte önmagában is pozitív, az általa mondott újévi jókívánság, s az, hogy nem üres kézzel érkezik, növeli a ház és annak lakói szerencséjét. Szintén abból ítélték meg, hogy milyen nemű álaltból születik több a gazdaságban, hogy férfi, avagy nő az első látogató.
lencseAz év első napján vigyázni kellett arra, hogy mit fogyasztanak. Olyan állatnak a húsa nem kerülhetett az asztalra, amelyik hátrafele váj – ilyen például a szárnyas, ami elkaparja a szerencsét. A disznó viszont előre túr, halad, nyilvánvaló, jó irányba megy, kitúrja a szerencsét, ezért ennek a húsát fogyasztották.Egyes településen éjfélkor korhely levest, lencsét vagy halat ettek és esznek a mai napig, hogy sok pénze legyen a családnak, míg máshol azt tartották, hogy halas ételt nem szabad ilyenkor fogyasztani, mert a hallal együtt elúszik a szerencse is. Az új esztendő első napján mindent előszedtek, mert amilyen gazdag elsején az asztal, olyan lesz egész évben. A módosabb családok adtak a szegényebb szomszédnak, hogy azoknak is legyen mindene az újesztendőben.
Az óév és az újév közti határidőszakban nagyon sok jóslásra is alkalom adódott. Szerelmi jóslások tekintetében ilyenkor végezték az ólom- vagy a viaszöntést. Az ólomöntést inkább az idősebb asszonyok művelték, mert ők ebben jártasabbak voltak.  Úgy végezték, hogy felforrósították az ólmot vagy a viaszt, és ezt hideg vízbe csorgatták. Ha a megkötött anyag bölcső formát vett fel, akkor gyermekáldásra, ha koporsó formát, akkor halálra lehetett számítani az új évben. A virág formából esküvőt jósoltak, ha szív formát vett fel az anyag, akkor szerelmet vetítettek elő stb. Ez a jóslás a ház népére szólt.
Hogy a felsorolt tilalmak és eljárások annak idején mennyire váltak be, bizonyítani nem lehet. Azonban tény, hogy elődeink ragaszkodtak a kialakult szokásokhoz, és eszerint alakították életüket, mindennapjaikat. Mára csak néhány gyakorlat maradt fent, melyek látatlanul is ott keringenek az ünnep körül karöltve a fogadalmakkal és egyéb újonnan kialakult szokásokkal.
Gál Adél
Kárpátalja.ma
More in hagyomány, szilveszter, szokás
„Meg kell őriznünk hagyományainkat” – Betlehemes találkozó Beregszászban

A karácsonyi ünnepkör fontos eleme a Jézus születéséhez kapcsolódó, egyházi kötődésű, de népies elemekkel kibővült, humoros elemekkel gazdagodott betlehemezés, mely...

Close