Zöldikétől Frodóig – Névválasztás a XXI. században

Valószínűleg mindenkinek van egy-két olyan ismerőse, aki valamiért nincs kibékülve saját nevével. Pedig ugyanúgy, ahogy a veleszületett tulajdonságok, adottságok, úgy a szülőktől örökbe kapott név is egy életre szól. Persze, ma már nem számít bonyolult eljárásnak a név megváltoztatása, azért mégiscsak alapos meggondolást igényel ennek az életre szóló dolognak a kiválasztása.

Noha a leendő szülők már gyermekük megszületése előtt belekezdenek a tökéletes keresztnév keresésébe, s bőven akadnak olyanok is mindkét nem képviselői között, akik jó előre tudják, hogy nevezik majd el csemetéjüket. Mindezek ellenére nem lehet könnyű a választás, hisz ha belegondolunk például abba, hogy egy-egy egyszerű keresztnévnek hány anyakönyvezhető változata van, s ha figyelembe vesszük a ma egyre divatosabb külföldi neveket is, akkor a listát nyugodt szívvel titulálhatjuk végeláthatatlannak.

Ha valaki alaposan utánakeres a lehetőségeknek (s ilyen fontos dologban ez kell is), a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete (itt fellelhetőek az elfogadott keresztnevek) ad néhány szempontot, amelyet a választásnál nem árthat figyelembe venni. Például: ősmagyar utónevet akkor válasszunk, ha hiteles írott források tanúskodnak annak valódiságáról; az idegen nyelvi eredetű neveknek inkább a magyar változata ajánlott (ha van) (pl.: nem Casper, hanem Gáspár); nem ajánlott a létező keresztnevek túlzott becéző formája (Misike, Gyuszkó); s nem ajánlatos olyan név sem, amely miatt a gyereket később kicsúfolhatják. Utóbbi tényező valószínűleg a legtöbb szülőnél felmerül névválasztásnál. Igaz ugyan, hogy ha ilyesmiről van szó, gyerekek és felnőttek is nagyon kreatívak tudnak lenni, de bizony a mai és a régi magyar nevek közt is bőven akad olyan, ami legalábbis megmosolyogtató. Ilyen például a Bors, a Bíbor, az Orrod, a Hanga, a Zöldike vagy épp a Színes. Arról nem is beszélve, hogy már a Tolkien klasszikusából, A Gyűrűk Urából ismert Frodó is elfogadott.

– Sokáig válogattunk a férjemmel a nevek között – mesélt az ő gyermekük névválasztásáról Ildikó. – Mindenképpen olyat kerestünk, ami jól hangzik a vezetéknevünkkel. Szóba sem jöhetett volna a Puskás Sofia, mint ahogy manapság minden második kislány „Sofi”. Nem sok név volt, ami tetszett. A férjemnek a Panna, nekem a Katalin és annak rövidült változata a Kata (édesanyám nevét mindenképpen szerettem volna a kislányomnak!). Szerettünk volna két nevet, tehát az egyiknek rövidebbnek kellett lennie a másiknál. Szülés előtt nem sokkal keresgettem és rátaláltam az amarilisz virágra. Nagyon tetszett, és olvasgatva megláttam a virág nevéből állandósult női nevet, az Amarillát. Utánanéztem, tetszett a jelentése, és fel volt tüntetve, hogy ennek is van rövidebb, állandósult változata, az Amarill. Úgy mentünk be szülni, hogy még nem volt meg a konkrét név. Kérdezősködtek, hogy „Na, megvan a név? Hogy fogják hívni?” Ilyenkor mindig megvontam a vállam, hogy nem tudjuk… Mert tényleg nem tudtuk. Mikor megszületett a lányom, ránéztem, és azt mondtam: Puskás Kata Amarill. Nagyon szerettük volna, hogy legyen egy különleges, egyedi neve, és mivel az Amarill mindkettőnknek nagyon tetszett, ezért ezt választottam második nevének. Nálunk szóba sem jöhetettek a Bella, Mira, Sofia, és egyéb divatnevek.

Ha figyelmesen megszemléljük az elmúlt nemzedékek, anyáink, nagyanyáink korosztályába tartozók neveit, s összehasonlítjuk a ma leginkább divatos nevekkel, észrevehetjük, hogy Erzsébetből, Katalinból, Bélából vagy épp Lajosból már koránt sincs annyi, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Viszont egyre több kisbaba lesz Kevin, Dzsesszika, Linett, Odett, Patrik, Meláni és Szofia. Ezek a keresztnevek legfőképp a televízió és a külföldi filmek jóvoltából kerültek be a ma már elfogadott és nálunk is anyakönyvezhető keresztnevek közé. Persze, némelyikük módosult némileg, vagy legalábbis magyarosítva lett, hisz például az angol Jessica mássalhangzói már a magyar kiejtésbeli formát tükrözik. Népszerű lett a valószínűleg arab eredetű Amina, az Amir arab férfi keresztnév női változata is, amely hercegnőt jelent.

Ha valaminél, hát a névválasztásnál abszolút helytálló az „ízlések és pofonok” elve. Hisz például sokan kategorikusan elutasítják az olyan hagyományos neveket is, mint az Éva vagy az Ágnes (még akkor is, ha épp ezt a nevet viselik ők maguk is). S míg néhány családban a keresztnév öröklődik, így a nagypapa, az apa s az unoka is Sándor (amivel persze nincs is semmi baj), addig bőven akadnak olyanok, akik semmiképp nem neveznék el csemetéjüket saját maguk után, még akkor sem, ha amúgy meg vannak a nevükkel elégedve. Akad olyan eset is, amikor a jó előre kiválasztott névről azért kell lemondani, mert a vezetéknévhez egyszerűen nem illik. Mert hát, szép név a Virág, a Kamilla és az Ibolya is, de a Cserepes vezetéknév után már igencsak furán hatna. S az is igaz, hogy egy ma sokatmondó név néhány év múlva talán már semmit nem mond majd. Különösen igaz ez a szappanoperákból, sorozatokból, filmekből merített nevekre. Érdekes módon viszont ezek a nevek sokak számára kevésbé szokatlanok, mint mondjuk egy ősi magyar név.

Bár úgysem sem lehet olyan nevet találni, amelyik mindenkinek tetszene, s azt sem tudhatja senki, hogy gyermeke felnőve szívesen viseli-e majd azt egyáltalán, azért érdemes alaposan átgondolni a választást, hisz valakinek azzal egész életében együtt kell majd élnie.

em
Kárpátalja hetilap