Magyar kutatók eredménye fogja segíteni a világ legnagyobb űrtávcsövének munkáját

A Magyar Tudományos Akadémia és az ELTE Gothard Obszervatórium kutatóinak közreműködésével készített színképadatbázis fogja segíteni a csillagászokat a 2018 végén felbocsátandó James Webb űrtávcső számára kitűzött tudományos célok megvalósításában.

Sokévnyi előkészület után 2018-ban kezdi meg működését az űrcsillagászat történetének legnagyobb tükörátmérőjű teleszkópja, a James Webb űrtávcső – olvasható az mta.hu-n. Az infravörös tartományban érzékelő eszköz, amelyet a Hubble űrteleszkóp utódjaként tartanak számon, számos kutatási területen nyit új lehetőségeket.
A korábbi műszereknél jóval nagyobb érzékenység lehetővé teszi a világegyetem első néhány száz millió évében kialakult csillagok és galaxisok vizsgálatát. Az új űrtávcső különösen alkalmas lesz születő csillagok megfigyelésére, hiszen az infravörös fény képes áthatolni a csillagok bölcsőjeként szolgáló hatalmas gáz- és porfelhőkön. Az eszköz továbbá képes lesz a Naprendszeren kívüli bolygók, az exobolygók megfigyelésére, azok légkörének tanulmányozására is.
Ezeknél a megfigyeléseknél azért van szükség űrben működő távcsőre, mert a Föld légköre az infravörös sugárzás jelentős részét elnyeli. Azért, hogy a James Webb űrtávcső mérései a lehető legpontosabbak legyenek, a Nap és a Föld együttesének úgynevezett L2 Lagrange-pontja környékén állítják pályára.
Ezáltal az űreszköz minimális pályakorrekciók mellett folyamatosan a Nap körül fog keringeni nagyjából a Földdel párhuzamos pályán, miközben egy hőpajzs gondoskodik arról, hogy a méréseit ne zavarja a Nap által kibocsátott infravörös sugárzás.
Az ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium munkatársai, Mészáros Szabolcs, aki jelenleg az MTA Prémium posztdoktori kutatói programjának ösztöndíjasa, és Kovács József, a Space Telescope Science Institute (STScI) Ralph Bohlin által vezetett kutatócsoportjával együttműködve olyan színképadatbázist állítottak össze, amely nélkülözhetetlen segítséget fog jelenteni az űrtávcsövet használó csillagászoknak.
A magyar kutatók a Nap jól ismert adatain alapuló modellekből számolták ki az adatbázist alkotó színképeket. A szakemberek a megfigyelt csillagok valódi színképét és az adatbázisban található számított értékeket összevetve következtethetnek arra, hogy milyen fizikai és kémiai viszonyok uralkodnak adott csillagon.
Ezáltal pedig megbecsülhető a csillag effektív hőmérséklete, a felszínén mérhető gravitációs gyorsulás értéke és a Napéhoz viszonyított kémiai összetétele.