Utódainkat felhozád…

Közel ötven fővel indult honismereti kirándulásra augusztus 6-án a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Nevetlenfalui Alapszervezete, felkeresve az összmagyarság és a kárpátaljai magyarság történetének nevezetes emlékhelyeit.

Popovics Béla munkácsi helytörténész kalauzolásával elsőként a munkácsi várba látogatott el az Ugocsából indult társaság. Idegenvezetőnktől megtudtuk: a vár a város büszkesége, ugyanakkor tragédiája is, hiszen a vár bevehetetlenségéért rendre a városon csattant a bosszú. A várból látszik az a négy vármegye, pontosabban annak a négy vármegyének a „nálunk maradt” része (Ung – 2/3, Máramaros – 2/3, Bereg – 9/10 és Ugocsa több mint fele), amelyből mesterségesen hozták létre Trianonban a mai Kárpátalját. Egy XIX. századi újság tanúsága szerint Munkácshoz köthető a terület első megnevezése mint Kárpátalja. A várban Petőfi Sándor, Zrínyi Ilona és a kis Rákóczi Ferenc szobrát, a turult, a vár állandó kiállításait kerestük fel, illetve megtekintettük azt a kápolnát is, amelyben Zrínyi Ilona és Thököly Imre házasságot kötött. Zrínyi Ilona ebben a várban akarta megszülni Ferenc fiát, ám az út közben rátört fájások miatt nem vállalta tovább az utat, ezért Borsiban hozta világra a gyermeket. Petőfi is betért ide esküvőjére menet, s az akkor börtönként működő várról 1847-ben írt A munkácsi várban című versében emlékezik meg: „Bátran tudnék a vérpadra lépni,/ Oh de ez a börtön… ettül félek.” Mindezek mellett szomorúan konstatáltuk, hogy bár a vár egyértelműen a magyar történelem elválaszthatatlan része, magyar kiírások híján történelmünk nagyjairól csak ukránul (vagy angolul) találunk jelzést, ismertetőt. A létesítményt az azon személyek által tett áldozatok teszik fontossá a magyarság számára, akik mindvégig kiálltak meggyőződésük, hitük, nemzetük érdeke mellett.

Szolyván az emlékparkot kerestük fel, ahol Budaházi Kornélia alapszervezeti elnök helyezett el koszorút a lágerben maradt nevetlenfalui férfiak márványtábláján.

A hét vezért jelképező vereckei honfoglalási emlékműnél Popovics Béla azt az elméletet ismertette, mely szerint a ma honfoglalásnak nevezett esemény nem más, mint a magyarság hazatelepülésének utolsó hulláma. Ennek fényében őseink nem elfoglalták ezt a vidéket, hanem alapvetően itt éltek, de egy időre elhagyták, később pedig, 895–896 környékén végleg hazatelepültek. Az emlékműnél a Himnusz és a Szózat eléneklésével tisztelegtünk őseink emléke előtt. Megtekintettük a Vereckei-szorost is.

A végig a Latorca folyását követő utunk végén a Schönborn-kastélyba látogattunk. A Schönborn család vadászkastélyát a szovjet időkben alakították át szanatóriummá.

A KMKSZ Nevetlenfalui Alapszervezetének honismereti kirándulása a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezete támogatásának köszönhetően valósult meg.

Espán Margaréta