Rákóczi-emlékhelyeken

Az ifjú rákóczisok hagyományápoló csapata gyakran látogat el Borbély Ibolya tanárnő vezetésével a nagyságos fejedelem életéhez kötődő helyekre. A 2010-es év egyik legemlékezetesebb élménye volt a Rákóczi-emlékhelyek felkeresése Szlovákiában „a bölcsőtől a koporsóig.”

A közelmúltban pedig ismét igen emlékezetes úton vettünk részt. Gyömrőre látogattunk el a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolába. Borbély Ibolya tanárnő 7 évvel ezelőtt már járt ott ifjú rákóczisokkal. Elhaladtunk a gödöllői kastély előtt is, s mindnyájunkat lenyűgözött ez a csodaszép épület.

A gyömrői iskolában az igazgatóhelyettes igen kedvesen fogadott bennünket. Koszorút helyeztünk el az iskola falán lévő Rákóczi-domborműnél, melynek párja Beregszászon van a Bethlen–Rákóczi-kastély homlokzatán. Közös fényképet is készítettünk a gyömrői iskolásokkal, akiknek ajándékba édességet vittünk és az Irka gyermeklap több példányát. Az iskola folyosóján megtekintettük a Rákóczi-kiállítást. Majd városnézés következett. Megtekintettük a város római katolikus templomát, melyet Nepomuki Szent János tiszteletére szenteltek fel. A főoltáron a szentet ábrázoló olajfestmény látható, a szentély két oldalán lévő fülkében pedig Szent Erzsébet és Szent Margit életnagyságú kőszobrai. A templom külső falán elolvastuk a műemlék részletes leírását.

A református templomban is voltunk, s itt megcsodáltuk a carrarai márványból faragott Canova-reliefet, melynek történetével a tiszteletes asszony ismertetett meg. Főhajtással tisztelegtünk a belvárosban lévő Rákóczi-szobor és az I. világháborús emlékmű előtt is. Utunk ezután a Teleki-kastélyhoz vezetett, amelyhez bármilyen irányból közeledtünk is, már 20-25 km távolságból feltűnik.

Utunk következő állomása a mányaréti Rákóczi-emlékmű volt, amely annak emlékét őrzi, hogy 1705. július 3-án II. Rákóczi Ferenc fejedelem seregszemlét tartott itt a tiszántúli kuruc hadai felett. Vitézei előtt elmondott lelkesítő beszédének kézirata fennmaradt, teljes szövegének kópiája a gyömrői Tájházban található. Az emlékműnél elhelyeztük a megemlékezés koszorúját.

Ezután Budapestre tartottunk. A Parlament melletti Rákóczi-szobornál koszorúval tisztelegtünk a mi nagyságos fejedelmünk előtt. Fényképek örökítik meg, hogy ott vagyunk nemcsak II. Rákóczi Ferenc, de József Attila szobránál is.

Az utolsó nagy állomás a Terror Háza volt. Az előcsarnokban az óriási fekete és vörös márványtábla alatt helyeztük el koszorúnkat egy örökmécses mellett. Bejártuk a színtereket – Pándy Szekeres Dávid, a Beregszászi Járási Rákóczi Szövetség elnökének vezetésével, aki nélkül külföldi útjainkat nem tudnánk megvalósítani. Szomorú szívvel hagytuk el a hatalmas épületet. Az itt szerzett mély benyomások még sokáig bennünk élnek majd, s imádkozunk, hogy a Terror Házában látott borzalmak meg ne ismétlődjenek.

Emlékezetes marad nekünk a fejedelem beszédének egy részlete, amely a ma élő magyaroknak is üzen: „Nem kívánok birodalmat, nem kincset tületek, s nem egyebet: az igaz bátor szívet, hogy az magaméval összekapcsolván, veletek éljek és haljak!” Az élményekben gazdag csodálatos útért köszönetet mondunk Pándy Szekeres Dávid és Borbély Ibolya tanároknak.

Ifjú rákóczisok

karpataljalap.net