Kárpátaljai kifőzde a Rózsa utcában – Kolobok ételbár

Kárpátalja sok nemzetiség otthona, ami természetesen az emiatt kialakult igencsak különleges gasztronómiában is megmutatkozik. Ezt a világot próbálja elhozni Budapestre a miniatűr Kolobok ételbár, ahol az állandó, dédanyáink idejéből származó receptek alapján elkészített varenyiki, pilmenyi, csebureki és a borscs leves mellett mindennap valami más keleti ételt próbálhatunk ki.
A Kolobok egyrészt egy szláv kenyérfélét jelent, másrészt pedig egy keleti szláv tündérmese kisgömböcre hajazó főszereplőjét, aki a történet szerint elmenekül a nagypapától és a nagymamától, majd pedig az őt megenni próbáló állatok elől is, amire nagyon büszke. Hát innen kapta nevét a szeptember 15-én, a Rózsa utca 90. alatt nyílt büfé, ahol a kárpátaljai népek (oroszok, ukránok, magyarok, ruszinok, huculok, svábok) igencsak változatos ételei közül főznek mindennap valami mást azoknak a recepteknek az alapján, amelyek nagyanyáink és dédanyáink idejéből származnak.
Erről a konyháról azt érdemes tudni, hogy az évszázados keveredés miatt nagyon változatos felhozatal jött létre, amelyben épp annyira helye van az ukrán borscs levesnek, mint a lecsónak és a lacipecsenyének, azzal a különbséggel, hogy mindenben van valami extra felütés. Az ételek sokasága miatt egyébként a Kolobok étlapja nem is állandó: a manapság igen népszerű varenyiki (990 Ft), pilmenyi (990 Ft), csebureki (750 Ft) és borscs leves (790 Ft) mellett mindennap van egy fix másik leves és kétfajta főétel. Ezekről főleg a hely Facebook-oldalán lehet tájékozódni.
Ottjártunkkor vargányamártásos eszkalopot (1290 Ft), csirkehúsos céklakoszorú-salátát találtunk pluszban, amelyeket az állandó fogásokkal együtt meg is kóstoltunk: az egyetlen negatívum, amit találtunk, az a borscsban úszkáló csont volt, de ezt a rossz tapasztalatot akár az elkényeztetett városi ízlésünk számlájára is írhatjuk; ami talán a legkülönlegesebb volt, az pedig a csebureki, amit Budapesten máshol eddig még nem láttunk, de most egy életre megjegyeztük.
Egyébként más napokon nem ritkák az olyan fogások, mint a májgaluskaleves, a pirozski, a beregi rántott csirkecomb vagy például a mézes sütőtök, amelyek általában a felesleges pompát nélkülöző műanyag tányérokon érkeznek, és szintén műanyag evőeszközökkel fogyasztandók.
Az ételekről fontos tudni, hogy minden helyben készül, a tésztákat is saját maguk gyúrják, a húst is ők darálják, sőt, a pilmenyi becsomagolása is kézzel történik a sokak által sarlatánságnak tartott pilmenyikészítő helyett. A befektetett munka eredményeként egy olyan otthonos hangulat alakult itt ki, ahol simán elnézhető a még gyakorlatlan tulajdonosnak az, hogy elfelejt kolobokot adni a borscshoz, vagy esetleg annyira koncentrál valamire, hogy egy kicsit elveszti a fonalat beszélgetés közben. Az izgalmakat ottlétünkkor egy pohár teljesen házi készítésű, ásványvizes üvegből kitöltött kvasszal vezette le, amiből természetesen mi is kaptunk.