West Balkán, avagy a magányos generáció átka

A budapesti West Balkán nevű szórakozóhelyen megtörtént tragédiáról számtalan formában és forrásból olvashattunk. Elemezték a történteket, keresték a bűnösöket, latolgatták a lehetőségeket. Az eredményen sajnos mindez nem tudott változtatni. A szórakoztatóipar, mint valami görög istenség áldozatokat követel – hát megkapta. Három fiatal lány életére volt szükség, hogy tisztuljon a szórakozóhelyek biztonságáról alkotott kép.

 

A kérdés az, mindez hogyan történhetett?

Hogy megválaszoljuk a kérdést az ifjúság helyzetével kell megismerkednünk. Napjaink fiatal generációja éhezi a figyelmet és törődést, keresi helyét a „nagybetűs életben”, próbál érvényesülni. Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy e dolgok megvalósításában egyedül találja magát. Mondathatni, hogy sokak számára ismerős az a helyzet, mikor mindkét szülő küzd a megélhetésért, a lehető legtöbbet akarja megadni gyermekének. Eközben a csemete egyedül marad és így nő fel. Magányában nem tud mihez fogni, nem tud mit kezdeni létével. Ezen az állapot definiálására alakult ki a magányos generáció kifejezés. Ez a generáció sok problémával, gátlással küzd és sajnos nincs kivel megosztaniuk. Hogy feloldódást találjanak, engednek a szórakozóhelyek nyújtotta csábító lehetőségeknek. Viszont ez nem megoldás.

A fent említett tragédia mára más szemszögből világította meg az éjszakai szórakozóhelyek világát. A szülők hozzáállása is nagyban változott gyermekük „szórakozását” illetően. Ezek után minden fiatal felteheti magában a kérdést: Hová akarok tartozni? Meg tudok-e küzdeni a magánnyal? A west balkáni események üzenete az, hogy: Veled is megtörténhet!

Ne hagyd, hogy a magány eluralkodjon rajtad!

Kudron Katalin