Ébredező szupervulkán Németországban?

A vulkanológusok a szupervulkán-kitöréseknek nevezik azokat az erupciókat (kitöréseket), melyek során legalább 1000 vagy annál is több köbkilométer térfogatú vulkáni anyag (hamu, láva, gáztömeg) robban ki a környezetbe.

A szupervulkánok nem tűzhányó hegyek, hanem kalderák (mélyedések), alattuk pedig roppant kiterjedésű magmakamrák találhatók, melyek lassan telítődnek magmával, s maguk fölött emelni, boltozni kezdik a felszínt. Majd a boltozaton repedések futnak végig, s több kisebb erupció után bekövetkezik az iszonyatos katasztrófát okozó szupervulkán-kitörés, utána pedig a felboltozódás helyén beszakad a felszín, s kialakul az újabb kaldera. Szerencsére a Földön csak kevés szupervulkán található, például a Yellowstone Nemzeti Park, a szumátrai Tambora vulkán kalderáját kitöltő tó vagy az új-zélandi Taupo-tó alatt. Vajjon a vén Európában is van ilyen szörnyeteg?
Németország nyugati részén, a Rajnától kissé nyugatra húzódik a vulkanikusan még ma is potenciálisan aktív Eifel-hegység. Keleti részén, Koblenztől 24, Bonntól pedig 37 kilométerre található a Laacher See tó, a népszerű kirándulóhely, mely nem más, mint egy 12 900 évvel ezelőtt felrobbant tűzhányó helyén képződött, s a talajvíz által feltöltött kaldera. A hajdani kitörés során hat méter vastag hamuréteg borította be a Rajna-völgy középső szakaszát, a hamufelhő pedig Svédországig sodródhatott.
A Daily Mail brit lap szerint szupervulkán szunnyad a tó alatt, mely lassan ébredezni kezd. Erre utalnak az utóbbi időben a környéken észlelt kisebb földrengések – a kitörések előtt ugyanis a föld mélyéből a magmakamrába felnyomuló magma pörölycsapásszerű ütéseket mér a kamra falára, s ezek váltják ki a földrengéseket –, illetve a tó felszínére érő szén-dioxid buborékok, melyek azt is jelezhetik, hogy a mélyben növekszik a vulkáni gázok mennyisége, melyek igyekeznek kiszabadulni a magmából. A cikk szerint a vulkán 10-12 ezer évente tör ki, úgyhogy már esedékes egy újabb erupció. Az írás a Fülöp-szigeteki Pinatubo vulkán eddigi utolsó, 1991-ben bekövetkezett kitöréséhez, a XX. század leghatalmasabb erupciójához hasonlítja a várható kitörést. A Pinatubo 10 milliárd tonna magmát, 20 milliárd tonna kén-dioxidot és 16 köbkilométernyi hamut dobott ki magából. Bolygónk globális hőmérséklete a kitörés hatására fél fokkal csökkent, mivel a légkörben szétterülő kén-dioxid és hamufelhő visszaverte a napsugárzás egy részét, mely így nem érte el a felszínt és a felszín közeli légrétegeket, hanem visszasugárzódott az űrbe. A feltevések szerint a Laacher See-i erupció nemcsak Németországban, hanem Dél-Angliában, Franciaországban, Észak-Olaszországban és a Kárpát-medencében is hamuszórást eredményezne. A robbanásos kitörés során kidobódó hamu, forró lávából álló vulkáni kövek (lapillik) és vulkáni bombák, a környéken végigsöprő forró vulkáni gázok hatalmas pusztítást vinnének végbe. A hamu nagy területeken pusztítaná el a termést, a felső légkörben szétterülő gázok és hamu pedig blokkolná a napsugárzás egy részét, így ebben az esetben is időleges hőmérsékletcsökkenéssel kellene számolni.
Dr. Harangi Szabolcs magyar vulkanológus viszont ellenvéleményének ad hangot a feltételezett szupervulkán-kitörés kapcsán. Mint kifejtette, a Laacher See-i, 12 900 évvel ezelőtt bekövetkezett erupciókor mindössze 6-10 köbkilométernyi vulkáni anyag dobódott ki, ami jelentős mennyiség, de messze elmarad a szupervulkánok kitörése során felszínre került legalább 1000 köbkilométernyu hamu-, láva- és gázmennyiségtől. A Laacher See tehát nem szupervulkán.
Kalderák nemcsak szupervulkán-kitörések során keletkezhetnek, hanem „átlagos” tűzhányók átlagon felüli, a vulkán felrobbanásával járó erupcióikor is. Például a székelyföldi Szent-Anna tó is egy átlagos vulkán felrobbanása után jött létre.
A kutató azt is cáfolja, hogy pontos időtartamhoz lehetne kötni a Laacher See esetleges újabb kitörését, mivel a tűzhányóknak nincsenek pontos kitörési ciklusaik. Mint kifejtette: van, amikor úgy tűnik, rendszeresen működnek, de akkor sem lehet órát igazítani hozzájuk. A szén-dioxid buborékok jelentkezése sem utal közeli kitörésre, csak akkor lehetne erre számítani, ha a tóban megnövekedett gázmennyiség miatt halak ezrei pusztulnának el. S egy esetleges kitörés sem okozna hatalmas katasztrófát.
Azt viszont dr. Harangi Szabolcs is elismeri, hogy az Eifel-hegység vulkanológiailag potenciálisan aktív terület, utoljára 10 000 éve tört ki a hegység nyugati részén. Sok jel mutat arra, hogy a területen lehetnek még a jövőben is erupciók, melyek valószínűleg a hegység nyugati részén várhatóak. Ezek vagy robbanásos kitörések lesznek, vagy látványos lávaszökőkutakkal járó, ám kevésbé veszélyes erupciók. Szupervulkán-kitöréstől azonban nem kell tartanunk.

Újfalussy Géza
Kárpátalja.ma