95 millió éves lehet a modern madarak közös őse
A modern madarak egy új tanulmány szerint mintegy 95 millió évvel ezelőtt Dél-Amerika területén élt közös ősön osztoznak.
Amikor 66 millió évvel ezelőtt egy aszteroida csapódott a Yucatán-félszigetbe, elpusztította a nem madárszerű dinoszauruszokat. Dél-Amerika úgynevezett modern madarai életben maradtak és gyorsan diverzifikálódtak. Ezek a dél-amerikai madarak aztán a szárazföldi hidakon át meghódították a világ többi szegletét, és sokféleségük a globális hűlési időszakokban tovább nőtt.
Az új vizsgálatban a kutatók igyekeztek kinyomozni, mikor élt a modern madarak legutóbbi közös őse. Más kutatások igen széles, a 72-170 millió évvel ezelőtti tartományt sugallták.
Joel Cracraft, a vizsgálat társszerzője kifejtette, a modern madaraké a szárazföldi gerincesek legváltozatosabb csoportja a fajok gazdagsága és a globális megoszlás tekintetében, de máig nem ismerjük pontosan szélesebb evolúciós történetüket. A kutató szerint a feladat nem egyszerű a fosszilis adatokban tátongó óriási hiátusok miatt.
A madarak körülbelül 150 millió éve, a jurakorban kezdtek el elválni a dinoszauruszoktól. Korai képviselőik azonban megőriztek néhány furcsa jellegzetességet: a dinoszauruszokhoz hasonlóan szájukban fogak, mellső végtagjukon pedig ujjak – némelyekét karmok tűzdelték – sorakoztak, emellett hosszú, csontos farkuk is volt.
A fosszilis adatok azt sugallják, hogy a madarak is előnyt kovácsoltak eme szárazföldi hídból, és Dél-Amerikából Ausztráliába, Új-Zélandra és az Antarktiszra vándoroltak. A paleogén – 66-23 millió évvel ezelőtti tartomány – alatt egy másik útvonalat is igénybe vettek: egy közép-amerikai szárazföldi híd révén Észak-Amerikába érkeztek, onnan pedig Ázsiába, Európába, végül Afrikába is eljutottak. A kutatók a klímát is megvizsgálták, ezek szerint a madarak sokfélesége a hideg periódusok alatt nőtt, míg a melegebbek alatt csökkent.
A tanulmányról a Science Advances folyóirat számolt be.
Cracraft és csapata csak a modern madarakat vizsgálta, vagyis azokat, amelyek nem rendelkeztek ilyen „retró” tulajdonságokkal. Legtöbbjük a krétakor után, az aszteroidabecsapódás után élt. Elsőként megvizsgálták a DNS-különbségeket a legtöbb madárcsaládot képviselő 230 faj között, majd az eredmények birtokában létrehoztak egy családfát, amely a legutóbbi közös ősig nyúlik vissza. Ezt követően összehasonlították az adatokat a fosszilis rekordokkal, 130 madár kövületével. A végeredményül kapott családfa szerint a modern madarak legutóbbi közös őse körülbelül 95 millió éve élhetett.
A csapat szemügyre vette a modern madarak vándorlását és a klímaváltozás diverzifikációra gyakorolt hatásait is. A kréta időszakban és a korai paleogénben Dél-Amerika az Antarktisszal, Ausztráliával és Új-Zélanddal állt összeköttetésben. Ez a folyosó az állatoknak és növényeknek esélyt adott a szétszóródásra, amíg Dél-Amerika és az Antarktisz mintegy 50-37 millió évvel ezelőtt el nem vált egymástól.