Veszélyes lakótársak – Méhek és darazsak

Kezdődik a nyár. Ilyenkor sokkal jobban fogynak a hideg cukrozott üdítők, a fagylalt, a gyümölcslevek és a szezonális, magas cukortartalmú gyümölcsök, mint a szőlő, a dinnye, az őszi-, és a sárgabarack. Ez így van rendjén, de ne feledjük, hogy a magas cukortartalom nemcsak minket, hanem néhány csípős „lakótársunkat” is vonzza. Ők a darazsak.

A méhekkel ellentétben a darazsak nem alakítanak ki nagy kolóniákat, papírvékony, szürkés színű fészkeiket az ablak és a roló között, a postaládákban, a meleg, száraz padlásokon a tetőcserepek belső felületéhez ragasztva találhatjuk meg. Ezeket a fészkeket sem célszerű megbolygatni, mert ez könnyen támadásra ingerli őket, csípésük pedig kifejezetten fájdalmas.

Gyakran tesznek kárt a szőlőben és a gyümölcsösben, mert megkezdik a szőlőszemeket, kirágják azokat, emberi fogyasztásra alkalmatlanná téve. Sokan szúnyoghálóval takarják le ebben az időszakban a szőlőfürtöket, hogy megakadályozzák a kártételt.

Mivel a darazsak számára az erős színek, édes illatok jelentik a legnagyobb vonzerőt, ezért a szabadban, a fészkek és a kaptárak közelében lehetőleg ne viseljünk élénk, színes (sárga) ruhákat, ne használjunk erős, édes illatanyagú kozmetikumokat. Főként a kisgyermekek vannak veszélyben, mivel ők gyakran leeszik magukat. A ruhán és a bőrön maradt gyümölcslé hamar odavonzza a darazsakat, és könnyen megvan a gond.

Vigyázzunk arra is, hogy az asztalon ne maradjon lefedetlenül se sörös, se üdítős pohár, mert ha hívatlan látogatónk beleesik, mi pedig figyelmetlenül megisszuk és lenyeljük, akkor bizony nagy bajba kerülhetünk. Ha ugyanis a toroktájékot csípi meg a darázs, a terület gyorsan begyullad, a gyulladás összenyomhatja a légcsövet, ami légszomjhoz és fulladáshoz vezethet. Ilyenkor csak a gyors orvosi segítség, a vénásan beadott kalcium injekció, a gyulladáscsökkentő, súlyosabb esetben pedig a légcsőmetszés segíthet csak, ezért semmiképpen se vesztegessük az időt, hanem azonnal hívjunk segítséget.
A méhek közelébe nem célszerű ittas állapotban menni, mert az a méheket irritálja, és támadásra ösztönzi őket. Ugyanebből az okból kifolyólag nem szabad sem izzadtan, sem dezodort használva közelíteni hozzájuk.

Fontos, hogy a cukorbetegek is kerüljék a méhek és darazsak lakta terülteket.

Ne bántsuk őket!

A méhek ebben az időszakban rajzanak. Különösen a kerttel rendelkező tulajdonosokat érheti kellemetlen élmény. Gyakran látni a fák ágain hatalmas tömött fürtben lógni őket: egy-egy ilyen fürt több száz, akár ezer méhet is rejthet magában, és nagyon veszélyes lehet.

Miért rajzanak ki a méhek, és mit tegyünk, ha ilyet tapasztalunk?

A méh ma már háziállatnak számít, még ha nem is lehet megsimogatni. A virágok beporzásával és a méz termelésével nagy hasznot hajt a mezőgazdaságnak, ezért sokan megélhetési forrásként is tartják őket kaptárokban. A nyári időszakban a méhészek nagy furgonokban vándorolnak velük, hogy minél több területről tudjanak virágport gyűjteni. Hogy viselkedésüket megértsük, ismernünk kell a méhcsalád felépítését. A legfőbb helyet a királynő foglalja el (belőle általában csak egy van, köréje szerveződik az egész család); a herék feladata a királynő megtermékenyítése, ha haszontalanná vagy feleslegessé válnak, akkor a dolgozók megölik őket; végül vannak a dolgozók: belőlük van a legtöbb, feladatuk a lépek építése, tisztítása és karbantartása a kaptárban, a virágpor begyűjtése, a királynő és a lárvák gondozása és etetése, valamint a kaptár védelme.

Ha a lárvák között egyből vagy többől nem dolgozó, hanem királynő válik, akkor probléma keletkezhet. Ha ugyanis az új királynő gondol egyet, kirepül a kaptárból, és feromonja segítségével magával vonzza a dolgozó méhek zömét, azaz új családot alapít. Az új királynő általában valamelyik magasabb fa ágára száll, a dolgozók köréje csoportosulnak, hogy úgy védik. Egy ilyen méhraj súlya több kilogramm is lehet!

A gondos méhészek a kirajzást úgy előzik meg, hogy ebben az időszakban gyakrabban ellenőrzik a kaptárakat, és amennyiben új királynőt találnak, azt új, üres kaptárban helyezik el. Ez az ő érdekük is, hiszen így egyfelől nem vész el egy új család, másfelől nem kell magasabb fára felmászniuk az új raj visszaszerzéséért.

Ha új méhcsaládot találunk, ne közelítsük meg, ne kezdjünk el hadonászni abban a reményben, hátha továbbáll, mert ezt a dolgozók támadásnak veszik, és könnyen megcsíphetnek bennünket. Ha békén hagyjuk őket, akkor nem bántanak. Ha viszont megzavarjuk őket, csípésükkel tudnak kellemetlen perceket szerezni nekünk. Ha a csípés a fejet vagy a torkot éri, kifejezetten veszélyes is lehet.

Jó megoldás, ha keresünk egy méhészt, aki felszerelésével befogja és elszállítja a szökevény méhcsaládot. De „kiút” lehet az is, ha egyszerűen csak nem zavarjuk őket, az adott helyet pedig jó messzire elkerüljük. Semmiképpen ne bántsuk őket, mert nagyon hasznos kis állatok.

MTI