Vár ránk a munka a szőlőben

Nyakunkon a tavasz, itt az ideje, hogy munkához lássunk a szőlőben. Az aktuális teendőkről Jakab Sándor beregszászi szőlész-borászt kérdeztük.

– Foltokban még hó áll a kertekben. Mikor, hogyan kezdhetjük el a munkát a szőlőben?

– Az elhúzódó tél után most már egyre sürgetőbbé válik elvégezni a tavaszi munkálatokat, azaz mindenekelőtt a metszést, a támrendszer helyreállítását. Érdemes azzal kezdeni a munkát, hogy megvizsgáljuk a tőkék állapotát, nem szenvedett-e fagykárt a szőlőnk. Tanácsos fajtánként külön vizsgálni a tőkéket, hiszen eltérő a különböző fajták fagyérzékenysége.

Igaz, az idei tél elhúzódott, az erős, tehát a -20 fok alatti fagy azonban ritka volt, azaz a szőlőket nemigen károsította a hideg, a rügyvizsgálatot mégis célszerű megejteni. Ilyenkor éles oltókéssel hosszirányú bemetszést ejtünk egy-egy rügyön, lehetőség szerint a tőke különböző ágain, részein. Amennyiben a rügy egész keresztmetszetében zöld, akkor a fagy nem károsította a tőkét. Ha a rügy belseje a metszéslapon láthatóan meg van barnulva, akkor bizonyos fokú fagykárról beszélhetünk. Ezután láthatunk neki a metszésnek, amit lehetőség szerint fagymentes időben végezzünk. Ne feledjük, hogy mínusz 4-5 oC-nál károsodhatnak a szőlővesszők, különösen a vágott felületeknél.

– Milyen szempontok szerint metsszünk?

– A metszés a legfontosabb művelet a fiatal és a termő szőlő alakításában, valamint a termőegyensúly betartásában. Az egyes fajták tőkéi különbözőképpen terhelhetők, de függ a terhelhetőség az adott körülményektől is. Másképpen kell terhelni például egy fiatal tőkét, mint egy középkorút, amely bírja a terhelést, s jó a talajának állapota. Sok függ ugyanis a talaj trágyázottságától is. Ha évek óta nem trágyáztunk, akkor természetesen kisebb terhelést kell adni a tőkéknek. Egy tőke átlagos terhelhetősége 15-20 rügy négyzetméterenként. Tehát egy két méter sortávolságú és egy méter tőtávolságú szőlőnél elméletileg tőkénként 20-30 termőrügyet hagyhatunk meg. Amennyiben fagykáros a szőlő, valamivel többet kell hagyni, hiszen számítanunk kell arra, hogy nem minden rügy fog kihajtani.

A többéves tapasztalat alapján általában minden gazda ismeri szőlője terhelhetőségét. Figyeljünk oda, hogy ha az előző esztendőben nagyon rossz évjárat volt, s gyengén értek be a szőlővesszők, akkor kevesebb terhelést adjunk a tőkére, hogy a növény korrigálhassa az előző rossz évjárat hatásait.

Ha fagyott vesszőt találunk, az egészet vágjuk le, s tőből vágjuk ki a száraz növényrészeket is. A vágásokat, metszéseket úgy ejtsük, hogy ha azok nyomán úgymond „könnyezni” kezd a szőlő, ne a rügyekre csorogjon majd a nedv, mert ettől azok „megvakulhatnak”, azaz nem hajtanak ki.

A fajtáktól függően alkalmazzuk a különböző metszésmódokat. Vannak fajták, például a Tramini, a Muscat Ottonel, amelyeket rövid csapok helyett inkább szárvesszős vagy hosszú csapra metsszünk. Ezt úgy ajánlatos csinálni, hogy a későbbiekben ívesen köthessük le a szárvesszőket, mert így nagyobb a valószínűsége a rügyek kihajtásának, mint ha egyszerűen vízszintesen hajtanánk le a szárvesszőt. Figyeljünk oda arra is, hogy az idősebb ültetvényeknél tanácsos fiatalítani a tőkéket, aminek szintén ilyenkor, a tavaszi metszéskor jön el az ideje. A fiatalítást azonban ajánlatos nem egyszerre, nagyarányú visszavágásokkal elvégezni, hanem fokozatosan, több lépcsőben, néhány év alatt.

Ha végeztünk a metszéssel, igazítsuk meg a támrendszert is. Egyenesítsük ki az oszlopokat, karókat, szükség esetén cseréljük ki azokat. Ezután igazítsuk meg, feszítsük ki a huzalokat.

– Mi a helyzet a lemosó permetezéssel?

– Mivel a tavalyi csapadékos évben nagyon sokféle gombás betegség támadta meg az ültetvényeket, és sok volt a kártevő is, ajánlatos a metszés után, de még a rügyfakadás előtt lemosó permetezést végezni. Azért kell ezt külön hangsúlyozni, mert amennyiben a szőlő növényvédelme egyébként megfelelő, a gazdák mifelénk általában nem végeznek minden évben lemosó permetezést. Azonban egy olyan rossz évjárat után, mint amilyen a tavalyi volt, szinte elkerülhetetlen, hogy permetezzünk. Erre a célra rendszerint bordói lét vagy rézoxikloridot, esetleg valamilyen, a kereskedelemben kapható olajos szert használhatunk.

– Mit tanácsolna azoknak, akik kiöregedett vagy kifagyott tőkéjüket szeretnék pótolni: vásároljanak oltványt, vagy esetleg a szomszédos tőkék segítségével, bujtással pótolják az ültetvény „foghíjait”?

– Ajánlatosabb jó, megbízható helyen vásárolt oltványt ültetni. Az ilyen vad alanyra oltott oltvány ellenállóbb, tartósabb, hosszabb életű lesz, és jobb minőségű termést hoz. Kiskertben, ahol rendszerint több fajtát is termesztenek, ez a megoldás azért is szerencsés, mert így egy újabb szőlőféleséggel gyarapíthatjuk a választékunkat. De amennyiben az oltvány beszerzése valamiért gondot okoz, akkor megpróbálkozhatunk a bujtással, megtehetjük, hogy az erre alkalmas, kellően hosszú szárvesszőt lehúzzuk a földig. Egy évig hagyjuk gyökeresedni az ilyen hajtást, majd a második évben levághatjuk az anyatőkéről.

Kárpátalja