A méhnyakrák – avagy a néma gyilkos

Az elmúlt évek statisztikái azt mutatják, hogy a méhnyakrák az esetek 24–32 százalékában olyan nőknél alakul ki, akiknek a citológiai szűrése negatív eredményt mutatott. A citológiai vizsgálat érzékenysége ugyanis nem százszázalékos, több apró hibalehetőséget is tartalmaz. A méhnyakrákos esetek döntő többségét – kb. 95 százalékát – a humán papillóma vírussal (HPV) való tartós fertőzöttség okozza, de magát a HPV-t a citológiai vizsgálat nem mutatja ki.

Interjúnkban Háscsa János professzorral, az Ungvári Nemzeti Egyetem óraadó tanárával, gyakorló szülész-nőgyógyásszal beszélgettünk a témáról.

– Professzor úr, milyen gyakori a méhnyakrák, és kiket veszélyeztet?
– A méhnyak sejtjeinek rákos elfajulása az emlőrák után a második leggyakrabban előforduló rosszindulatú daganatos megbetegedés a nők körében. Általában a 35-60 éves korúakat érinti, bár sajnálatos tény, hogy növekszik a huszonéves, reproduktív korú betegek száma is. Évente körülbelül félmillió új megbetegedést regisztrálnak a világon. A fejlett országokban a rendszeres szűrésnek köszönhetően csökken az emiatti halálesetek száma, míg a fejlődő országokban a nők körében vezető haláloknak számít. A betegség minden nőt fenyeget, de mondhatom, hogy a legnagyobb veszélynek azok vannak kitéve, akik gyakran cserélnek partnert, nem védekeznek megfelelően, dohányoznak. Ezek csak fokozott kockázati tényezők, a teljesen monogám párkapcsolatban élő, nem dohányzó nőknél is előfordul méhnyakrákos megbetegedés.

– Milyen tünetek utalhatnak a betegség meglétére?
– Ez a daganatfajta a korai stádiumban ritkán okoz panaszokat. Jelezheti az együttlét során észlelt fájdalom, illetve az azután jelentkező vérzés, a hüvelyváladék jellegének, színének, mennyiségének változása. Később rendszertelen vérzés, kiterjedtebb állapotában már gyakori, állandósult, gennyes-véres folyás, deréktáji, alhasi fájdalom kísérheti. Amikor a daganat a méhen kívül más szerveket (vesét, húgyhólyagot, beleket) is érint, azoknak a fájdalma, funkciózavara jelzi a súlyosabb állapotot. Mint a többi daganatos betegség, a méhnyakrák is általános gyengeséggel, fogyással, vérszegénységgel jár, és ha ritkábban is, de szintén okozhat áttéteket. Sajnos minél később fedezik fel a betegséget, annál kisebb a gyógyulás esélye.

– A fent említett tények ijesztően hangzanak. Mit tehet az a nő, aki meg szeretné előzni ezt az alattomos betegséget?
– Azzal tehet a legtöbbet, ha rendszeresen, legalább egy-két évente elmegy nőgyógyászati rákszűrővizsgálatra, mellyel a méhnyakrákot megelőző állapot, illetve a méhnyakrák legkorábbi stádiuma is diagnosztizálható, és megfelelő kezeléssel teljes gyógyulás érhető el. A méhnyakrákos megbetegedések nagy többsége kapcsolatba hozható bizonyos HPV-fertőzésekkel, így a HPV-ellenes védőoltásokkal az esetek jelentős része elkerülhető lenne.

– Hogyan zajlik a szűrővizsgálat?
– A csaknem fájdalmatlan vizsgálat során az orvos sejtmintát vesz a méhnyak felszínén elhelyezkedő laphámból és a nyakcsatorna hámjából. A citológiai eredmény alapján, ha szükséges, kolposzkóppal (egy speciális mikroszkóppal) vizsgálja meg a méhnyak állapotát, az esetleges elváltozásokat, sérülést, vérzékeny szöveteket keresve. Gyanús esetben biopsziára, szövetmintavételre is sor kerül, amelyet azután erre specializálódott szakember értékel.

– Említette a HPV-t. Mit kell tudnunk erről a vírusról? Milyen fajtái ismertek?
– A HPV rendkívül elterjedt kórokozó, mely rendellenes sejtosztódást, sejtburjánzást okozhat a szervezet laphám- és bőrfelületein. Eddig több mint 130 ismert típusát azonosították, melyeket számokkal jelöltek meg azonosításuk sorrendjében. Mindre jellemző, hogy hám- és bőrszövettel borított szerveket támadnak meg, és csak emberekben okoznak fertőzést. Daganatkeltő hatásuk alapján magas, közepes és alacsony kockázatú csoportokra oszthatóak. Néhány példa a leggyakoribbakból – alacsony rizikójú: 6, 11, 40, 42, 43 (a humán papillómavírus 6-os és 11-es típusa a genitális szemölcsök mintegy 90 százalékáért felelős), magas rizikójú: 16, 18, 31, 35, 45, 58 (a humán papillómavírus 16-os és 18-as típusa a méhnyakrák több mint 70 százalékáért felelős).

– Ejtsünk néhány szót a HPV elleni védőoltásról. Milyen vakcinákat ismerünk? Mikor érdemes beadatni az oltást?
– Az egyik ilyen védőoltást, a kétkomponensű vakcinát 2007 őszén törzskönyvezte az európai hatóság. Ez a vakcina a HPV 16-os és 18-as típusai által okozott méhnyakrák-megelőző állapotok és a méhnyakrák megelőzésére szolgál a 10–25 év közötti lányok, fiatal nők számára.
A másik HPV elleni védőoltás, amely a világon a legelőször forgalomba került, négykomponensű. Ez az oltás a négy leggyakoribb HPV-típus (a 6-os, 11-es, 16-os és 18-as) okozta méhnyakrák- és szeméremtestrák-megelőző állapotok, valamint a méhnyakrák és a nemi szervi szemölcsök kialakulása ellen biztosít védelmet a 9–26 éves lányok/fiatal nők számára. Szerencsére a legtöbb fertőzés esetében igaz, hogy a szervezet képes velük felvenni a harcot, így a HPV-fertőzések 90 százaléka két éven belül nyom nélkül elmúlik. A maradék 10 százalékban fennáll a folyamatos fertőzöttség, ami a magas rizikófaktorú vírustörzsek esetében komoly veszély forrása. Éppen ezért ne vegyük félvállról, mondván, úgyis meggyógyul, vagy hogy úgysem lehet ellene tenni. Ukrajnában nem, de Európa több országában is felvették a kötelező védőoltások közé.

– Érdemes-e kérniük a felnőtt nőknek a védőoltást méhnyakrák ellen, vagy az csak a szűz kislányoknak jelent védelmet?
– Az elérhető méhnyakrák elleni védőoltásokat 9-55 éves korú lányokon és nőkön vizsgálták. A védőoltás a szexuális életet még nem élő kislányoknak és a szexuálisan aktív nőknek is javasolt, mivel minden nemi életet élő nő ki van téve a rákkeltő HPV-vel történő fertőzés és újrafertőződés veszélyének. Viszont csak akkor adható be, amennyiben a citológiai lelet, valamint a HPV-tipizálás eredménye negatív.

– Érdemes-e beoltatnia magát annak a nőnek, aki rendszeresen jár szűrővizsgálatra?
– A méhnyakrákszűrés a már kóros elváltozást tudja kimutatni, míg a védőoltás magát a HPV-fertőzést tudja megakadályozni. A daganatos megbetegedés korai felfedezése érdekében fontos a rendszeres méhnyakrákszűrés, ám a kóros esetek egy részét még ezzel sem lehet felfedezni. A méhnyakrák ellen leghatékonyabban úgy védekezhetünk, ha beadatjuk a védőoltást, és azt követően is rendszeresen járunk méhnyakrákszűrésre.

– Aki már egyszer átesett HPV-fertőzésen, megfertőződhet újra?
– Sajnos a HPV-fertőzést követően nem alakul ki megfelelő védettség egy későbbi fertőzés kivédésére. Azok sem érezhetik magukat biztonságban, akiknél a fertőzés csak átmeneti volt, mert ugyanazon HPV-törzzsel ismételten megfertőződhetnek.

– Az óvszer megvéd a méhnyakráktól?
– Bár az óvszer használata csökkenti a megfertőződés kockázatát, de nem nyújt elégséges védelmet, mert a nemi szerveken és a környező bőrfelületeken is megtalálható a HPV.

– A méhnyakrák gyógyítható?
– A szűrővizsgálatokkal idejében felismert rákmegelőző állapotok gyógyíthatóak. Sajnos az előrehaladott rák kezelése összetett, költséges és gyakran eredménytelen. A kezeléssel együtt járó következmények pedig életminőség-romláshoz vezetnek. Rendszeres szűréssel, megfelelő életmóddal és a védőoltással együttesen védekezhetünk leghatékonyabban a méhnyakrák ellen!
Nyomatékosan szeretném felhívni az olvasók figyelmét arra, hogy a rendszeres szűrővizsgálatokkal, a teljes körű kivizsgálásokkal tehetnek a legtöbbet az egészségük megőrzése érdekében. Amikor ez az alattomos betegség már panaszokat okoz, akkor már előrehaladott állapotban van. Minél előbb fedezik fel, annál nagyobb az esély a teljes gyógyulásra. Éljenek egészségesen, ne dohányozzanak (a dohányzás nagymértékben növeli a méhnyakrák kockázatát), kerüljék a stresszt, ne váltogassák szexuális partnereiket!
– Köszönöm az interjút.

Bocskor Zita