A bálnáknak jót tesz a klímaváltozás
A jég alól felszabaduló északi sarki vizekben korlátlanul szaporodik a plankton és több olyan bálnafaj is ide költözött, amelyek eddig csak elvétve bukkantak fel a vidéken.
Az Északi-sarkvidéken rohamosan olvad a tengeri jég, az elmúlt 30 évben évtizedenként 10 százalékkal zsugorodott a felülete.
Az Ázsia és Észak-Amerika partjait összekötő Csukcs-tengerben ebben az időszakban három cetféle, a hosszúszárnyú bálna, a közönséges barázdásbálna és a csukabálna is meghonosodott.
A 80-as években még egyetlen felmérésben sem szerepeltek itt ezek a fajok – hívja fel rá a figyelmet Sue Moore, az óceánokat és a légkört kutató Seattle-i Nemzeti Éghajlati Adatközpont (NOAA) tengerbiológusa.
A szakember a elképzelhetőnek tartja, hogy a grönlandi bálnák populációja is megerősödött a Jeges-tengerhez kapcsolódó vizekben.
A jelenség mögött egyszerű folyamat áll, a jégmentes tengerben sokkal mélyebbre hatolnak a napsugarak és tökéletes feltételeket teremtenek a bálnák táplálékául szolgáló plankton szaporodásának.
A több napfénytől az állati, azaz zoo- és a növényi, azaz fitoplankton tápértéke is nő.
Az éghajlatkutatók egyelőre nem értékelik egységesen a sarki vizek állapotát.
Egyesek szerint már létrejött az új, sokkal kevesebb jéggel jellemezhető egyensúlyi állapot, mások szerint az átalakulás még zajlik, hiszen az olvadás még mindig nem állt meg.
A bálnák hatalmas állatok, de alig egy-két lépésre vannak a táplálkozási lánc alapját képező fitoplanktontól, ez magyarázhatja, hogy azonnal reagálnak a változásokra.
A tengerbiológusok szerint kis késéssel egyes fogas cetek állománya is gyarapodásnak indulhat, főként a bálnákkal is táplálkozó kardszárnyú delfineké és ámbrás ceteké.
A bálnák száma viszont elérhette a környezet eltartó képességét.
A megfigyelések szerint az elmúlt 3-4 évben nem változott a populációk mérete, bár az is lehet, hogy a felszabaduló vizeken megélénkült hajóforgalom elől rejtőzik el az új szaporulat.