Kezdőlap » Kárpátalja » Tudomány » A Szernye-mocsár magyarlakta településeinek népessége (1784-2001)

A Szernye-mocsár magyarlakta településeinek népessége (1784-2001)

A Fekete- vagy Szernye-mocsár az egykori Bereg vármegye, a mai Beregszászi és Munkácsi járás tíz települését foglalta, foglalja magába, melyek a következők: Gát, Dercen, Fornos, Bárdháza, Makarja, Beregújfalu, Nagybereg, Kígyós, Beregardó és Makkosjánosi. Az említett települések közül Bárdháza és Makarja ukrán település, Beregardó pedig Beregszász város csatolt települése, ebből kifolyólag a hét fennmaradó, többségében magyarok lakta település népességi változásairól lesz szó.

A kistáj Joannes Lipszky 1808-ban Budán kiadott latin nyelvű Magyarország térképén „Paludes Szernye”, vagyis Szernye-mocsár néven szerepel. Az ingovány nagy valószínűséggel a Szernye folyóról kapta a nevét, amely a fölös vizét levezeti. Az elnevezés délszláv eredetű, a szótövében a „srna” őzet jelent. Maga a mocsár egyébként az egykori Pannon-tenger egyik földalatti vulkáni kürtőjének helyén alakult ki.

A mocsár mezőgazdasági célú hasznosítása érdekében már 1771-ben megkísérelték csatornázását és lecsapolását. Ekkor a Vérke vízrendszerében kialakított csatornák segítségével vissza akarták vezetni a vízfölösleget a Borzsába. A XX. század elején megvalósult csatornázással a mocsári talajjal együtt a tőzegtelepek is kezdtek kiszáradni. Ez utóbbiakat gyakran felgyújtották, és hosszú hónapokig sötéten füstölögtek. A tüzek után a kiégett helyek feketévé váltak. Ekkor kezdték az eredeti Szernye-mocsár helyett a Fekete-mocsár elnevezést használni.

A hatalmas, vizenyős, ingoványos vidék központi része a Nagy-tó vagy a Gáti-tó volt, amelynek az északnyugati részén fekszik Gát község. A mocsár áfonyás ingoványai, nádszigetei között évszázadokon át csak átvezető pallókon, gerendákon vagy vesszőkből készített átjárók százain, úgynevezett bürükön lehetett biztonságosan közlekedni. A most Beregújfaluhoz tartozó részét Szörnyű-tó vagy a Szörnyei-láp névvel is illették. A környező falvak lakói ugyanis féltek a mocsártól, mert az évszázadok folyamán sok beletévedő embert nyelt el könyörtelenül. A zsombékokkal szegélyezett lápi ösvényekről veszélyes volt letérni, nem csak az elmerülés miatt. A mocsár ugyanis a tavaszi és őszi esőzések következtében szinte mindig tengerré duzzadt. A sajátos táji adottságok a hagyományos életmód tovább élését, emlékeinek fennmaradását a XX. század harmincas éveiig biztosították, környezete magyar falvainak gazdálkodását, kultúráját pedig sajátossá tették.

A lenti táblázatokban a kutatott települések fontosabb, XVIII. századvégi demográfiai mutatói szerepelnek.

1. sz. táblázat. Általános népességi adatok

Sor-szám

Helység

neve

Házak Családok Jogi népesség

Távol-

lévők

Idegenek

Tényleges

népesség

1. Nagybereg 58 63 372 6 6 372
2. Dercen 71 76 447 14 12 445
3. Fornos 34 35 223 8 10 225
4. Gát 48 57 319 4 5 320
5. Makkosjánosi 48 53 261 11 4 254
6. Beregújfalu 62 70 408 2 4 410
7. Kígyós 22 24 133 1 3 135

 

2. sz. táblázat. A felnőtt férfi lakosság foglalkozás szerinti megoszlása

Sor-

szám

Helység

neve

Pap Nemes Paraszt

Polgár és paraszt

örököse

Zsellér Egyéb
1. Nagybereg 1 8 42 35 31 9
2. Dercen 1 12 51 47 33 13
3. Fornos 1 7 19 23 18 9
4. Gát 1 40 36 19 12
5. Makkosjánosi 2 32 27 19 8
6. Beregújfalu 1 46 45 40 6
7. Kígyós 1 3 16 12 9 2

Az 1. táblázatból látható, hogy Dercen népessége ekkoriban magasabb volt a környező településekéinél. A községben ekkor 71 házban 76 család élt, tehát majdnem minden családnak külön portája volt. Mai szemmel nagycsaládok figyelhetőek meg a fenti településeket illetően, egy család átlagosan hat főből állt.

A 2. táblázat a foglalkozásokat tartalmazza. Kitűnik, hogy településenként egy-egy pap működött, (túlnyomó többségében református egyházközségekről van szó), egyedüli kivétel Makkosjánosi, ahol a református mellett görög katolikus gyülekezet is működött, azaz két lelkész is szolgált. Dercenben, Nagyberegen és Fornoson a nemesek száma magas volt a környező településekhez képest. A kutatott településeken minden három parasztra egy zsellér, tehát földnélküli paraszt jutott.

A Szernye-mocsár partján elterülő, többségében magyarok lakta települések népességének száma a 2001-es népszámlálásig sokszorosára emelkedett. Ennek okai a demográfiai robbanáson kívül a csekély mértékű kivándorlás, az ukrán, cigány és zsidó etnikumok betelepülése, betelepítése. Gát esetében például a XIX. század utolsó harmadától megindult tömeges betelepüléssel – az érkező izraelitákat mindenekelőtt a falu kedvező földrajzi fekvése, a ruszinokat a Schönborn-uradalom ottani munkahelyei vonzották – a község népessége rohamosan gyarapodott. Az 1890. évi népszámláláskor lakossága 1035 főből állt, ebből még 98,3 % magyar (1018 fő). Az 1890-es évektől nagyobb mértékű a betelepülés a községbe, tíz év alatt 663 fővel gyarapodott a lakosság. A trianoni békeszerződés után „divattá” válik az úgynevezett lakosságkeverés, mely a mocsárparti településeket is érinti, Gát mellett főleg Nagybereget, Makkosjánosit és Beregújfalut. Dercen és Fornos napjainkig megőrizte magyar településszerkezetét. A két világháború és a „Málenykij robot” következtében a magyar települések jelentős vérveszteséget szenvedtek. Ezt a csehszlovák, majd a II. világháború után a szovjethatalom igyekezett betelepítésekkel „pótolni”.

A kutatott hét magyarlakta település összlakossága napjainkra meghaladta a 14 500 főt, melyek közül a legnépesebbek Gát (3122 fő), Dercen (2793 fő) és Nagybereg (2540 fő). A hét község összlakosságának 86 %-a magyar, 9 %-ra emelkedett az évtizedek, évszázadok során az ukrán kisebbség száma, és 5 % körül mozog a cigányság aránya. A történelmi viszontagságok ellenére a vizsgált települések megőrizték magyar többségű településszerkezetüket, s éppen a vizsgált térségben való fekvésük miatt mind néprajzi, mind pedig nyelvi szempontokból számos archaikus vonást sikerült megőrizniük.

3.sz. táblázat. A népesség számbeli változásai 1784-2001 között

A település neve Népszámlálások évei, lakosság száma (fő):
1784-1787 1851 1880 1890 1900 1910 1940 1944 1969 1991 2001
1. Gát 320 653 859 1035 1698 1967 2237 2240 2975 3150 3122
2. Dercen 445 635 1453 1686 2010 2025 2048 2017 2417 2780 2793
3. Nagybereg 372 1587 1401 1977 2077 2133 2000 2504 2750 2674 2540
4. Makkosjánosi 254 478 787 965 1034 1118 1232 1219 1855 2300 2030
5. Beregújfalu 410 780 853 861 923 1034 1769 1755 2134 2018 2000
6. Fornos 225 530 525 668 713 738 1017 989 1382 1478 1455
7. Kígyós 135 368 210 447 462 446 668 668 872 968 895

 

Kopasz Gyula
Kárpátalja.ma

Szólj hozzá!

More in Kárpátalja, lakosság
Járványügyi bizottság ül össze a koronavírus miatt Kárpátalján

A Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal döntése értelmében február 25-én ideiglenes járványügyi bizottságot hoz létre

Close