Napéjegyenlőség utoljára volt március 21-én ebben az évszázadban
Napéjegyenlőségről akkor beszélünk, amikor a napsugarak merőlegesen esnek az Egyenlítőre, ez évente kétszer fordul elő, március 20-21-e, illetve szeptember 22-23-a körül. Két azonos típusú napéjegyenlőség között átlagosan 365 nap 5 óra 48 perc 45 másodperc telik el. Ezt az időtartamot a csillagászatban tropikus évnek nevezik. Jelenleg használatos naptárunk megalkotása során az egyik legfontosabb szempont az volt, hogy a naptári év átlagos hossza minél jobban megközelítse a tropikus év hosszát. Így biztosítható az, hogy az évszakok állandó helyen maradjanak a naptárban.
Mivel a Föld tengelyének iránya a csillagos égi háttérhez képest nem állandó (kúppalástot ír le), így a tropikus év hossza nem egyezik meg azzal az időtartammal, amely a bolygónk számára szükséges, hogy megkerülje a Napot. Utóbbi a sziderikus év, hossza 365 nap 6 óra 9 perc 9 másodperc.
„Amennyiben azonban naptárunk alapja a sziderikus év lenne, azzal a bonyodalommal néznénk szembe, hogy az évszakok ‘körbejárnak’ az év hónapjain, körülbelül 2150 évenként egy hónapot elmozdulva. Így 13 ezer év múlva nálunk januárban lenne a legnagyobb nyári meleg, júliusban pedig a legnagyobb téli hideg” – emeli ki a cikk szerzője, Szabadi Péter csillagász. Mint kifejti, a naptárkészítés nehézségét az okozza, hogy egy (naptári) év csak egész számú napból állhat, ezért vannak szökőnapjaink, illetve szökőéveink. Ha három 365 napos évet mindig egy 366 napos követ, akkor a naptári év átlagos hossza 365 nap 6 óra. Ez volt az évszázadokig használt Julián-naptár alapja, csakhogy így 11 perc és 15 másodperc eltérés mutatkozott a tropikus évhez képest. A jelentéktelennek tűnő eltérés évszázadok alatt komoly elcsúszást okozott.
A tropikus év 365 és egynegyed napos hossza azt jelenti, hogy amikor két egymást követő tavaszkezdet között nincs szökőnap, akkor a második évben körülbelül 6 órával később következik be a napéjegyenlőség, mint az elsőben. A 365 nap elteltével ugyanis még szűk 6 órát várni kell, hogy a Nap az Egyenlítő „fölé” érjen. Szökőnap esetén naptárunk 366 nap után tér vissza ugyanahhoz a dátumhoz, viszont ekkor már 18 órával meghaladtunk egy tropikus évet, ezért az évszakváltások ilyenkor 18 órát „visszacsúsznak”.
„Tehát ha jövőre közönséges (365 napos) év lenne, akkor a napéjegyenlőség 6 órával később következne be, mint az idén, viszont mivel szökőév jön, 18 órával korábban. Így négyévenként nagyjából ismétlődik a tavaszkezdet időpontja. Mivel azonban a tropikus év 11 perc 15 másodperces időtartammal rövidebb, mint 365 nap és 6 óra, ezért négy év elteltével a különbségnek a négyszeresével, azaz kereken 45 perccel korábbra esik a napéjegyenlőség” – mutat rá a csillagász.
Az idén még március 21-ére esett a csillagászati tavasz kezdete, de mivel jövőre szökőév lesz, 20-án reggel következik be. Ezt követően 365 napos évek jönnek, és a napéjegyenlőség időpontja ismét egyre későbbre tolódik, de 2015-ben is még március 20-ára esik, nem sokkal éjfél előtt köszönt be a csillagászati tavasz. Ezután, mielőtt még újra elérné 21-ét, ismét szökőév jön, ezért 2016-ban a napéjegyenlőség március 20-án reggelre kerül vissza.
„A négy évenkénti 45 perces csúszás azt eredményezi, hogy 2012-től 2047-ig minden évben március 20-ára, 2048-ban viszont már 19-ére esik a jeles nap közép-európai idő szerint. Mivel a 2100-as esztendőben kimarad az egyébként négyévenként esedékes szökőnap, ezzel 1 napot előrefelé mozdul el a folyamat, és 2102-ben már ismét 21-én következik be a természet újjászületésének e fontos szimbóluma” – olvasható az MCSE honlapján.
Forrás: hvg