Minden, amit a szilváról tudni érdemes VI.

A szilvafa régiónk egyik legelterjedtebb gyümölcsfája, szinte nincs olyan kert, amelyben ne lenne megtalálható. Páratlan a szilva a tekintetben is, hogy a friss fogyasztás mellett milyen sokféleképpen használható fel a gyümölcse.

A gyümölcs cefrézése

Előző számunkban már említettük, pálinkafőzéshez csak érett, egészséges és tiszta gyümölcsöt használjunk. A romlásnak, rothadásnak, penészesedésnek indult szemeket inkább dobjuk ki, mert a későbbiekben problémát okozhatnak.

Gyümölcseinket cefrézés előtt mossuk meg, magozzuk ki, majd aprítsuk vagy zúzzuk szét. Az utóbbi művelet jelentős mértékben segítheti az erjedést. Az élesztőgombáknak így kedvező körülményeket teremtünk, miáltal egyenletesebben tudnak elszaporodni.

Az erjesztőedények és a tárolóhelyiségek

Ha minőségi pálinkát szeretnénk készíteni, a tárolóedényeinkre és a tárolás körülményeire is kellő figyelmet kell fordítanunk. Az összezúzott, előkészített gyümölcsöt zárható, rozsdamentes hordókban vagy műanyag edényekben tároljuk. Az erjedést segíthetjük tárolóhelyiségeink egyenletes hőmérsékletével. Ezért e helyiségek ne legyenek túl naposak vagy túl árnyékosak. A cefre erjedésének optimális hőfoka 18 oC. Ha túl magas a hőmérséklet, meghaladja a 30 oC-t, az élesztősejtek „megfőhetnek”. Amennyiben ez bekövetkezik, az erjedés leáll, és elszaporodhatnak a nem kívánatos mikroorganizmusok, minek következtében tönkremehet a cefre, kárba veszhet az egész eddigi munkánk. Ha viszont mindent jól csináltunk, 2-3 hét alatt kész a cefrénk.

A párlatok

Pomnen Matuska (Italok A-tól-Z-ig) leírja, miként nyerhetünk párlatot gyümölcsből, amire a szilva különösen alkalmas. A jól ismert alapelv az, hogy közönséges nyomáson az alkohol 78,3 oC-on, a víz pedig 100 oC-on forr, így viszonylag könnyű kinyerni az alkoholt az alkoholos-vizes keverékből, amit az érett cefre jelent. Az elegyet forrásig melegítve először az alkohol túlnyomó többsége távozik el belőle, majd a vízben egyre gazdagabb párák következnek. A felfogott alkoholos párákat lehűtve jutunk a folyékony szeszhez: a párlathoz. Ezt a folyamatot desztillációnak nevezzük. A további desztilláció során a víztartalom csökkentésével egyre magasabb szeszfokú párlathoz jutunk, benne íz- és aromaanyagokkal.

A cefre lepárlásának folyamatai

Kétszeri lepárlás után kapjuk a kiváló minőségű pálinkát. Ügyeljünk rá, hogy a pálinka megtartsa a gyümölcsre jellemző aromaanyagokat, figyeljünk oda, hogy a cefre ne égjen oda a főzőüstben.

Ma már az üstök anyaga csaknem kizárólag vörösréz, mert a réz semleges fém, és katalizáló hatással bír a forráshőmérsékleten végbemenő kémiai változásokra, amelyek a pálinka íz- és zamatvilágának kialakítása szempontjából jelentősek. Készítenek üstöt rozsdamentes és saválló acéllemezből is, de a sisaknak, a páracsőnek és a hűtőcsőnek ebben az esetben is rézből kell készülnie.

Az első főzés

Az üstöt a térfogatának 60-70%-áig töltsük meg az esetleges felhabzás miatt. Figyeljünk a cefrénk sűrűségére, mert minden gyümölcsből különböző állagú alapanyagot kapunk.

Az első lepárlás terméke a nyerspárlat (nyers szesz). Egyszerűen ellenőrizhetjük, hogy meddig főzzük még a cefrét: öntsünk rá egy kicsit a párlatból a rézcsőre, amely az üstünktől a hűtőtartályhoz vezet. Gyufával meggyújtjuk, s ha már nem ég a folyadék, abbahagyhatjuk az első lefőzést.

A második főzés

A második főzés célja a párlat finomítása, az alkoholkoncentráció növelése, a párlatrészek szétválasztása, hogy a kívánt zamatú és minőségű pálinkát kapjuk. Mivel a nyers szesz nem habzik, az üstöt 80-90%-ig megtölthetjük. A fűtést – akárcsak a cefre főzésénél – intenzíven kezdjük, majd amikor az üsttől a hűtő felé vezető rézcső felmelegszik, vegyünk vissza a tűzből, és lassan indítsuk a lepárlást az alkotórészek tökéletes szétválasztása végett. A lepárlás tartama üstmérettől függően 4-5 óra.

Fontos tudni, hogy a második lepárlásnál az „elő szesz”vagy más szóval „rézeleje” az emberi szervezetre mérgező anyagokat is tartalmazhat, ezért kell eltávolítanunk a kezdeti mintegy 2-2,5 decinyi folyadékot. Ennek a folyadéknak a színe kékeszöld. Addig figyeljük a folyamatot, míg átlátszó nem lesz a párlatunk.

A továbbiakban a boltokban, gyógyszertárakban kapható szeszfokolóval ellenőrizhetjük párlatunk szeszfokát.

Jól tudjuk, hogy az emberi leleményesség nem ismer határokat, különösen, amikor arról van szó, miként főzhetnénk pálinkát speciális lepárló berendezés híján. Éppen ezért mindig figyeljünk oda a biztonságunkra. Gondoskodjunk róla, hogy a főzőberendezésünk fedele jól záródjon, ne szivárogjon – már csak azért se, mert a második lepárlásnál könnyen elillanhat a szeszünk. Mindig rézcsövet használjunk, sohasem gumi vagy műanyag csövet, mert ez elronthatja a pálinkánk minőségét ízében és színében is. A hűtőedény rozsdamentes legyen, nagysága duplája a főzőedénynek.

A pálinka szeszfokának beállítása

A lepárolt pálinka még nem tekinthető fogyasztható italnak, „túl erős” a toroknak, már csak a szeszfoka (60–75o) miatt is, ezenkívül illata szúrós, íze csípős, karcos lehet, aromája nem harmonikus, hiányos. A szilvából készített pálinkák értékei, illat- és ízviláguk 45–50o-os alkoholtartalom mellett teljesednek ki.

Miután a pálinka szeszfoka a második lepárlás után magasabb a fogyasztási értéknél, szükség van a szeszfok beállítására, vagyis a hígítására. Erre a célra desztillált vizet használjunk! A víznek és a pálinkának azonos hőmérsékletűnek kell lennie, mindig a vizet öntjük a pálinkába és sohasem fordítva. A pálinkánk szeszfokát a szeszfokolóval állíthatjuk be a kívánt értékre.

Érlelés

Miután a pálinka elkészült, kb. 2-3 hónapra van szükség ahhoz, hogy letisztuljon. A letisztulás azt jelenti, hogy lágyabb, kevésbé „vad” lesz fogyasztáskor az ital, és az adott gyümölcs illata, íze tökéletesen megmutatkozik benne. Sötét helyiségben, szobahőmérsékleten, üvegkorsóban kell tárolni az érlelődő pálinkát oly módon, hogy a tárolóedényt csak 90%-áig töltjük meg és csak lazán zárjuk le az üveg száját.

Kapincu Kacsó Mónika