Mondd el ma – Kinek fontos ma a befőzés?

Kicsit magunk mögött hagyva gondjainkat-bajainkat, a karanténnal kapcsolatos aggodalmainkat mélyüljünk el a befőzés témájának rejtelmeibe. Hiszen nyár van, a legtöbb gyümölcs, zöldség érésének időszaka, amikor az ember a napozás és lubickolás mellett gondos hangya módjára már gondol a téli hónapokra is, ezért elraktározza, üvegbe zárja mind azt a jót, mit a melegben megérlelt a nap. Milyen szerepet tölt be a befőzés egy újságíró, pap, színész vagy cukrász életében? Erre a kérdésre kerestem a választ:

Hegedűs Csilla, újságíró: Az én életemben nagyon nagy szerepet játszik a főzés, a befőzés. Mondhatnám, hogy több mint hobbi. Olyan 13-14 éves lehettem, amikor megsütöttem az első piskótámat, és érdekes módon a család meg is ette. A befőzés azért érdekelt már elég korán, mert nagyon szeretem az édességet. Gyümölcsök közül a málna, az eper, a szilva jöhet szóba.  A kovászos uborka és hasonlók nem annyira érdekelnek. Tehát azt mondanám, hogy azt készítem el, amit szeretek. Az idén sajnos a koronavírus mellett a rossz időjárás is tönkre tette az elképzeléseinket. Nem minden gyümölcsből került üvegbe. Viszont gazdag eper-, málna- és almatermésünk volt. Ebből a háromból nem keveset tettünk félre.

Eperből készült lekvár, dzsem, befőtt, és sok epertorta. Ugyanez történt a málnával is, de nem maradhatott el a szörp sem.

Ilosvay Mária, cukrász: Nálunk a legelső gyümölcstől a legutolsóig a befőzésen van a hangsúly. Mivel nagy a család, ezért folyamatosan készülnünk kell a télre. Mindenki kiveszi a részét a munkából, a legkisebbtől a legnagyobbig.

Időjárás szempontjából az idei év szörnyű! Gyümölcsfáinkról semmit sem tudtunk szedni, szinte mindent meg kell vásárolni. A paszuly, az most végre saját, de csak három üveggel tudtunk elrakni.

A befőzés mellett rengeteg gyümölcsöt lefagyasztunk, de azt nem étkezésre, hanem a kézműves fagylaltjainkba.

A befőttjeinkben fontos, hogy saját készítés. Erre esküszöm. Tudom, ha a gyerekem megkívánja, akkor bemegy a spájzba, kiveszi és jóízűen megeszi. És abban az van, amit ő elképzel.

Édesanyám is ennek volt a híve, tőle tanultam befőzni ,és azt is, hogy mindig tele legyen a spájz. Sokat nevelkedtem nagymamámnál. Ott is azt láttam, hogy duplája volt mindenből. Nálunk is valahogy így működik, sőt most már többszörös gondot kell rá fordítani, mert többfelé kell belőle adnunk. Amikor már vannak felnőtt gyerekeink, gondoskodunk arról, hogy nekik is legyen részük, amit elvihetnek.

Molnár János, beregszászi római katolikus esperes-plébános:

Mindenképpen az ember életének egy fontos része. Ami eszembe jut a befőzéssel kapcsolatban, az elsősorban a gyerekkorom, azon belül édesanyám, vagy még inkább nagymamám, a sajátságos ecetes, forró, vizes illatok a konyhában, az ahogyan készítettük,  ahogyan mostam a gondosan előkészített hozzávalókat, ahogyan télen elővettük és nagy élvezettel ettük a nyáron befőzött gyümölcsöket vagy zöldségeket. A befőzés nagyon fontos  része nem csak az étkezésnek, hanem az egész kultúránknak, az egész emberiségnek, az egész családi életünknek, mert ez is egy olyan pont, ahol találkoznak a családtagok, beszélgetnek, segítenek egymásnak, és tesznek valamit a közért.

Befőzésre mostanában nem nagyon van időm, de bármikor összedobok egy könnyebb ételt. Néha rászánom magam, és akár egy egész délelőttöt töltök főzéssel. Kedvenceim közé tartoznak a szabad ég alatt elkészített különböző grillezett húsfélék, zöldségek.

Béres Ildikó, színésznő: A befőzés egy nagy tradíció a családunkban. Mindig is együtt főztünk be édesanyámmal, és ez a mai napig sem változott.

A mi befőttjeinket Erdélyben is nagyon szeretik. Mindig viszek magammal, és mindenki elkéri a receptet. Kedvencük az uborka, mert ropogós, nem túl sós, nem túl édes, nem túl savanyú.  A baráti körömben mindig azt mondják, hogy ilyen finomat még nem ettek. Múlt héten érkeztem haza és már le is volt szedve húsz kiló uborka. Mondta édesanyám, hogy nem akar terhelni, ezért szívesen egyedül is megcsinálja. De nem! Nekem az egy kikapcsolódás. Ma a befőzés úgy maradt meg köztünk, mint egy kapcsolat, melyet ápolunk. Otthon is el tudnám készíteni, de az milyen lenne? Azt csak édesanyámmal tudom, és akkor sokkal finomabb lesz. Próbálom úgy alakítani az életem, hogy  akkor jöjjek hozzá Benébe, amikor éppen érik a barack vagy a szőlő, melyből zseniális szörpöket készítünk együtt. Lepréseljük, és kevés cukorral készítjük. Nagyon finom.

Emellett szeretek bíbelődni azzal is, hogy sorokban rakom ki a zöldségeket az üvegben, egy-egy sor paprikát, karfiolt, paradicsomot… Az interneten láttam olyan nagyon vagány megoldásokat, hogy akár egy fejet vagy más formát is ki lehet rajzolni az üvegben a színes zöldségből. Úgy hogy ezt is ki fogom próbálni!

Bunda Fehér Rita
Kárpátalja.ma