Miért éppen a tojás?

A húsvéthétfő a néphagyomány szerint a locsolkodás időszaka, melynek alapja a víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit volt. A magyar nyelvterületen a locsolkodás jutalma az étellel vagy itallal kínálás mellett a piros vagy hímes tojás.

Szerte a világon a tojás az élet kezdetét és a világmindenséget jelképezi. Egy kínai hagyomány úgy írja le az eget és a földet, mint tojáshéjat és sárgáját, egy indiai mítosz szerint pedig egy hattyú keltette ki a kozmikus tojást, amelyből a világ létrejött.

Nem véletlen, hogy a tojás vált az élet, a teremtés szimbólumává. Ez az egyik legtökéletesebb forma, amelyet a természetben találhatunk, és egyben magában rejti a születés, az élettelenből élővé válás titkát.

A néprajzi lexikon szerint a tojás ősi termékenységszimbólum, a keresztény egyházi szimbolikában pedig a feltámadás jelképe, és a 12. század óta szentelmény.

A húsvéti tojások festésére a kémiai festékek elterjedése előtt természetes anyagokat használtak. Leggyakrabban hagymalevéllel festettek, de nyerhettek sárga színt a vadalmafa héjából, zöldet a bürökből, és kéket a lencse leveléből. A tojásdíszítés leggyakoribb módja a viaszolás és a karcolás volt.

Bálint Sándor néprajzkutató azt írja, hogy a húsvéti tojás a locsolás viszonzásaként eredetileg szerelmi ajándék, ugyanakkor számos példa bizonyítja, hogy a feltámadt Krisztus jelképe a keresztszülők hagyományos ajándéka is volt ezen a napon. Ezt az ajándékot a keresztszülők vitték el, vagy a gyerekek mentek el érte.

Gál Adél
Kárpátalja.ma