Bajban vannak a hópárducok

A veszprémi állatkertben fajmegmentő program égisze alatt tartanak hópárducot. A nőstény hamarosan egy hím társat kap, a szakemberek kölykökben reménykednek, amelyekkel frissíteni lehetne a veszélyeztetett faj vadon élő állományát.

Az 1960-as években a hópárduc vadon élő példányainak száma ezerre csökkent. Napjainkra valamelyest nőtt az egyedszám, de az állatvédők még mindig nem lehetnek nyugodtak.

A nagymacskaféle Ázsia hegyvidéki területein, 1800 és 5500 méteres magasságban él. Gálhidy László, a WWF szakemberének szavai szerint nagy testű ragadozó, jellegzetes a felépítése: teste robusztus, farka nagyon hosszú, ami az ugrásokban segíti.

A szakértők szerint természetes élőhelye pusztulása és az illegális vadászat mellett a beltenyészet is fenyegeti, mert a lakott területek, a közúthálózat, vagy éppen a vasút elszigeteli egymástól az egyedeket.

Az állatvédők igyekeznek megőrizni az átjárhatóságot az elszigetelt csoportok között. A nepáli Kancsendzönga Természetvédelmi Területen a WWF fajvédelmi projektet indított. A program során műholdas nyakörvvel láttak el két hópárducot. A nyomkövetésből származó adatokkal feltérképezhető vadászterületük és mozgásuk. De még ezek a törekvések sem képesek szembeszállni a globális éghajlatváltozással, amely szintén fenyegeti fennmaradásukat.

A WWF szakembere kifejtette, az érintett terület egyre szárazabb, ezáltal csökken ama gyepek fűmennyisége, amelyeknek el kellene tartaniuk az őshonos állatvilágot és a háziállatokat is. Ennek folyományaképpen zsugorodik a háziállatok állománya, illetve a hópárduc vadon élő táplálékforrása is, vagyis a ragadozók egyre közelebb merészkednek a lakott területekhez és konfliktusba kerülnek a pásztorokkal.

A természetvédelmi munka célja, mihamarabb stabilizálni a hópárducok populációját, amihez szükség van az együttműködésre a helyi emberi közösségekkel.

A klímaváltozás azonban nemcsak a hópárducokat és a régióban élőket sújtja. A Himalája gleccserei táplálják Ázsia nagy folyóit, a felmelegedés miatti visszahúzódásuk a természetes élővilág mellett az emberiség felét is közvetlenül érinti.