A négylevelő lóhere genetikája

A négylevelű lóhere évszázadok óta a szerencse szimbóluma az európai kultúrában. A hagyomány úgy tartja, hogy aki ilyen növényt talál, szerencsével jár. Az angol néphagyományban, ha valaki négylevelű lóherével álmodik, hosszú és boldog házasság elé néz. Egy másik hiedelem szerint a négy, kereszt alakban elrendeződött levél segít távoltartani a rossz szellemeket. Egy 1913–17 közötti pszichológiai felmérés szerint a négylevelű lóhere szerencsehozó hatásában való hit a második leggyakoribb babona a fán való „lekopogás” után.

De miért vált az aprócska, első pillantásra különlegesnek nem tűnő növényke a szerencse szimbólumává? A válasz ritkaságában keresendő, a lóhere elterjedt változata ugyanis a háromlevelű fehér here, amelyből csak minden 10 000. növeszt extra leveleket. Hogy ennek mi a genetikai oka, azt csak most kezdik megérteni a szakértők. A kutatást ugyanakkor nagyon megnehezíti, hogy a lóherék minden kromoszómából négy példánnyal rendelkeznek, szemben az állatokban jellemző kettő helyett.

Ráadásul minden kromoszómapár eltérő elődfajtól származik, mivel a növényvilágban sokkal könnyebben történnek fajok közti géncserék, mint az állatvilágban. Az így létrejött hibridek többsége persze terméketlen, mivel a sejtosztódásnál a sikerhez a kromoszómáknak egymáshoz passzoló párokba kell állniuk, és az eltérő fajoktól származók erre gyakran nem képesek. A növények azonban időről időre áthidalják ezt a problémát, mégpedig olyan módon, hogy teljes genomjukat megduplázzák, így minden kromoszóma négy másolatban, két illeszkedő párral szerepel abban.

A négylevelűség genetikai alapja nyilvánvalónak tűnik, mivel a négylevelű példányok ritkák ugyan, de rendszeresen felbukkannak a természetben. Ugyanakkor gyakoriságukat a külső körülmények is befolyásolják. Ha melegebb a környezet, kétszer annyi négylevelű példány is kifejlődhet, mint hidegben. Lehetséges tehát, hogy a háromlevelű változat a hidegebb éghajlathoz való alkalmazkodás részeként terjedt el.

A tudósokat persze nem elsősorban az hajtja, hogy ha megfejtik a negyedik levél titkát, akkor szerencsések lesznek. A lóhere fontos takarmánynövény, és mostanáig nem nagyon tanulmányozta senki, hogy a plusz levelek megjelenése hogyan befolyásolja annak tápértékét. Lehetséges, hogy a négylevelű változat táplálóbb, és így érdemes lenne nagy mennyiségben termeszteni. De persze az sem kizárt, hogy nem tartalmaz több tápanyagot, mint háromlevelű társai, vagy más gond van vele, például vastagabb a szára, és nehezebb megemészteni, ahogy az például a négylevelű lucerna esetében is bebizonyosodott.

A négylevelű lóhere termesztése esetében ugyanakkor a vele kapcsolatos hiedelmeket sem lehet figyelmen kívül hagyni. A felmérések szerint az emberek dísznövényként szívesen ültetnek olyan lóheréket, amelyek közt az átlagosnál több a négylevelű (a fehér here nagyon jót tesz a talajnak), de azt nem akarják, hogy a növénykék többsége vagy mindegyike ilyen legyen. Ha túl könnyű megtalálni az „ültetvényen” a négylevelű változatokat, már nem is lesz izgalmas ezeket keresni, és elveszíti különlegességét a növény.

A négylevelű lóherék termesztésére irányuló kísérletek során azért voltak már sikerek is. 2008-ban például egy koreai kutatócsoport gammasugárzással kezelte a növényeket a beporzás ideje alatt, majd a következő generáció tagjait egymással keresztezte. Az egyik így kapott lóhereváltozat az esetek 60 százalékában négylevelű utódokat eredményezett. Van továbbá egy másik, korábbi verzió is, amelynek magjaiból az esetek felében kelnek ki négylevelű növénykék.

A világ legelkötelezettebb lóheretermesztője egy japán gazda, Obara Sigeo volt, aki a hagyományos megközelítést alkalmazta, vagyis az átlagosnál több levéllel rendelkező lóheréket keresztezte egymással. Így nem is állt meg négy levélnél, rekordja egy összesen 56 levelű lóhere volt. Azt ugyanakkor nem tudni, hogy ez mennyi szerencsét hozott neki.